A Gyurcsány-kormányig nyúlnak a Dunaferr-botrány szálai

A politológus a nezopontok.hu portálon megjelent cikkében elemzi a napokban kirobbant Dunaferr Zrt. körüli botrányt, amelyre ukrán és orosz érdekeltségű üzleti csoportok közötti tulajdonjogi vita miatt került sor. Az elemzés szerint az elmúlt napok történései csak a jéghegy csúcsa, a szálak egészen Gyurcsány-kormány alatt megköttetett privatizációs szerződésig nyúlnak vissza. Mráz Ágoston Sámuel azt írja: az acél nemzetközi piaci árának változása, a gazdasági világválság, az ukrajnai háborús helyzet, valamint az orosz és ukrán tulajdonosok vitája régóta okoz egyre több és nagyobb nehézséget. A múlt pénteki egyenruhás felvonulás azonban új minősége a konfliktusnak.

Kié a politikai felelősség?

Lehet, hogy a feketeruhások nem is a gyárfoglalás reményében, csupán a megfélemlítés szándékával érkeztek. A város jobbikos polgármestere, Pintér Tamás alighanem látott már ilyet. Anno a pártjához kötődő Magyar Gárda sem az erőszak alkalmazásával, csak az erőszak alkalmazásának lehetőségét képviselve vonult fel több településen. Akkor és a most is a magyar állam és szervei mindent elkövettek a rendbontás elkerülése és a károkozás ellehetetlenítése érdekében. Jogszerűen, határozottan és eredményesen. A politikai felelősség akkor Vona Gábor vállát nyomta, szép lassan meg is pörgetve saját tengelye körül a pártja identitását később elvevő Jobbik-elnököt. De vajon ki a minapi dunaújvárosi felvonulás politikai felelőse? A polgármester aligha, hiszen 2019 óta tölti be a tisztségét. A kormány aligha, hiszen rendet teremtett, s 2010-ben, a hatalomátvételkor, már kész helyzetet örökölt a balliberális elődjétől a vasművel kapcsolatban. Éppen itt, a 2010 előtti időkben kell keresni a felelősöket – írta.

Medgyessy Péter balliberális kormánya közpénz-osztogatással próbálta megtartani és szavazatokra váltani népszerűségét 2002 után. Az államkassza hamar kiürült, ezért, többek között, felpörgették a privatizációt. Jellemző az akkori időkre, hogy a családi ezüstöt nem mindig aranyáron adták el, sőt. A mintegy 170 milliárd forint árbevételű dunaújvárosi vasművet mintegy 110 millió forintért (már ebben az évben nagyobb eredménye lett a társaságnak, a következő öt évben pedig összesen százmilliárdra ugrott a profit). Hiába ígérte meg 2002-es kampányában Medgyessy, hogy miniszterelnökként nem privatizálja egy lépésben a Dunaferrt, már 2003 márciusában erről döntött kormánya. 2004 nyarán az ukrán (?) Donbass és a svájci (?) Duferco konzorciuma tette a legjobb ajánlatot a vasmű nyolcvan százalékára, amelyben tőkeemelést, munkaerő-megtartást és beruházásokat is ígért. A privatizációs szerződés rögzítette, hogy a vevőnek meg kell állapodnia a társaság hitelezőivel, s ez az utolsó pillanatban, állítólag a hitelekre vonatkozó állami garanciával, sikerült is. A szerződést végül az ÁPV 2004. szeptember 30-án írta alá, az eredeti határidő meghosszabbításával. Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én lett miniszterelnök, azaz végül is igazat mondott Medgyessy Péter -tette hozzá.

Eladósodott önkormányzat, elbocsátások és persze Gyurcsány Ferenc

Addigra már az önkormányzatok és különösen Dunaújváros olyan mértékben eladósodott, hogy inkább pénzzé tette a vasműben meglévő 15 százalékos részesedését. A Dunaferr új tulajdonosai szinte teljhatalmat kaptak. Sőt: 2005-ben pénz is jutott nekik. 37,4 millió eurós adókedvezményt kaptak az akkori magyar kormánytól „kevésbé fejlett régióbeli munkahely-teremtésért”. A beruházás átadóján Gyurcsány Ferenc is részt vett, igaz, addigra már az unió vizsgálta az adókedvezményt „tiltott állami támogatás” gyanújával. Egy évvel később több száz munkavállaló elbocsátásáról szóltak a hírek, amelyhez az azóta börtönviselt Tátrai Miklós, a nemzeti vagyonkezelő vezetője a privatizációs szerződés módosításával asszisztált. A leépítések, az értékvesztés és a problémahalmaz azóta is csak növekszik - emelte ki Mráz Ágoston Sámuel, hozzátéve, hogy

Forrás: nezopontok.hu, Fotó: Pesti Tv