Pesti Srácok

Burkatilalomról döntenek Svájcban

Burkatilalomról döntenek Svájcban

Népszavazáson dönthetnek a svájciak arról, hogy szeretnék-e beleíratni az alkotmányba az arc eltakarásának tilalmát. A kérdés mélyen megosztotta a svájci közvéleményt: komoly identitáskérdés vagy egyszerűen szimbolikus politizálás van a burkatiltás óhaja mögött?

Hosszú munka gyümölcsét szüretelhetik le a svájci jobboldalon március hetedikén. Egy, a nacionalista-konzervatív Svájci Néppárt (SVP) holdudvarából indult kezdeményezés nyomán a svájciak népszavazáson nyilváníthatnak véleményt arról, hogy szeretnék-e beleíratni az alkotmányba az arc eltakarásának tilalmát. A lassan egy éve maszkok mögé rejtőző Európában persze furcsán hangzik egy ilyen kezdeményezés, aminek a célkeresztjében természetesen nem is a koronavírus elleni védekezésben maszkot viselők állnak, hanem azok a muszlim nők, akik a vallás előírásait konzervatívan értelmezve a teljes arcukat elfedő kendőt, nikábot vagy burkát viselnek – írja a Mandiner.

Az iszlámnak az arc eltakarására vonatkozó szabályai folyamatos viták tárgyát képezik szerte Európában, leginkább persze azokban az országokban, ahol aránylag sok muszlim él. A nikábok és burkák kritikusai legtöbbször azt vetik fel, hogy az arc elfedése szembemegy a muszlim nők alapvető emberi jogaival, korlátozza a mozgásszabadságukat, és bebetonozza az elnyomásukat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az európai kultúra alapjaival ellenkezik az, aki eltakarja az arcát, hiszen így nem látható a mimikája. Viszont az is igaz, hogy a burkaviselés joga a vallásgyakorlás szabadságából következően mindenkit megillet, sok muszlim pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy senki sem kényszeríti a nőket arra, hogy elfedjék az arcukat, ez mindenkinek a saját döntése – más kérdés persze, hogy az erősen férfiközpontú muszlim kultúrában mekkora biztonsággal lehet ezt kijelenteni. A svájci burkavitában mindenesetre úgy tűnik, hogy legalábbis elméletileg egy oldalra kerülnek az iszlám kritikusai és a feministák egy része, hiszen különböző okokból mind a két csoport azt szeretné elérni, hogy az alpesi országban ne szabadjon burkát vagy nikábot viselni – legalábbis a közterületeken.

Nem a jövő hónapban esedékes népszavazás az első a közelmúlt svájci referendumainak történetében, ami az iszlám szempontjából érzékeny témát érint. A kétezres évektől nagy viták folytak a minaretépítésekről az országban. Bár néhány mecsethez korábban is épültek minaretek Svájcban, 2006-ban több ilyen tervet is elutasítottak az egyes települések illetékes szervei, ezek a döntések pedig országszerte erős visszhangra találtak. Ekkor alakult meg az Egerkingi Bizottság (Egerkinger Komitee) nevű, főleg a Svájci Néppárt és a Szövetségi Demokratikus Unió (EDU) tagjaiból álló csoport, ami azt szerette volna elérni, hogy a svájciak népszavazáson dönthessenek a minaretépítésekről. A tilalom támogatói egyebek mellett azzal érveltek, hogy a minaretépítés csak az első lépés, utána majd a müezzinek énekét is hallgatni kellene majd, mint az iszlám vallási és politikai hatalmának bizonyítékát. A kérdésben 2009-ben tartottak népszavazást, ahol kisebb meglepetésre a résztvevők többsége a minaretépítés betiltása mellett tette le a voksát, így ez a tilalom a svájci alkotmányba is bekerült.

PestiSracok facebook image

A burkaviselés betiltását célzó népszavazás gondolata mögött ugyancsak az Egerkingi Bizottság áll. Alkotmánymódosító népszavazás kiíratásához másfél év alatt legalább százezer érvényes aláírást kell összegyűjtenie a kezdeményezőknek, de ez nem azt jelenti, hogy a referendumot szükségszerűen meg is tartják. A szövetségi parlament ugyanis ellenjavaslatot dolgozhat ki, a voksolásra pedig akkor kerül sor, ha a kidolgozott ellenjavaslatot a népszavazás kezdeményezői nem fogadják el. A szóban forgó kezdeményezés szervezői 2017 őszén adták le a szükséges aláírásokat. Azt szeretnék elérni, hogy a svájci alkotmányba bekerüljön egy, az arc eltakarását, illetve az arra való kényszerítést tiltó kitétel, ami alól egészségügyi, biztonsági, hőmérsékleti megfontolások képeznek kivételt. A szabály alól kivételt jelentenének például az imaházak, tehát mecsetekben továbbra is viselhető lehetne a nikáb, de utcán már nem. A kezdeményezők azzal érvelnek, hogy az alkotmánymódosítás elfogadásával a rendbontások résztvevői is könnyebben azonosíthatók lennének, és vélhetően a bankrablóknak is új álca után kellene majd nézniük a símaszk helyett, hiszen azt sem szabadna közterületen viselni a jövőben.

Ahogyan az várható volt, a Szövetségi Tanácsot nem hozta túlságosan lázba a kezdeményezés. Nem sokkal az aláírások leadása után ellenjavaslatot tettek, amit azzal indokoltak, hogy az alkotmánymódosítás megfosztaná a kantonokat a saját hatáskörű szabályozás lehetőségétől. A szerintük megfelelő megoldás egy külön jogszabály megalkotása lenne, ami lehetővé tenné a differenciált szabályozást Svájcon belül, elvégre az országban meglehetősen kevés – egyes számítások szerint körülbelül harminc – olyan muszlim nő él, aki ténylegesen burkát vagy nikábot visel, a többiek leginkább turisták. A javasolt jogszabály emellett a muszlim nők széleskörűbb társadalmi integrációjára vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazna. Differenciált szabályozásra egyébként jelenleg is van példa az alpesi országban: Tessin kanton alkotmányában néhány éve már van az arc eltakarását tiltó szakasz, Sankt Gallen kantonban pedig 2018 óta tiltják ezt. A Tages-Anzeiger szerint egyelőre nem sok vizet zavartak ezek a szabályok. Az arc eltakarásának tilalma más európai országokban, mint például Franciaországban vagy Ausztriában szintén bevett gyakorlat.

Az Egerkingi Bizottság a várakozásoknak megfelelően nem vonta vissza saját javaslatát, így március hetedikén az alkotmánymódosítás és az említett jogszabály között választhatnak majd a svájciak. A kérdés a politikai osztályt is erősen megosztja. Az SVP és más konzervatív csoportok természetesen a burkatilalom mellett állnak, de érdekes módon több feminista és liberális muszlim szervezet is ezt az álláspontot képviseli. A baloldali pártok – zöldek, zöldliberálisok, szociáldemokraták – az ellenzők táborát erősítik, az utóbbi párt női képviselői „feminista nemet” mondanak a kezdeményezésre. A középen álló szabad demokraták viszont súlyos dilemmával állnak szemben, hiszen világnézetüktől elméletileg távol áll az egyéni vallásgyakorlásba való beleszólás, egyes kantonális szervezeteik azonban kifejezetten támogatják a tilalom bevezetését. A törvényhozás házai általánosságban inkább a tilalom ellen foglaltak állást.

A burkatilalom – függetlenül attól, hogy végül mi lesz a népszavazás eredménye – önmagán túlmutató kérdés, ami a svájci állam önazonosságának egyik legfontosabb alappillérére, az állam liberális mivoltára irányul, hiszen – ahogy a Neue Zürcher Zeitung publicistája fogalmaz – liberális állam nem tilt be ruhadarabokat. Nos, mégis lehet, hogy most kénytelen lesz. A svájci közvélemény-kutatók eddig csak óvatos becsléseket közöltek a népszavazás várható eredményéről, ezek alapján viszont úgy tűnik, hogy az alpesi ország lakóinak többsége március hetedikén a burkatilalom mellett teszi majd le a voksát.

Forrás: Mandiner; Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.