Pesti Srácok

Elmarasztalta Oroszországot az Emberi Jogok Európai Bírósága

Elmarasztalta Oroszországot az Emberi Jogok Európai Bírósága

Elmarasztalta Oroszországot kedden az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amiért nem folytattak hatékony vizsgálatot Natalja Jesztyemirova neves orosz emberi jogi aktivista elrablása és meggyilkolása ügyében. Az orosz illetékesek egyelőre nem reagáltak a döntésre.

Jesztyemirova, aki 2009-ben történt a meggyilkolása idején ötvenegy éves volt, a kaukázusi Csecsenföld fővárosában, Groznijban dolgozott a Memorial emberi jogi szervezet munkatársaként, és a rendvédelmi szervek által elkövetett törvénytelen emberöléseket, eltűnéseket és visszaéléseket dokumentálta. 2009 júliusában elrabolták és meggyilkolták, fejbe és mellbe lőtték. Holttestére a szomszédos Ingusföldön találtak rá. Ítéletében az EJEB leszögezte, hogy nem volt elég bizonyíték annak a megállapítására, hogy Natalja Jesztyemirovát állami titkosügynökök rabolták el, mint ahogy a meggyilkolt emberi jogi aktivista nővére, Szvetlana Jesztyemirova állította, aki a feljelentést tette a bíróságon. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a bizonyítékok alapján kétség merül fel a vizsgálat alapossága kapcsán, és a kormány nem bocsátotta a teljes nyomozati aktát a bíróság rendelkezésére. Az orosz hatóságok egyelőre nem reagáltak az ítéletre. Az orosz média azt emelte ki az ítélet kapcsán, hogy nem találtak bizonyítékot az állam érintettségére. Jesztyemirova lánya, Lana közölte, hogy elégedetlen az ítélettel.

– írta közleményében. 2010-ben az orosz nyomozók Alhazur Basajev lázadót vádolták meg az emberi jogi aktivista elrablásával és megölésével, akinek a tartózkodási helye azóta is ismeretlen. A Kreml bírálói és emberi jogi aktivisták szerint Moszkva szemet hunyt a csecsenföldi emberi jogi visszaélések felett.

PestiSracok facebook image

Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)