Pesti Srácok

Abcug magyar - Azért csak megkapta a klerikálfasiszta jelzőt az Alapjogokért Központ kampányvideója

Megbocsáthatatlan hibát vétett az Alapjogokért Központ, amikor „Igazság, erő, felemelkedés – együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét” elnevezésű kamányvideójukat közreadták, hiszen csakhamar mekapta a militarista, klerikálfasiszta jelzőt a balliberális oldalról. Az általuk felelevenített történelmi pillanatok, a vérszerződést kötő hét magyar törzs vezérei, Vajk megkeresztelése, Hunyadi Jánost vitézei, Rákóczi csata közben, a nemzeti dalt szavaló Petőfi, az ’56-os pesti srácok, ás az I. világháborús magyar honvédek kitörése borítékolható epehányást okozott...

Az Alapjogokért Központ csütörtöki Facebook-bejegyzésében írt arról, „Igazság, erő, felemelkedés – együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét” című kampányuk nagy népszerűségnek örvendett kezdetben, ugyanakkor kis fáziskéséssel megjelentek a posztkommunista fanyalgók a balliberális holdudvarból, akik a magyar történelem jelentősebb pillanatait felidéző videójukat a szokásos berögződés szerint azonnal a "militáns", "klerikálfasiszta" bélyeggel illették. Mint Facebook-bejegyzésükben fogalmaztak a jelenséggel kapcsolatban,

  • a kampány, illetve az ominózus plakát a szó valódi értelmében természetesen nem „militáns”, nem uszít háborúra – az egész videónak éppen az a lényege, hogy a múltat sosem feledve, de az „itt és most korlátain felülemelkedve”, a körülöttünk élő népekkel összefogva tegyük naggyá a Kárpát-medencét. (Tudjuk, a „Kárpát-medence akkora, amekkora; így is elég nagy” stb. – a fordulat nyilván szimbolikus, a régióra utal.)
  • mindazonáltal a magyar honvédek I. világháborúban mutatott hősiessége és meghozott véráldozata – úgy gondoltuk, konszenzusosan – a magyar történelem része. Szerintünk a hazáért küzdő hőseinket nem tagadhatjuk meg, ahogy büszkének kell lennünk és büszkék is vagyunk Szent Istvánra, Hunyadira vagy Rákóczira.
  • azért is tévúton járnak a műhisztériázók, mert jól látjuk a kortárs Amerikán és Nyugat-Európán, hová vezet a nemzeti múltakkal szembeni, generális bűntudatot hirdető polkorrekt érzékenyítés: szobrok ledöntéséhez, könyvek átírásához, szavak és zászlók kicseréléséhez. Ha a mi, I. világháborús honvédeket ábrázoló hirdetésünk „félelemkeltő” és „militáns”, akkor mit csináljunk az országszerte található I. világháborús emlékművekkel? Döntsük le a Harminckettesek terén szuronyos puskával és gránáttal a kezében támadó baka szobrát, mert az sérti mások érzékenységét? Távolítsuk el a Hősök teréről az összes emlékművet, mert az bánthatja az avar, gepida, török, mongol vagy osztrák leszármazottak lelki világát? Ne mutassuk semmilyen formában se a Molotov-koktélt dobó ’56-os forradalmárokat, mert az nem kívánt képzettársításokat hívhat elő az egykori szovjet katonák és utódaik körében?
  • a„harciasság” és a „küzdelem” politikai korrektségen alapuló száműzése a közélet világából divatos, de a valóságot teljesen félreértő trend. A politika, a hatalom megszerzése és elvesztése kapcsán kibontakozó dinamika a különböző oldalak konfrontációjáról, ütközéséről (is) szól. Lehet természetesen szónokolni „diszkurzív demokráciáról”, teljes egyenlőségen alapuló világbékéről és hasonlókról, de ezt azok sem veszik komolyan, akik hirdetik – ahogy ezt a BLM-, és a nyomában futó „antifasiszta” mozgalom vandál pusztításai és utcai lincselései mutatják.
  • ha tehát az a baj, hogy a film vagy a plakát „harcias”; hogy küzdő, csatázó figurákat mutat be – mint ahogyan küzdelmes volt a magyar történelem jó része –, akkor ezt természetesen vállaljuk, ugyanis…
  • …Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját. Aki kiismeri a megpróbáltatások útját. Aki kiállja a próbatételeket. Aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem könyörületes. Nem bocsájtja meg a gyengeségeket. Ha nincs legény a gáton, elveszünk. Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát.

Mint megjegyzik,

  • a Horthy-korszakot, illetve a magyar zsidóság egyetemes tragédiáját, a holokausztot – szándékosan – azért nem vettük bele a filmbe, mert úgy gondoltuk, hogy előbbi túlzottan megosztó (bár látható sajnos, hogy ez még az I. világháború esetében is így van), utóbbi pedig még talán be nem gyógyult, iszonyatos sebeket tépne fel. Mindazonáltal kérjük azokat a balliberális kritikusainkat, akik akár a megjelenített események kapcsán emlegettek – totális félreértésként – „legrosszabb vészkorszakot”, akár éppen egyes korszakok kihagyása miatt „összekacsintó hallgatást”, vagy az egész kampány kapcsán „félelemkeltést”, gondolkodjanak el azon, hogy Magyarország állítólagosan „demokratikusfüggetlen” pártjai, a Párbeszéd, a DK, az MSZP, a Momentum és az LMP egy olyan jelöltet indítanak az október 11-ei tiszaújvárosi időközi választáson, aki nemrégiben Budapestet „judapestnek”, az izraeli turistákat „tetűcsúszdásoknak” hívta és „zsidó uzsorabanktőkéről” értekezett. Ja, és akinek párttársa (aktuálisan EP-képviselő) hét évvel ezelőtt még listázni akarta a zsidó származású kollégáit az Országgyűlésben.

PestiSracok facebook image

Üdülésképpen tekintsék meg még egyszer az ominózus videót.

Forrás: facebook.com

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.