Pesti Srácok

„Allahu akbar!” – kiáltották több százan a francia tanárt lefejező iszlamista gyilkos temetésén

„Allahu akbar!” – kiáltották több százan a francia tanárt lefejező iszlamista gyilkos temetésén

Salazsi csecsen faluban eltemették azt a férfit, aki Párizs közelében októberben lefejezte Samuel Paty történelemtanárt, miután az Mohamed prófétáról készült karikatúrákat mutatott a diákjainak a szólásszabadságról tartott óráján. Sajtóbeszámolók szerint a zöld szövetbe csavart holttestet kísérő, csecsen és arab nyelven kiáltozó tömegből többször kihallatszott az "Allahu akbar!" kiabálás.

A gyilkos holttestét orosz sajtóértesülések szerint rokonai Törökországon keresztül szállították Csecsenföldre. Salazsi a terrorista Franciaországba bevándorolt szüleinek származási helye, ahol híradások szerint a temetési szertartást "bizonyos tiszteletadás mellett" végezték el, közösségimédia-bejegyzések szerint vasárnap. A Moszkovszkij Komszomolec bulvárlap online kiadásában közreadott egy videót, amely szerint a temetésen legkevesebb kétszázan vettek részt. Szemtanúk szerint még többen elmentek volna, aminek helyi hatóságok ennek azzal vették elejét, hogy a járványhelyzetre hivatkozva karantént hirdettek ki a faluban. A lap beszámolója szerint a zöld szövetbe csavart holttestet kísérő, csecsen és arab nyelven kiáltozó tömegből többször kihallatszott az "Allahu akbar!" kiabálás.

A terror propagandáját szolgálhatja a temetés

A Moszkovszkij Komszomolec felhívta a figyelmet arra, hogy a vonatkozó orosz szövetségi törvény értelmében az életüket vesztett terroristák holttestét nem adják ki a hozzátartozóknak, akikkel az elhantolás helyszínét sem közlik. A jogszabályt megerősítő 2007-es alkotmánybírósági határozat indoklása értelmében a végtisztesség jelképes megadása egyfelől a terror propagandáját szolgálja, másfelől sérti az áldozatok hozzátartozóinak érzéseit. A törvényt végrehajtását részletező kormányrendelet értelmében a temetést szakosított szolgálatok végzik el, az előzetes nyomozást lefolytató hatóság által meghatározott helyen.

PestiSracok facebook image

A franciák a terroristák holttestét kiadják a hozzátartozóknak

Franciaországban viszont a halottat kiadják a rokonoknak. Az ügy a lap szerint nem vetett volna fel jogi természetű kérdéseket, ha a terroristát francia földön temették volna el. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője újságíróknak arra a kérdésére válaszolva, hogy vajon ez a temetés nem jelentette-e a terrorizmus támogatását, kijelentette: nincsenek értesülései sem a temetésről, sem annak részleteiről. Leszögezte ugyanakkor, hogy az eltemetett fiatal terrorcselekményt követett el, amit csak mélységesen elítélni és elutasítani lehet.

Paty gyilkosát a francia rendőrök még október 16-án, a terrortámadás napján, az elfogására tett kísérlet közben lőtték agyon.

Forrás: MTI; Fotó: Twitter-képernyőfelvétel

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.