Budapest ostromának civil áldozataira emlékeztek a Farkasréti temetőben
Budapest ostromának civil áldozataira emlékeztek a Farkasréti temetőben szombaton délelőtt. Az ötvenkét napig tartó hadművelet a második világháború egyik leghosszabb helységharcának számít, bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, történészek becslései szerint a védekező német-magyar erők halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban közel százezer embert vesztettek, ehhez járult még hozzá a megközelítőleg harmincnyolcezer polgári áldozat. A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által szervezett kegyeleti megemlékezést a vírushelyzetre való tekintettel ezúttal rendhagyó módon látogatók nélkül rendezték meg, és az intézet hivatalos oldalán online közvetítették. A megemlékezésen beszédet mondott Radnainé Fogarasi Katalin főigazgató.
A főigazgató beszéde elején kiemelte, hogy hetvenhat évvel ezelőtt ezen a napon ért véget a második világháború leghosszabb helységharca, Budapest ostroma, amit második Sztálingrádnak is szoktunk emlegetni. A főváros ostroma felfoghatatlan veszteségeket okozott, ám amikor veszteségekről beszélünk, elsősorban a katonai elesetteket, hősi halottakat említjük. A főigazgató asszony elmondta: tizenhét évvel ezelőtt ezért is tartotta fontosnak, hogy a katonai elesettek mellett minden évben emlékezzünk meg arról a közel harmincnyolcezer civil áldozatról is, akik az ostrom következtében vesztették életüket. Kiemelte: az emberáldozatok mellett nem szabad megfeledkeznünk a várost sújtó épületveszteségekről sem, hiszen szinte nem volt olyan épület, amely az ostrom során ne rongálódott volna meg. De gondolhatunk a Dunát átszelő hidakra is, amelyeket a visszavonuló németek robbantottak fel az előnyomuló szovjet csapatok megfékezésére. Radnainé Fogarasi Katalin hangsúlyozta: ez az év rendhagyó, és habár a vírushelyzet nem engedi, hogy az elmúlt tizenhét év hagyományainak megfelelően szélesebb körű megemlékezést tartsanak, de a legfontosabb mégis az, hogy tizenhét éve minden évben rendületlenül ellátogassanak a Farkasréti temetőbe és leróják kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.
A háború nemcsak azért a legnagyobb szerencsétlenség, mert az emberi életek millióit pusztítja el, hanem sokkal inkább az emberi lélek és a műveltség területén végzett vészes pusztítása miatt
– idézte Márai Sándort, majd sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évekkel ellentétben idén olyan emlékezők sem vesznek részt az eseményen, akik személyes élettörténetükkel tudták elmondani az átélt borzalmakat. Név szerint említette Réthelyi Miklós professzort, vagy a már elhunyt Katona Tamás történészt, akik az elmúlt években meséltek személyes élményeikről. A főigazgató reményét fejezte ki, hogy jövőre minden visszatérhet a normális kerékvágásba, újra sokan lesznek, és újra lehetőség nyílik már a közös, szélesebb körű emlékezésre.
A megemlékező beszéd után Őze Áron olvasott fel egy megrázó részletet Fenyő Miksa, a Nyugat alapítójának naplójából, majd az esemény egy Bolyki Sára népdalénekes által előadott siratódallal zárult.
Fotó: MTI/Marjai János
