Pesti Srácok
Összes videó
PS Riport
Az Öreg
‎GEOrgPOLITIKA
Katrantén Vlog
Karantén kibeszélő
Kocsmai igazságok
Ladikpisztoly
Libz'z of TikTok
Mi kérdezünk
Morál Hal Melindával
Polbeat
Megmondjuk
Forró drót
Magyar ugar
Világugar
Podcast

Rubik-kocka bútort készített a tokiói olimpiai stadion sztárépítésze

PPestiSrácok.hu Forró drót 2020. november 24. 06:10
Rubik-kocka bútort készített a tokiói olimpiai stadion sztárépítésze

Japán művészek – mások mellett a tokiói olimpiai stadiont tervező Kuma Kengo – készítettek a Rubik-kocka által inspirált alkotásokat a tokiói magyar nagykövetség kezdeményezésére; a kiállítás Takamado hercegnő, a császári család tagja jelenlétében nyílt meg kedden a tokiói Magyar Kulturális Intézetben. A projektet a tokiói magyar nagykövetség indította el szeptemberben arra emlékezve, hogy a Rubik-kocka negyven évvel ezelőtt debütált Japánban – közölte az MTI-vel a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkársága.

Kuma Kengo, a tokiói olimpiai stadion és más híres japán és külföldi épületek tervezője egy forgatható és mozgatható, Rubik-kocka alakú bútort készített a kiállításra. A Youtube-csatornáján csaknem kétmillió feliratkozó által követett origamiművész, Nakasima Dzsó pedig különleges, mágneses origami Rubik-kockát hozott létre. A tizenegyedik generációs, háromszázötven éves tradíciót ápoló kerámiaművész, Óhi Tosio a kocka színeit reprodukálva égetett kerámiát alkotott, egy kortárs japán táncos pedig a Rubik-kocka ihlette táncot mutatott be. A nagykövetség projektjében fehércsoki-kockával vett részt Japán leghíresebb cukrásza, kockadarabokból kirakott előétellel pedig egy tokiói étterem ismert séfje, míg az Ázsia legjobb bárjai között számon tartott, tokiói Ben Fiddich tulajdonosa Unicum-alapú koktélt készített. A hagyományos japán művészeti ágak képviseletében egy híres kalligráfus, valamint a tradicionális japán nó színház egy neves előadója is csatlakozott az alkotók köréhez. A különleges tárgyak 2021 februárjáig tekinthetők meg a Tokió belvárosában tavaly megnyílt Magyar Kulturális Intézetben. A kiállítást követően a műalkotásokat árverésre bocsátják, a befolyt összeget pedig jótékony célra fordítják. A művészek alkotási folyamatáról és hitvallásáról egy beszélgetésekből összeállított hosszabb dokumentumfilm is készül, amely hamarosan felkerül a nagykövetség online felületeire.

Forrás: MTI; Fotó: MTI Fotó: Balázs Attila

PestiSracok facebook image
Kapcsolódó témák
rubik-kocka japán
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.