Pesti Srácok

A második világháborúban kivégzett magyar kényszermunkásokra emlékeztek Ausztriában

A második világháborúban kivégzett magyar kényszermunkásokra emlékeztek Ausztriában
Háborús bûnös foglyok sorakoznak az ebédosztáshoz az Andrássy út 60-ban, a Politikai Rendészeti Osztály (PRO, az ÁVO elõdje) épületében / MAFIRT: Bass Tibor

Megemlékeztek az ausztriai Rohoncon (Rechnitz) vasárnap azokról a magyar zsidó kényszermunkásokról, akik a második világháború végén az ottani sáncrendszer építésénél vesztették életüket, és külön is arról a 180 fiatalemberről, akiket a burgenlandi település közelében agyonlőttek.

A náci német hadvezetés a szovjet hadsereg előretörését akarta feltartóztatni a sáncrendszerrel a határ mentén az akkor még a német birodalomhoz tartozó térségben. A munka elvégzésére több tízezer magyar zsidót is Ausztriába deportáltak. 1945 márciusában a munkatáborokat kiürítették, és a foglyok jelentős részét elindították a mauthauseni koncentrációs tábor felé. A sáncrendszer építésénél és a menetekben a kutatások szerint több tízezer magyar kényszermunkás vesztette életét, köztük az a 180 fiatalember, akiket teherautóra ültettek, és mindmáig ismeretlen okból agyonlőttek. Egy részükről ráadásul továbbra sem tudni, hol nyugszik pontosan.

A rohonci RE.F.U.G.I.U.S kezdeményezés minden évben megszervezi a megemlékezést, és azon dolgozik, hogy megtalálják és feltárják a tömegsírokat. Idén ennek fontosságát külön hangsúlyozták, emlékeztetve arra, hogy a kutatómunka jelenleg szünetel. A történtekről dokumentumfilm is készült, Elfriede Jelinek Nobel-díjas osztrák írónő pedig színdarabban emlékezett meg a vérengzésről.

Forrás: MTI; Fotó: MTI Archívum/MAFIRT/Bass Tibor

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.