Pesti Srácok

További támadásoktól tart a francia belügyminiszter

További támadásoktól tart a francia belügyminiszter

Franciaország háborúban áll az iszlamista ideológiával, ezért számítani kell a nizzaihoz hasonló újabb támadásokra – mondta Gérald Darmanin francia belügyminiszter az RTL rádióadónak adott interjújában pénteken. Olyan ellenséggel harcolunk, aki egyszerre van kívül és belül – mondta.

A három áldozattal járó csütörtöki nizzai merénylet elkövetője egy 1999-ben született tunéziai férfi volt, aki szeptember 20-án érkezett az olaszországi Lampedusa szigetére. Októberben átszállították a dél-olaszországi Bariba, aztán eltűnt a hatóságok szeme elől. A férfi csütörtök reggel vonattal jutott el Nizzába. A támadót a helyszínre kiérkező rendőrök meglőtték, és jelenleg kórházban van. Állapota életveszélyes. Az esettel összefüggésben csütörtök este őrizetbe vettek egy 47 éves férfit is – tájékoztattak igazságügyi források. Az illető állítólag kapcsolatban állt az elkövetővel. Jean-François Ricard terrorellenes főügyész csütörtök este azt mondta, a nyomozók szeretnék kideríteni, voltak-e bűntársai a támadónak, és pontosan hogyan jutott el a dél-franciaországi városba. A vérengzés ügyében a tunéziai hatóságok is nyomozást indítottak a huszonegy éves elkövető ellen. A tunéziai törvények szerint az ország bármely állampolgára ellen eljárást indíthatnak, aki kül- vagy belföldi terrorcselekmény elkövetésében vett részt – mondta az észak-afrikai ország egyik igazságügyi szóvivője csütörtök este. A hatóságok szeretnék kideríteni, hogy az elkövetőnek voltak-e bűntársai Tunéziában.

Franciaországban iszlamista szélsőségesek 2015 óta több terrortámadást is végrehajtottak, ezekben több, mint kétszázötvenen vesztették életüket. A merényletek közül az egyik legsúlyosabb szintén Nizzában történt: 2016. július 14-én, a francia nemzeti ünnepen kamionnal hajtott az ünneplő tömegbe egy ugyancsak tunéziai származású férfi. A támadásban 86-an vesztették életüket, az elkövetőt végül lelőtték. Legutóbb Samuel Paty francia történelemtanár meggyilkolása keltett felzúdulást. A tanárt egy moszkvai születésű csecsen fiatal lefejezte, mert Mohamed-karikatúrákat mutatott diákjainak a szólásszabadságról szóló óráján. A gyilkosság világszerte felzúdulást keltett, és kiélezte a feszültséget a Nyugat és a muszlim világ között.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/AP/Francois Mori

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.