Pesti Srácok

Bőven lehet fedezete a Molnak a benzinárstopra

Bőven lehet fedezete a Molnak a benzinárstopra

Április derekára tovább szélesedett a Brent és az Ural típusú olaj közötti árrés, ez pedig még a korábbinál is kedvezőbb környezetet jelent a Mol finomítói számára, amelyek többségében az olcsóbb orosz típusú olajat hasznosítják. Az árkülönbözet a finn szektortárs Neste adatai alapján már hordónként 35 dollárra rúg; ennyivel kerül kevesebbe az orosz Ural, mint az északi-tengeri Brent. Március közepéhez képest tehát újabb öt dollárral nőtt az orosz–ukrán háború hatásaként a két olajtípus árfolyamának különbsége – számolt be róla a Világgazdaság.

Pletser Tamás szakértő a portálnak azt mondta, hogy a jelenlegi árfolyamkülönbség naponta mintegy 3,5 milliárd forintot jelenthet a Molnak. A társaság profitabilitását emellett nagyban javítja az is, hogy az erős gázolajkereslet miatt a dízelárrések is az egekbe szöktek. Jórészt ezeknek köszönhető, hogy a Mol márciusban tízszeresére ugró, hordónként 33,7 dolláros finomítói árrést jelenthetett.

A magyarországi kis- és nagykereskedelmi üzemanyagár-sapka negatív hatását továbbra is legfeljebb napi egymilliárd forint körülire becsüli a szakértő, tehát a hatósági árszabályozásból adódó veszteségeket változatlanul bőségesen ellensúlyozza az egyre olcsóbb orosz olajon elért nyereség. Az árkülönbözet további szélesedésre viszont nem számít Pletser Tamás, már csak azért sem, mert az orosz termelés visszafogásával a kínálat is csökken, a meglévő készletekre pedig várhatóan talál majd piacot Oroszország. Ezzel együtt a háború előtti, jellemzően két-három dolláros különbség visszatérését sem várja rövid távon a szakértő, egy ideig tehát még fennmaradhat a Mol számára kedvező helyzet.

PestiSracok facebook image

Forrás: Világgazdaság; Fotó: Facebook

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.