Pesti Srácok

A nácik elleni harcokban elesett magyar honvédekre emlékeztek Zlatá Korunában

A nácik elleni harcokban elesett magyar honvédekre emlékeztek Zlatá Korunában

A második világháború végén a nácik elleni harcokban hősi halált halt magyar honvédekre emlékeztek vasárnap a dél-csehországi Zlatá Korunában. A helyi önkormányzat, a prágai magyar nagykövetség, valamint a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) képviselői először a Rájov település (ma Zlatá Koruna község része) főterén lévő emlékműnél hajtottak fejet a hetvenhét évvel ezelőtti háborús események áldozatai előtt, majd átvonultak a Zlatá Koruna-i temetőben lévő cseh és magyar sírokhoz, ahol folytatódott a kegyeleti emlékünnepség és a koszorúzás.

Magyarország prágai diplomáciai képviselete nevében Boros Miklós nagykövet és Annus Zsolt katonai attasé koszorúzott. Koszorút helyezett el a síremléken a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége is. Az emlékünnepség végén a helyi kórus elénekelte a cseh és a magyar himnuszt. Az immár hagyományossá vált megemlékezésen a néhány tucatnyi helyi lakos mellett számos csehországi magyar is részt vett, akik a CSMMSZ prágai helyi egyesületének szervezésében érkeztek a fővárosból Zlatá Korunába.

A temetőbeli megemlékezés után a tömeg, amelynek élén tűzoltók és katonák cseh és magyar zászlókat vittek, átvonult a helyi kolostorhoz, ahol a Liszt Intézet magyar kulturális műsort rendezett. A műsor előtt Boros Miklós nagykövet átadta Milan Stindl polgármesternek a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést. A magas elismerést Áder János köztársasági elnök adományozta a polgármesternek a háború végén elhunyt magyar katonák emlékének megőrzése érdekében kifejtett tevékenységéért és a magyar–cseh barátság elmélyítéséért. A magyar kitüntetést Milan Stindl még 2020-ban kapta, de a koronavírus-járvány miatt csak most tudták átadni.

A Kolodejében, a rájovi emlékműnél és a zlatá korunai temetőben a Honvéd nevet viselő csehországi hagyományőrző egyesület tagjai álltak díszőrséget a korabeli magyar hadsereg egyenruháiban. A Honvéd a Magyar Királyi Honvédség 1938–1945 közötti cseh- és morvaországi tevékenységével foglalkozik. Tagjai lehetőségeikhez képest ápolják, időnként rendbe teszik a második világháború végén cseh területen elesett magyar katonák síremlékeit is.

PestiSracok facebook image

A Cesky Krumlov városához közeli faluba 1945 áprilisában érkeztek a magyar katonák, akiknek nyilas parancsra akkor Nyugat felé kellett visszavonulniuk. A Zlatá Korunába érkezett magyarok a 11. magyar lőszerraktár 43 fős őrségét alkották. Ez az alakulat kapcsolatba került a cseh felkelőkkel és együttműködött velük. Először fegyvereket adtak a cseheknek, majd a háború utolsó napjaiban a harcokba is bekapcsolódtak. Egy híd birtoklásáért kialakult többórás tűzharcban a német SS különítmény öt magyar katonát ölt meg. A magyar hősi halottakat – Bense Pált, Gergely Mihályt, Krivjanek Györgyöt, Balázs Lajost és Berkes Mátyást – Zlatá Koruna temetőjében katonai tiszteletadással és a magyar himnusz hangjai mellett helyezték örök nyugalomra, és később díszes síremléket emeltek nekik. Az 1945-ös Zlatá Koruna-i eseményeket 2004-ban Anatonín Decarli akkori polgármester egy kötetben foglalta össze, amely cseh és magyar nyelven jelent meg a magyar állam anyagi hozzájárulásával. Decarli korábban szintén magyar állami kitüntetést kapott.

A Zlatá Koruna-i megemlékezés előtt a CSMMSZ és a magyar nagykövetség képviselői megálltak a Tyn nad Vltavou kisvároshoz közeli Kolodeje nad Luznicíben eltemetett két magyar katona – Gergely János és Duba Lajos – sírjánál is, akiket szintén a háború utolsó napjaiban végzett ki ott egy SS-egység. A két fiatal magyar katonát azért végezték ki a nácik, mert fegyvereket adtak át a cseh felkelőknek. A település azon részét, ahol kivégezték és eltemették őket, a mai napig is úgy nevezik, hogy U Madaru (A magyaroknál). A kolodejei megemlékezésen az önkormányzat is képviseltette magát a polgármester-helyettes személyében.

Forrás: MTI; Fotó: Kokes János/Felvidék.ma

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.