Fukuyama mindent tud a lengyel és a magyar diktatúráról, pont onnan, ahonnan George Clooney is tájékozódik
Francis Fukuyamánál kevesen tévedtek nagyobbat a történelem során. Annak idején ugyanis megállapította, hogy a liberális demokrácia győzelmével véget ért a történelem. Sajnálatos módon a „történelem” lemaradt valahogy erről a hírről és sokkal hamarabb haladta meg a liberális demokráciákat, mint azt bárki is hitte volna. A posztliberális demokráciák már rég nem demokráciák és főleg nem liberálisok, de Fukuyama benneragadt ebben az ötletében és azóta is a „végetérés” állapotában vannak nála a dolgok.
Kína és az USA nem lehetnek egyszerre a világ vezető hatalmai, az európai politikusok pedig nem fognak tudni lavírozni a totalitárius rendszer és a liberális demokrácia között – véli Francis Fukuyama, a Stanford Egyetem világhírű történésze. A Stanford Egyetem Nemzetközi Politikai Központjának igazgatója úgy látja, hogy Szerbia és a többi balkáni ország uniós csatlakozásával egyelőre óvatosan kell bánni. Fukuyama nekiment Magyarországnak és Lengyelországnak is a Szabad Európa balkáni szolgálatának adott interjúban: úgy véli, hogy Magyarország és Lengyelország a normakövetéstől való visszalépés példái az EU-n belül, aláásták a jogállamisággal és egyebekkel kapcsolatos európai értékeket és ideálokat. Megemlítette azt is, hogy szerinte sok olyan, magát áltató európai politikus van, aki azt képzeli, hogy Európa valahogy Kína és az Egyesült Államok között lavírozhat, és kijátszhatja őket egymás ellen, és az aktuális probléma függvényében hol az egyikkel, hol a másikkal működhet együtt. Szerinte Kína a totalitárius kormányzás példája.
Már Lengyelországot és Magyarországot sem kellett volna felvenni az EU-ba
Arra a felvetésre, hogy vannak populista-autoriter rendszerek az EU-n belül is – és erre példa Lengyelország és Magyarország, és az „ilyen mozgalmak nagyon erősek még a régóta fennálló demokráciákban is, mint például Olaszországban és Franciaországban” –, Fukuyama azt válaszolta, hogy ide sorolja az Egyesült Államokat is, mert szerinte Trump volt amerikai elnök is ennek a populista mozgalomnak a része. Hozzátette:
ez napjainkban sok demokráciát érint, és hosszú idő óta újra intenzíven fenyegeti a nyugati demokráciák működését.
Az interjúban feltett kérdésre, miszerint ez tálcán kínált lehetőség Kínának, aki így le tudja járatni az EU-t és általában a Nyugatot(2018-ban Johannes Hahn EU-bővítési biztos potenciális „trójai falovaknak” nevezte a jövőben EU-taggá váló balkáni országokat), valamint mik lehetnek a következményei a Balkán és az EU számára annak, hogy Kína és Oroszország is megpróbálja kihasználni az unión belül kialakult „bővítési fáradtság” okozta vákuumot, Fukuyama úgy válaszolt, hogy
szerintem az EU-t jelentősen korlátozza, hogy a külpolitikáját konszenzusos alapon formálják. Tehát akár egyetlen tag is – vegyük Magyarországot – megakadályozhatja, hogy bírálják Kínát az ujgurok vagy Hongkong kezelése miatt. Így Kína – a maga kelet-európai befolyásépítési törekvéseivel – nagyon hatásosan tudja leszűkíteni az EU-politika hatáskörét.
Érezhetően fogalma sincs arról, hogy mi van Európában, Közép-Európában
Szerbia uniós csatlakozása kapcsán Fukuyama kifejtette, hogy az a veszély fennáll, hogy a balkáni országok – különösen Szerbia és Montenegró – Kína befolyási övezetébe csúsznak, mert a közeljövőben nem várható, hogy felvegyék őket az EU-ba. Nem késlekedett hazánkba sem újból belerúgni. Kifejtette:
az EU-nak jó oka van arra, hogy bizonyos minimális követelményeket fogalmazzon meg az új tagok felvétele esetén.
Magyarországról és Lengyelországról elmondta:
ezek a normakövetéstől való visszalépés példái az EU-n belül, aláásták a jogállamisággal és egyebekkel kapcsolatos európai értékeket és ideálokat. Ez megrendítette az EU – mint a liberális demokrácia fáklyahordozója – státuszát a világban. Tehát valójában jó oka van az óvatosságra az olyan új tagok felvétele kapcsán, amelyek intézményeik állapota miatt nem igazán felelnek meg a felvételi követelményeknek.
Lökje Európa Szerbiát Kína karjaiba
Fukuyama az interjúban a balkáni EU-bővítési tervekről elmondta, hogy érdemes óvatosan kezelni Szerbia csatlakozási törekvéseit, hiszen erősen illiberális, autokratikus folyamatok zajlanak az országban. Az EU-tagsághoz bizonyos minimumoknak meg kell felelni, valamint Szerbiának és a többi balkáni országnak el kell döntenie, hogy melyik utat választja.
Kína infrastrukturális és energiaprojektek révén terjeszti ki befolyását a Balkánon, Peking pedig emellett szorosabb politikai kapcsolatokat is elkezdett kiépíteni a térségben azzal, hogy átfogó partnerségi együttműködésbe kezdett Szerbiával. A szerb hatóságok egy évvel ezelőtt méltatták Hszi Csin-ping kínai elnököt, amiért orvosi eszközökkel segítette az országot, és idén már kínai vakcinát importálnak. Belgrádban befejezés előtt áll az új kínai kulturális központ, amelyet az 1999-es NATO-bombázások által romba döntött kínai követség helyére építettek. Ezzel kapcsolatban arra a kérdésre, hogy mekkora hatással lesz Szerbia tervezett EU-tagságára a Kínával való kokettálás, Fukuyama azt válaszolta:
szerintem fennáll a kísértés, hogy Kínát egyfajta nyomásgyakorló eszközként használják fel az EU-val szemben. Úgy gondolom, hogy az EU vonakodik a további bővítéstől, mert gondok merültek fel néhány legutóbb csatlakozott kelet-európai országgal kapcsolatban. Ez az ingadozás résnyire nyitotta az ajtót Kína előtt. Viszont ez nem jó az érintett országoknak. Nézzük csak Montenegró példáját, aki másokhoz hasonlóan túlköltekezett, adósságcsapdába esett, és nem tud akkora gazdasági növekedést produkálni, mint amelyet a kínai pénzelésű projekttől várt volna. A politikusok ugyan rövid távú haszonra tesznek szert azáltal, hogy kijelentik: „több milliárd dollár értékű kínai befektetést” vonzottak be, amelyek megnyitják az utat a növekedés és a munkahelyteremtés előtt. Sajnos azonban ebből nem sok minden valósul meg.
Fukuyama Szerbia „multivektorpolitikájáról”, miszerint egyszerre összpontosít az EU-ra, az USA-ra, Oroszországra és Kínára, és ez egy politikai célú játszmára hasonlít, azt válaszolta, hogy bármelyik, ilyen helyzetbe került vezető megpróbálná kijátszani egymás ellen a két felet. Az EU-nak valójában jó oka van óvatosnak lenni az olyan új tagok felvételével, mint Szerbia, mert szerinte Szerbiában nyomon követhetők az illiberális és tekintélyelvű trendek – fogalmazott.
Mindez lehetőséget teremt Kína számára. Úgy gondolom, hogy a normális geopolitika része, ha van versengés. De a végén, ha Szerbia vagy bármelyik másik balkáni ország EU-taggá akar válni, választás elé kerül az értékekről. El kell döntenie: a liberális demokráciákhoz vagy az illiberális, félautonóm államokhoz akar-e tartozni. Amíg nem hozzák meg a döntést, addig ebben az átmeneti helyzetben maradnak
– szögezte le a filozófus.
Európának van más választása
Az interjúban arról is szó esett, hogy az Európai Unió befektetési megállapodást kötött Kínával, ezért heves bírálatokat kapott, mivel Brüsszel Pekinget részesíti előnyben, miközben Emmanuel Macron európai stratégiai autonómiát sürget. Hozzáteszik: az Európai Parlament közben elhalasztotta az egyezmény ratifikálását, de összességében nézve nehéz lesz emiatt összehangolni a Kínával szembeni EU-s és amerikai politikát. Fukuyama erre úgy reflektált:
szerintem nem. Úgy gondolom, hogy a Kínával kötött befektetési megállapodás nagy hiba volt. Szerintem sok olyan, magát áltató európai politikus van, aki azt képzeli, hogy Európa valahogy Kína és az Egyesült Államok között lavírozhat, és kijátszhatja őket egymás ellen, és az aktuális probléma függvényében hol az egyikkel, hol a másikkal működhet együtt. Szerintem Kína a totalitárius kormányzás példája, és ez a totalitárius kormányzás egyre rosszabb és rosszabb azóta, hogy Hszi Csin-ping 2013-ban megszerezte az elnökséget. Ahogy telik az idő, elkerülhetetlenül bekövetkezik nemcsak az értékek, de a geopolitikai érdekek miatti összecsapás.
A filozófus hozzáfűzte:
tehát nem gondolom, hogy Európának van más választása, mint hogy más liberális demokráciákkal együtt ellenálljon Kína autoriter gyakorlatának és a kínai geopolitikai befolyás kiterjesztésének. Remélem, hogy a befektetési megállapodás befagyasztva marad, és soha nem emelik törvényerőre Európában.
Merre tovább, Kína?
Az interjúban többek között végül azt is megemlítették, hogy a nemzetközi közösség a koronavírus-járvány kitörése óta egyre óvatosabban szemléli Kína szándékait. Joe Biden amerikai elnök megpróbál egy kiterjedtebb szövetséget létrehozni, amely megfékezné Kínát. Felvetődött a kérdés, hogy ez képes lesz-e elérni, hogy Kína számára lehetetlen legyen megvalósítani a geopolitikai ambícióit? Fukuyama összefoglaló választ adott.
Ez a nagy kérdés a következő nemzedék számára, mivel Kína hatalmas, és továbbra is erősödni fog. Az összes erős állam valamilyen módon kifejezi a befolyását, a nyugati demokráciáknak ezt valahogyan kezelniük kell a jövőben. Szerintem számukra az a gond, hogy gyakran megosztottak – mint most az EU és az Egyesült Államok – egy sor kérdésben, például a kínai befektetési megállapodás ügyében. A nyugati államok csak akkor tudnak ellenállni Kínának, ha együttműködnek. Ezen a projekten kell most mindnyájunknak dolgoznunk
– zárta gondolatait a Stanford Egyetem Nemzetközi Politikai Központjának igazgatója.
Forrás: Szabad Európa; Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán
