Kenyeret és cirkuszt a népnek – Így látja az előválasztást a Momentum korábbi külpolitikusa

Radnóti a cikk elején rögtön kifejtette a negatív véleményét az ellenzéki összefogással kapcsolatban.

– írta Radnóti András, aki ezen állítása mellett azzal érvelt, hogy a DK és az MSZP nem érdekeltek a valódi rendszerváltásban. Radnóti kitért arra is, hogy mi a helyzet az ellenzéki előválasztással. Erről azt írta, hogy a DK, a Jobbik és az MSZP úgy alakították ki annak a játékszabályait, hogy az valójában kiüresedett, változtatásra alkalmatlanná tette az előválasztást. A szerző megjegyezte, hogy ugyan lesz néhány helyen valódi választás – például Zuglóban –, de ettől még az összképet tekintve az előválasztás alkalmatlan arra, hogy az ellenzéki választók preferenciái alapján alakítsa ki az ellenzék összetételét és annak belső viszonyait. Ezekről ugyanis – ahogy 2014-ben és 2018-ban – a DK és a szocialisták tárgyalói döntenek, újabban kiegészülve a Jobbikéival. Az előválasztás pedig nem több, mint kenyér és cirkusz a népnek – teszi hozzá Radnóti.

A cikkben szóba került a választások utáni Országgyűlés összetétele is. Ezzel kapcsolatban a külpolitikus úgy vélekedett, hogy ott is a DK–MSZP–Jobbik fogat fogja meghatározni a parlamenti viszonyokat­. Győzelem esetén ugyanez lenne igaz szerinte a kormány összetételére is – hiába lenne a párbeszédes Karácsony Gergely a miniszterelnök. Amit a budapesti és némely kerületi városvezetések megvalósítottak kicsiben – Draskovics Tiborok, Czeglédy Csabák, Lakos Imrék és mások pozícióba emelésével –, az várható kormányra kerülvén nagyban – jegyezte meg Radnóti.

Az összefogás szurkolói világossá tették: nekik minden mindegy, csak Orbán távozzon ­– folytatta gondolatmenetét a Momentum egykori külpolitikusa. Ebből kifolyólag véleménye szerint természetes, hogy a szivárványellenzék egységének zászlaján Orbán távozásának igénye áll. Kijelentette azonban, hogy Orbán leváltása nem önmagában cél, hanem eszköz a rendszerváltáshoz, mint célhoz. Radnóti ugyanakkor hozzátette, hogy ennek még elengedhetetlen eszköze az ellenzék leváltása is. A szerző a cikkben kifejezte aggodalmait azzal kapcsolatban is, hogy mi lesz abban az esetben, ha Orbán Viktort valóban sikerül leváltania az ellenzéknek. Akkor szerinte az ellenzékben a meghatározó gondolat az Orbán visszatéréstől való rettegés lenne. Ezt abból vezette le, hogy már ma sem lehet egy ellenzéki pártnak a vele szövetséges pártok viselt dolgairól beszélni, mert akkor „Orbán szekértolójának” bélyegzi őt az ellenzéki közvélemény.

– zárta az ezzel kapcsolatos gondolatait. A szerző a cikk végén kijelentette, hogy véleménye szerint a rendszerváltás reményének életben tartásához az ellenzéknek buknia kell 2022-ben. A vereségből levonható tanulságokat több pontban is kifejtette: egyrészt leírta, hogy ebben az esetben nyilvánvalóvá válna, hogy az összefogás téves, a győzelemhez politizálni kell. Továbbá leírta azt is, hogy a vereség nyilvánvalóvá tenné, hogy a homofób törvényt megszavazó párt, a 2002–2010 közt kormányzó figurák, illetve a tisztább közéletért küzdő, magukat a régi elittel szemben meghatározó pártok kényszerházasságából érdemi változást hozó kormányzás nem lehet.

Zárásként Radnóti azt írta, hogy az ellenzéki vereség azt is nyilvánvalóvá tenné, hogy csak akkor lesz lehetőség rendszert váltani, ha az ellenzék átrendeződik. A régi elitnek, az egyenesen 2010-be torkolló két évtized működtetőinek mennie kell ­– jelentette ki. Azzal kapcsolatban, hogy nem túl nagy ár-e a rendszerváltás reményéért az ellenzék veresége, úgy vélekedett: akkor kívánjuk Orbán távozását, ha az a távozás tényén túl is pozitív változással kecsegtet. A mostani helyzetben ez nem így van, de 2026-ban így lehet. A cikk valószínűleg újabb törésvonalat fog jelenteni az ellenzéki pártok közt. A cikkre már reagált a DK-s Gy. Németh Erzsébet, akinek a véleménye szerint az ország nem bír el még négy évet.

– jelentette ki a főpolgármester-helyettes.

Forrás: Mandiner ; Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt