Kilencvenéves korában elhunyt Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető

Cyril Ramaphosa közleményében azt írta, hogy Desmond Tutu halálával a nemzet búcsút vesz a kiváló dél-afrikaiak egy olyan nemzedékétől, akik egy felszabadult Dél-Afrikát hagytak hátra. Az apartheid-ellenes küzdelem jelképeként Tutu következetesen harcolt az igazságosságért, a fehér felsőbbrendűségi rendszer megszűnése után a béke és a megbékélés mellett állt ki.

– hangsúlyozta Ramaphosa. Desmond Tutu a fekete bőrűek felszabadításáért folytatott küzdelem idején a nagy politikai tekintélyével kapcsolatos bírálatokat azzal utasította vissza, hogy az apartheid "természeténél fogva rossz, erkölcstelen és teljesen összeegyeztethetetlen Isten szavával" – hangsúlyozta a dél-afrikai államfő.

Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született a Johannesburgtól nyugatra fekvő Klerksdorpban, egy metodista iskola igazgatójának fiaként. A családnak nem volt pénze arra, hogy orvosi tanulmányokat folytasson, ahogyan szerette volna. Tanárnak tanult, és hamarosan a teológia felé fordult. Harmincéves korában az anglikán egyház papja lett, és a londoni King's College-ba indult további tanulmányok folytatására. Évekkel később, 1975-ben visszatért a zűrzavaros Dél-Afrikába. Rá egy évre a kis hegyi királyság, Lesotho püspöke lett. Két év múlva visszatért Johannesburgba, hogy a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának (SACC) apartheidellenes kampányát vezesse.

Hamarosan hírnevet szerzett az apartheid szókimondó elítélésével. Növekvő nemzetközi hírneve miatt a kormány élesen bírálta, a megtorlás jegyében 1980-ban és 1981-ben elvették tőle az útlevelét. A békés eszközökkel történő változás érdekében tett lankadatlan erőfeszítéseiért 1984-ben Nobel-békedíjat kapott. Johannesburg püspökeként eltöltött két év után, 1986-ban, amikor az erőszak tetőfokára hágott, Tutut Fokváros érsekévé választották. A fehér kisebbség uralmának utolsó éveiben Tutu újra és újra szankciókra szólított fel, tiltakozó felvonulásokat vezetett, és szószékét használta fel a fokozódó állami elnyomás ellen.

A fekete vezetők szabadon bocsátása és Nelson Mandela első demokratikus elnökké választása után Tutu új szerepet vállalt az ország Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) elnökeként. A bizottság az apartheid atrocitásait vizsgálta, és Tutu a megbékélésért könyörgött a dél-afrikaiaknak – feketéknek és fehéreknek egyaránt –, gyakran sírva fakadt, amikor az áldozatok tanúskodtak.

Később szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát. 2013 májusában Tutu megvonta támogatását a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszustól – Mandela pártjától –, és Dél-Afrikát "a világ legegyenlőtlenebb társadalmának" nevezte. Szókimondó kritikusa volt Jacob Zuma korábbi dél-afrikai elnöknek, aki 2018-ban számos korrupciós botrány miatt lemondásra kényszerült, és továbbra is bírósági eljárás alatt áll.

Tutu azért is dolgozott, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, az AIDS-re és a demokrácia hiányára a fejlődő országokban. Társadalmi kérdésekben liberális nézeteket vallott, egyben arra biztatta a férfiakat, hogy álljanak ki a nők jogaiért. A közelmúltban, a koronavírus-világjárvány idején azt mondta, többet kell tenni annak érdekében, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok gyorsabban hozzáférjenek a Covid-19-vakcinákhoz, diagnosztikai eszközökhöz és kezeléshez. Miután évekig küzdött a prosztatarákkal, a közelmúltban ismét megromlott az egészsége, és többször került kórházba fertőzésként vagy gyulladásként leírt betegségek miatt.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Nic Bothma