Elhunyt Magyarország egyik legnevesebb iparművész- csillárkészítője, Grünberger Tamás
78 esztendős korában meghalt hazánk egyik legismertebb iparművész- csillárkészítője, Grünberger Tamás, aki a fény szerelmeseként olyan tereket világított be, mint a Zeneakadémia, a Dohány utcai zsinagóga, az Operettszínház, az Uránia, a New York Palota és az Állatkert Elefántháza.
061.HU
A kötcsei gyökerekkel rendelkező Grünberger Tamás a család hagyományait megőrizve, apja foglalkozását követve csillár készítő műhelyében készítette az olykor monumentális világítótesteket. A Mai Manó Házzal szemben lévő, picike üzlethelyiségen már csak ritkaság számba menő csillárkészítő illetve bronzműves mesterként, az iparág művészeként végezte különböző korok csillárjainak tervezését és meghasonlásig hasonló korhű tervezését, elkészítését és ugyanakkor kisebb lámpatestek javítását, pótlását. A céget 1901-ben alapította Tamás nagyapja, Adolf, aki a Somogy megyei Kötcsén sváb iparosoktól tanulta a szakmát. Tamásnak 1968-ban kellett volna átvenni az üzletet, azonban ő mindenáron sportriporter szerett volna lenni, viszont a család megtiltotta neki a pályamódosítás, amiért a mester később hálás volt. Tamás legnagyobb büszkeségére fia, Gábor viszi tovább a mesterséget.
Tamás ötvösként végzett a Pénzverőben, a csillárkészítést ugyanis soha, sehol nem oktatták. Saját elmondása szerint ehhez csaknem tucatnyi szakmát kellett elsajátítania: az ötvös, bronzműves, rézműves, fafaragó, fémöntő, esztergályos, csőhajlító, géplakatos, belsőépítészeti-statikai és villanyszerelői tudás a Grünberger-családban apáról fiúra száll.
Grünberger Tamás tizenkét templomban dolgozott, de a legbüszkébb a Dohány utcai zsinagógába tervezett másfél tonnás, 126 égős csillárjára. Új statikai megoldást kellett kitalálnia a szerkezet felfüggesztéséhez, amelyért Europa Nostra feltalálói díjat kapott, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is.
Grünberger-csillár látható az Operettszínházban és az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban is. A mester mégis aggódik, azt mondja: a futószalagon gyártott LED-lámpák korában szinte senki nem csináltat csillárt, legfeljebb a régi darabokat hozzák be javíttatani. Kihalófélben lévő mesterség ez, és a csillárokkal együtt mintha a régi idők fénye is megkopott volna. Az egykori polgári lakásokat a csillár tette otthonossá, földíszítette a fény. A mai új építésű házak lakóinak se pénzük, se igényük nincs erre.
Kevesen tudják, hogy első köztéri alkotását 2004-ben készítette Kötcsére, amellyel a világháborúban megölt 600 ezer magyar zsidónak, illetve édesapja családjának állított emléket.
A művész egy korábbi interjban így vallot szakmájáról: „Bartókot jó darabig nem értettem, de egyszer az unokabátyám, Markó Iván elvitt A csodálatos mandarin győri előadására. Akkor és ott, a tánc és a díszlet segítségével megértettem, mit akart Bartók. A csillár is ilyen; annyi művészeti ág egyesül benne, hogy egy magasabb szintű megértéshez emel”.
