A méhlegelő már derékig ér a fővárosban, de Karácsonyék mégis több pénzt adnak ki hivatalosan kaszálásra

Közismert, a baloldali városvezetés Vadvirágos Budapest programjának keretében méhlegelőket alakított ki a város több pontján – emlékeztet az Adatradar. A projekt adatlapja szerint összesen több mint huszonnyolc hektárnyi területet vontak ki az állandó kaszálás alól, ami körülbelül negyven focipályányi területnek felel meg. Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy a FŐKERT által kaszált terület például négy százalékkal csökken a méhlegelők miatt. Ha a kaszálásra fordított összegek esetében is hasonló tendenciát feltételezünk – írja az Adatradar –, akkor a 2020-ban kaszálásra fordított 686,5 millió forintból több mint 27 millió forintot spórolhatna meg az önkormányzati cég. Ehhez képest nemhogy csökkent, még emelkedett is a 2021-es költségvetéstervezetben, méghozzá huszonkétmillió forinttal. Érdemes megjegyezni, hogy 2018-hoz mérten már több mint kilencvenmillió forinttal nőtt a kaszálásra fordított költségkeret.

Ezzel szemben Bardóczi Sándor korábban arról beszélt, hogy a FŐKERT-nek és több kerületnek azért nem sikerült időben reagálnia a május végére elszaporodó gaz megjelenésére, mert a járvány és a megszorítások miatt kevés a pénzük – emlékeztet az Origo. Sokak mulatságosnak tartották, de emellett persze tömeges lakossági felháborodást váltott ki, hogy a főváros vezetése Budapest zöldítésére hivatkozva úgynevezett méhlegelőket jelölt ki azokon a területeken, ahol már derékig ért a gaz – mondjuk a méhek a virágokat szeretik, és nem a gyomot. Tipikus baloldali városvezetés: ha nem tudják megoldani a problémát, inkább egy ordas nagy hazugsággal díszcsomagolják az elhanyagolt területet. A koncepció az, hogy létrehoznak olyan virágos növényzettel borított területeket, amelyek célja elsősorban az, hogy a beporzó rovaroknak menedéket biztosítsanak. A Karácsony-féle méhlegelőknek kijelölt területek azonban teljesen gondozás nélkül lettek hagyva, és a virágos rét képe helyett derékmagasságig érő, szélporozta növények fogadták az arra járót.

A Főpolgármesteri Hivatal tájépítészeti osztályvezetője nemrég arról beszélt, hogy a nagy mennyiségű csapadék miatt nőttek hirtelen ilyen nagyra a növények. Az alapvető elképzelés az volt, hagyják, hogy szabadon felnőjenek a különböző növények, ami oda illő, azt meghagyják, ami viszont nem oda illő, azt lekaszálják. A méhlegelőprojekttel azonban koncepcionális problémák vannak, amelyek függetlenek a FŐKERT és az egyéb parkfenntartó kerületi cégek leterheltségétől – írja az Origo. Litkei Máté János elmondta, hogy városon belül legtöbbször a gondozott területeken a virágos növényeket még a virágzás vagy a virágmagok beérése előtt lekaszálják, így a sokéves negatív szelekció következtében természetszerűleg szinte csak fűfélék maradnak meg az adott területen. Ha tehát a főváros csupán gondozatlanul hagyja a korábban rendszeresen nyírt területeket, akkor nem nehéz kitalálni, hogy nem egy virágzó rét terem a helyén.

A megoldás a megfelelő virágmagkeverék vetése lett volna, a főváros vezetése azonban azzal védekezett, hogy nem állt rendelkezésre belőle elegendő mennyiség. Az sem elhanyagolható, hogy a város lakóinak az az elvárása, hogy gondozott zöldterületekkel találkozzanak, és – ahogy a szakember fogalmazott – a budapestiek sem most jöttek le a falvédőről. A mellkasközépig érő gazos, zajos-szmogos útszéli területekről nehéz elhinni, hogy valóban méh-paradicsomként szolgálnak. Mint mondta, meggyőződése, hogy az őshonos fajokból létrehozott virágos kertek, virágszőnyegek, virágzó fák és bokrok telepítése, valamint a parkokban létrehozott vadvirágfoltok kialakítása senkinek nem bántaná a szemét – és még a beporzó fajok is találnának számukra hasznos növényeket. Persze ehhez nem árt, ha a zöldkérdéseket nemcsak alibizésre használjuk.

Forrás: Origo; Fotó: Facebook