Pesti Srácok

Georgia államban hatályon kívül helyezték az állampolgárok letartóztatási jogosultságára vonatkozó rendeletet

Georgia államban hatályon kívül helyezték az állampolgárok letartóztatási jogosultságára vonatkozó rendeletet

Georgia államban megszüntettek egy 1863 óta érvényben lévő törvényt, amely lehetővé tette az állampolgárok számára, hogy letartóztassanak egy másik polgárt, ha úgy ítélik meg, hogy bűncselekményt követett el – adta hírül az amerikai sajtó.

Hétfőn Brian Kemp, az Egyesült Államok déli Georgia államának republikánus kormányzója aláírta azt a törvényt, amely az országban elsőként hatályon kívül helyezte az állampolgárok letartóztatási jogosultságára vonatkozó rendeletet.

– fogalmazott a kormányzó. Kemp szerint ezzel a lépéssel sikerül kiirtani az igazságtalanságot és jobb útra terelni az államot.

PestiSracok facebook image

Az amerikai polgárháború (1861–1865) korszakából származó jogszabály miatti elégedetlenségek egy 2020 februárjában történt eset kapcsán lángoltak fel. Greg McMichael és fia, Travis McMichael üldözték, majd agyonlőtték az éppen kocogó 25 éves afroamerikai Ahmaud Arberyt, akiről azt gondolták, hogy betörést követett el. Egyik szomszédjuk, William Bryan csatlakozott az üldözéshez és lefilmezte az esetet. A gyilkosság országos felháborodást keltett, miután nyilvánosságra került a videofelvétel, amelyen jól látható, hogy Arberynek egy teherautó próbálja meg útját állni. A kocsiban ülő két fegyveres férfi kiszállt, földre teperte az áldozatot, majd három lövés dördült, és a fiatalember holtan maradt az utcán.

Az idősebb McMichael először azt állította, hogy Arbery az útját állta, és ezért keveredtek vitába, a lövések pedig "véletlenül" dördültek el. Később azonban már azt mondta, követte Arberyt, mert azt hitte, hogy ő felelős a környékbeli lopásokért. Később nyilvánosságra került egy másik videofelvétel is, amelyen az látszik, hogy Arbery egy építkezési területre sétált be, a gyanúsítottak szerint tolvajként. Azt ugyanakkor semmi sem támasztja alá, hogy a fiatalember bármit is eltulajdonított volna. Fokozta az üggyel kapcsolatos felháborodást, hogy a rendőrség csak 74 nappal a bűncselekményt követően jelentette be, hogy gyilkosság és súlyos testi sértés vádjával letartóztattak két fehér férfit, Gregory McMichael nyugalmazott rendőrnyomozót és a fiát, Travist.

Arbery édesanyja, Wanda Cooper-Jones hétfőn azt mondta: reméli, hogy az új törvény életeket ment.

– fogalmazott a nő.

A 65 éves Gregory McMichaelt, 35 éves fiát, Travist és szomszédjukat, William Bryant a többi között gyilkossággal és emberrablással is vádolják. Tárgyalásuk októberben kezdődik. Mindhárman ártatlannak vallották magukat.

Forrás: MTI; Kiemelt kép: MTI/EPA/Erik S. Lesser

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.