Szánthó Miklós szerint a Trianon óta eltelt időszak legsikeresebb tíz évével lezárhatjuk az utóbbi száz évet
Az, hogy ma már több mint négymillió magyart oltottak be koronavírus elleni vakcinával – köztük több mint egymilliót keletivel –, egy kivételes intellektuális merészség eredménye. Az, hogy ma Magyarországon egyáltalán a nyitásról, az élet és a gazdaság újraindításáról beszélhetünk, a jövővel gondolhatunk, azért adatik meg, mert nyugati és keleti vakcinákkal is folyik az oltakozás, ez pedig annak köszönhető, hogy a kormány az ilyenkor szükséges „nemzeti önzés” politikáját folytatta – mutatott rá Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Magyar Nemzet oldalán megjelent írásában, amelyből az is kiderül, hogy a sikeres hazai oltási kampány elsősorban annak köszönhető, hogy a kormány a magyar emberek életének és érdekének védelmét tartja szem előtt.
A szerző irodalmi szöveghez illő igényességgel, szóképek sorával írta le, hogy az európai gyógyszerlobbisták hiába próbáltak nyomást gyakorolni a magyar kormányra:
Nem külső világítótornyok fénycsóváira, felülről diktált és univerzálisnak beállított kulturális mintákra – például mit engedélyez az Európai Gyógyszerügynökség és mit nem – volt tekintettel, hanem a magyar emberek életére, amely megkövetelte, hogy minden egyéb szempont a magyar érdeknek rendelődjék alá.
Jogi eljárásoknak álcázott boszorkányperek
A szerző felidézte, hogy a 2010 óta a korábban megkérdőjelezhetetlennek számító utolérési-nyomonkövetési mintázatokat elutasító kormánypolitika minduntalan sokszor nyomdafestéket nem tűrő kritikaáradatot kapott, és boszorkányperekre hajazó, joginak álcázott inkvizitórius eljárásokat vont maga után. Rámutatott arra is, hogy az európai (nyugati) politika térszerkezete, dinamikája ugyanis elsöprő változásokon ment keresztül az elmúlt pár évtizedben, nem függetlenül természetesen az integráció elmélyítésétől, „az Európa népei közötti mind szorosabb egység” megteremtésének és a világszabadságot hirdető marxizálódott neoliberalizmus délibábos álmától. A mindenféle nemzeti, önálló állami érdekérvényesítő gyakorlatot felülíró pedagógia ortodox meggyőződéssel hirdetett világprogrammá lett, az arra hajlamos politikai csoportoknál vulkáni erejű sodródást váltva ki. De ahogy az lenni szokott az elviekben oly tetszetősnek tűnő szekuláris megváltástanoknál, határhelyzetekben, a valóságban a dogmatikus ideologikusság tragédiába torkollik vagy csődöt mond. Ellentétbe kerül az élettel. (És ahogy Malcolm professzor is mondja a Jurassic Parkban: „Az élet mindig utat tör magának.”)
A beadott oltás a legjobb oltás
Szánthó Miklós, aki arra is kitért, hogy hazánk a migrációs válságra és a járványra is pékdaértékűen reagált.
Halált hoztak magukkal a birodalmi vágyakat építgető szocializmusok, megdőlt a „történelem végének” liberális illúziója – és hogy picit közelebb kerüljünk hazánkhoz, a „mi időnkhöz” és megfordítsuk a dolgot: kiderült, hogy lehet sikeres a tankönyvi közgazdaságtani tételeket mellőző gazdasági válságkezelés; tapasztalati ténnyé vált, hogy a jogi és fizikai határzár képes megállítani a tömeges migrációt; és most közegészségügyi valósággá vált, hogy a beadott oltás a legjobb oltás – jöjjön az akár nyugatról, akár keletről
– mutatott rá az Alapjogokért Központ vezetője, utalva arra, hogy Magyarország nem csinált politikai kérdést a vakcinabeszerzésből, és ennek köszönhetően a magyar emberek jelentős része már védett, újraindulhat az élet, míg Nyugat-Európa lemorzsolódott az átoltottság tekintetében is.
Magyar világnézet
Szánthó Miklós kiemelte, hogy a magyar döntéshozók a járványkezelésből, a vakcinabeszerzésből sem csináltak ideológiai kérdést. Nem az ideológiai beállítottságon volt a hangsúly, hanem a „magyar világnézeten”. És ez a testtartás a meghatározó, ha Magyarország geopolitikai helyezkedését, döntéshozatali helykeresését nézzük a 2010 óta tartó (talán) korszak vonatkozásában: a nemzetköziség naiv politikai terminusai csábításának nem engedve, a „Brüsszelre várva” kábító perspektívájában nem bízva, a magyar érdeket érvényesíteni mindenekfelett és előrelátó módon. Ha meghunyászkodtunk volna a nyugati erőközpontok, az eurokrata mentalitás által – magukra persze nem vonatkoztatva – diktált halszagú gondolatok előtt, csak és kizárólag egy adott megszabott irányba orientálódtunk volna, elzárkóztunk volna a keleti nyitástól, ma nem lenne meg az a mozgástér, amely alapján sikerrel lehetett Pekinggel vagy Moszkvával tárgyalni Sinopharm- vagy Szputnyik V-ügyben, amely vakcinabeszerzés milliónyi magyar élet megóvásában mérhető.
Nincs az állam beszorítva az előre megkomponált táncrendbe
Szánthó Miklós szerint, amikor szuverenitásról, annak védelméről van szó, korántsem valamiféle elvont szalonvitáról beszélünk. A szuverenitás – a jogi kereteken túl – a döntéshozatal stratégiai autonómiáját is jelenti: azt, hogy az országra vonatkozó döntéseket nem „kívül” vagy „felül”, hanem „belül” hozzák meg. Azt, hogy még a globális liberális mítoszok drámai expanziójának időszakában sincs az állam feltétlenül beszorítva az előre megkomponált táncrendbe, és – ha merészséggel, akkor merészséggel, ha bátorsággal, akkor bátorsággal – van lehetősége a saját érdekei, akár közegészségügyi érdekei szerint dönteni.
Hazánk szembement a globális liberális fősodorral
Kiemelte, hogy ennek az „önző” szellemi algoritmusnak a kifejlesztése állt és áll az elmúlt tíz-tizenegy év magyar politikacsinálásának fókuszában, amit persze keserű értetlenséggel fogadnak a hegemonisztikus törekvéseiket új, emberbarátnak tűnő gúnyában előadó birodalmi központok és hazai csatlósaik, komprádoraik. Így még szembetűnőbbé válik az az éles különbség, amely a konzervatív habitust és a szocialisztikus, liberális ideológiákat elválasztja egymástól. Ilyen értelemben ugyanis éppenhogy előbbi a „nyílt”, ugyanis megengedi a döntési alternatívákat, a döntéshozatal valósághoz igazítását, míg utóbbi dogmatikusan zárt, csak azt tekinti legitimnek, ami merev ideológiai keretrendszerén belül marad, minden mást igyekszik kirekeszteni a „demokratikus diskurzusból”. És bár mindannyian érezzük, hogy e posztmodern liberalizmus csak bennfentesek számára dekódolható szabályrendszere inkább a politikai ezotéria területére tartozik, elementárisan szimpatikusnak ható szlogenjeinek – „valósítsd meg önmagad”, „ne ismerj korlátokat”, „tegeződj, mert az olyan laza” – köszönhetően domináns a populáris kultúrában. Ezért is értelmeződik úgy valamennyi hazai politikai harc, hogy képes-e egy keresztyén, nemzeti, konzervatív kormány szembemenni a globális liberális fősodorral.
Az elmúlt száz év legsikeresebb tíz esztendője
Ha végigtekintünk a különböző frontokon – természeti katasztrófák, gazdasági világválság, Brüsszel támadásai, járványkezelés –, és mellétesszük a legkülönfélébb területeken elért sikereket – multik megadóztatása, stratégiai szektorok visszavétele, rezsicsökkentés, migráció megállítása, az alkotmányos és társadalmi rendszer stabilizálása, közép-európai szövetségesi rendszer, vakcinabeszerzés –, akkor valóban azt láthatjuk, hogy a Trianon óta eltelt időszak legsikeresebb tíz évével lezárhatjuk az elmúlt száz évet. És az a feladat áll előttünk, hogy a döntéshozatal stratégiai önállóságára alapozva kifejlesztett szellemi algoritmussal kinyissuk a következő százat – és meg is nyerjük azt
– zárta gondolatait az Alapjogokért Központ igazgatója.
Forrás: Magyar Nemzet
