Elhunyt Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész, a nemzet művésze
Nyolcvanegy éves korában, csütörtökön, Szentendrén elhunyt Csíkszentmihályi Róbert Kossuth-díjas szobrászművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Otthonában, családja körében hunyt el. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Sokoldalú, a szobrászat minden területén otthonosan mozgó, gazdag munkásságot teremtő szobrász volt, akinek történelmi emlékművei, emlékszobrai, díszítő jellegű alkotásai, díszkútjai a hazai és külföldi városok közterein, középületeiben lelhetők fel, és számos domborműves emléktáblát, valamint síremléket is készített az elmúlt öt évtizedben. Csíkszentmihályi Róbert otthonában, családja körében hunyt el. A Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Csíkszentmihályi Róbert 1940. január 5-én Budapesten született, és már gyermekkorában nagy érdeklődést tanúsított a rajzolás és a festés iránt. 1954-től 1958-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt Budapesten, majd 1960 és 1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol mesterei Pátzay Pál és Szabó Iván voltak. Már a Török Pál utcai iskolában magával ragadta Somogyi József munkássága, majd a főiskolán Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc művészetének bűvkörébe került, és meghatározó volt számára Barcsay Jenő egyénisége és alkotói magatartása. 1965 és 1975 között művészpedagógusként is tevékenykedett, 1965 és 1967 között általános iskolai rajztanár volt Vác-Deákváron, majd a budapesti Kirakatrendező Iskola rajz-művészettörténet tanáraként dolgozott. 1967 és 1975 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (Budapest) tanára, 1971-től 1972-ig a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola tanára volt. 1975 óta önálló művészként dolgozott.
Csíkszentmihályi Róbert munkássága összetett, sokrétű, a szobrászat minden területét és ágazatát, megannyi műformáját és műfaját, csaknem minden anyagmegmunkálás-módját és technikáját felöleli. A hatvanas évek közepe óta épülő oeuvre művei a kezdetektől napjainkig jelen vannak a magyar művészet hazai és külföldi kiállítási fórumain, számos kompozíciója gazdagítja a rangos hazai és külföldi köz- és magángyűjtemények anyagát, és megannyi alkotása lelt otthonra – idehaza és a határokon túl is – a köztereken és a középületekben. Művészetében azonos súllyal jelennek meg a tradicionális kisplasztikák, a kisszobrok, kiállítási plasztikák, az érmek és plakettek és a megbízásra készített monumentális emlékművek, emlékszobrok, díszítő plasztikák, díszkutak, valamint a síremlékek és az épületekhez kötődő emlékjelek. Fontosak a szakrális, az egyházi épületekbe, a templomokba vagy közvetlen környezetükbe komponált és került kompozíciói. Egyes alkotóperiódusaiban a különböző fafajták megmunkálása, majd a kövek megfaragása, máskor a mintázott plasztikák bronzba öntése volt domináns tevékenységében. Művészetének meghatározó sajátossága az anyagszerűség, az adott anyag megmunkálásának adekvát volta, a kivitel precizitása és eleganciája.
Művészetét 1974-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1983-ban érdemes művész lett, Budapest Főváros Művészeti-díját 1988-ban kapta meg. 2001 óta a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. Pest Megyéért Emlékérmet kapott 2005-ben, 2007 óta Szentendre Város Díszpolgára. 2013-ban Kossuth-díjat kapott, 2014 óta pedig a nemzet művésze. Szobrászi munkássága mellett Csíkszentmihályi Róbert tevékeny résztvevője volt a művészeti életnek és a szobrász szakmának is: aktívan részt vett a szentendrei művészet mindennapjaiban, számos művésztársaság, művészközösség tagjaként (Magyar Szobrász Társaság, Szinyei Merse Pál Társaság, Magyar Művészeti Műhely, Unicornis Csoport) vállalt szerepet, és szakértőként évtizedek óta közreműködött zsűrikben, pályázati bíráló bizottságokban. A Magyar Művészeti Akadémiának 2013 óta volt rendes tagja.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Kovács Attila
