Dömötör Csaba: kimondani és hallgatni is frusztráló a „mi megmondtuk előre” mondatot, de sajnos ettől még igaz
Brüsszel feldobta a szankciós politika feliratú követ, nem mozdult sehova, és most éppen rá esik vissza. Na meg az egész európai gazdaságra. Kimondani és hallgatni is frusztráló a „mi megmondtuk előre” mondatot, de sajnos ettől még igaz – mondta el az Origónak adott interjúban Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is beszélt, hogy az, hogy a magyar gáztárolók saját kézben vannak, egyáltalán nem magától értetődő, ugyanis a baloldali kormányok idején ezek is külföldi tulajdonba, a német E.On kezébe kerültek. Az Orbán-kormány döntött a visszavásárlásukról, még 2012-ben. Dömötör Csaba a rezsicsökkentésről, a baloldal állapotáról, Európa jövőjéről és az uniós forrásokról is kifejtette véleményét.
Az európai energiaválság az utóbbi időben sem csillapodott, sőt. A németeknek ősztől újabb áremelkedésekre kell számítaniuk. Ön szerint mi várható Európában az elkövetkező pár hónapban?
Életünket az az érzés hatja át, hogy olyan dolgok történnek, amelyekre senki nem gondolt volna. Csak hogy pár példát említsek: Hannoverben elzárták a meleg vizet a középületekben, Nürnbergben uszodákat zártak be, Münchenben szökőkutakat kapcsoltak le. A német városok gázhiányra készülnek. A háború miatti energiaválság dübörgő erővel törte rá az ajtót Európára, és a leggazdagabb országok sem tudják kivonni magukat a következmények alól. Fontos körülmény, hogy nem önmagában a háború ténye, hanem a teljesen félresiklott szankciós politika hozta a legnagyobb áremelkedési hullámot. És még nem látjuk a végét. Nem tudjuk, lesz-e elég gáz Európában. A magyar kormánynak ilyen helyzetben kellett döntéseket hoznia.
Milyen következményekkel járhat, hogy ősztől az oroszok a Németországba irányuló Északi Áramlat gázvezetéken csak a teljes kapacitás 20 százalékát szállítják majd?
A vezeték a kontinens gázellátásának egyharmadát biztosítja. A korlátozás nemcsak Németországot, hanem Olaszországot és Ausztriát is hátrányosan érinti. Már rövid távon is súlyosak a következmények. A gáz európai tőzsdei ára a Gazprom-bejelentések után közvetlenül 8 százalékkal nőtt. Ebből is látszik, mekkora galaktikus tévedés volt a gázszállításokat a szankciós politika középpontjába emelni. A kiindulópont mégiscsak az, hogy az EU rendkívüli mértékben függ az orosz gáztól. A legerősebb gazdaságok hajtómotorjáról van szó. Amikor ezt figyelmen kívül hagyták, a valóságot zárták be egy ládikába. Brüsszel feldobta a szankciós politika feliratú követ, nem mozdult sehova, és most éppen rá esik vissza. Na meg az egész európai gazdaságra. Kimondani és hallgatni is frusztráló a „mi megmondtuk előre” mondatot, de sajnos ettől még igaz.
Az Európai Bizottság javaslata szerint korlátoznák az egyes tagországokban a gázfogyasztást, Manfred Weber pedig gázelosztási javaslatról is beszélt. Mi erről a véleménye?
Az, hogy pont azokat az országokat büntetnék ezzel leginkább, akik az elejétől fogva felhívták a figyelmet a tévutas szankciós politikára, és egyébként sokat tettek az ellátás biztosítása érdekében. A korlátozásra vonatkozó bizottsági javaslatot ezért a magyar kormány nem támogatta, mint ahogy nem tartjuk fairnek a kötelező elosztásra vonatkozó javaslatot sem. Miért nekünk kellene megfizetnünk mások hibáiért? Cinikusan mondhatnám, hogy van ebben történelmi tapasztalatunk, de ez nem ok arra, hogy megint mi viseljük a legnagyobb terheket.
Most, hogy már az is kérdés Európában, hogy egyáltalán lesz-e elegendő gáz, egyre nagyobb figyelmet kapnak a gáztározók. Hogyan áll most Magyarország ezen a téren?
Hazánkban a tárolói töltöttség 50 százalék körül áll. Ha az éves fogyasztáshoz mérjük a töltöttségi szintet, akkor 30 százalékon állunk, amely jóval magasabb, mint az uniós átlag, amely a 20 százalékot sem éri el. Arányosan ma Magyarország rendelkezik az egyik legnagyobb tárolókapacitással. Az, hogy a tárolók saját kézben vannak, egyáltalán nem magától értetődő. A baloldali kormányok idején ugyanis ezek is külföldi tulajdonba, a német E.On kezébe kerültek. Az Orbán-kormány döntött a visszavásárlásokról, még 2012-ben. Akkoriban a feketeöves privatizátor baloldal pénzégetést emlegetett, és még feljelentést is tett emiatt. Csak hogy a nagyságrendeket lássuk: az E.On-tól visszaszerzett tárolók kapacitása lefedi a teljes éves lakossági gázfogyasztást. Jó, hogy újra hazai kézben vannak, ez a legkomolyabb értelemben vett szuverenitási kérdés.
Hogyan dolgozik a kormány az energiaellátás biztonságáért, és milyen megoldásokra van szükség?
Már a háború előtti időszakban is sokat tettünk ezért. 2010 óta kettőről hatra nőtt azon szomszédos országok száma, amelyekkel gázvezeték-összeköttetésünk van. Kiépült a Török Áramlat vezeték magyar csatlakozása, a horvát LNG-terminálból pedig évente 1,5 milliárd köbméternyi gáz érkezik. Szóval a lényeg az, hogy többféle módon, több útvonalon érkezhet Magyarországra gáz. Az elmúlt napok döntései alapján fokozni kell a hazai kitermelést is. Azon is dolgozni kell, hogy ne függjünk ennyire a gáztól. Ezért is fontos fegyvertény, hogy 2021-ben már nálunk volt a legmagasabb a naperőművek részaránya az áramtermelésben az egész EU-ban. Olyan napsugárban fürdő országokat előztünk meg, mint Spanyolország vagy Görögország. Ha megépülnek az új paksi blokkok, tovább erősíthetjük a saját lábon állást, mindezt kordában tartott árak mellett. Egyes nyilatkozatok alapján ennek jelentőségét mintha már egyes ellenzéki szereplők is elismernék. Hátha lesz ebben valamilyen nemzeti konszenzus.
Az elmúlt hetek győzelmei után a budafoki időközi választást is a Fidesz jelöltje nyerte. Ez a siker ön szerint minek köszönhető?
A helyi kampány részleteit nem ismerem, de az egyértelmű, hogy az időközi választások a Fidesznek hoztak győzelmi szériát. Tehát nyoma sincs annak a bizalmi deficitnek, amit a baloldal remélni szeretne. Budafokon egyébként olyan körzetben nyertünk, amelyet 2019-ben a baloldal hódított el. A Momentumnak még azt a politikai hídfőállást sem sikerült megtartania, amelyet korábban megszerzett. Odaát van megújulási és újragondolási kényszer, nem itt.
A baloldal, élükön Gyurcsány Ferenccel, hetek óta azt hangoztatja, hogy „készülnek”. Ön szerint mire készül a baloldal?
Látom én is a sejtelmességgel átszőtt interjúkat és Facebook-bejegyzéseket. Nem tudom, hogy ebből mennyi az öncélú figyelemfelhívási kísérlet, és mennyi a valós tartalom. Ha esetleg kormányzásra készülnének, akkor kicsit hátrébb az agarakkal. Erről majd a választók döntenek, mint ahogy tették április 3-án is. Mindenesetre, ha annyi év után még mindig Gyurcsány Ferenc készülődik, akkor elég foszlányos a szövete a baloldali megújulásnak.
Miért támadja a baloldal a rezsicsökkentést?
Ez a megfelelési kényszer találkozása azzal, hogy mindent zsigerből elleneznek, ami a kormánytól érkezik. Már 10 évvel ezelőtt is azzal támadták az árkorlátozást, hogy biztosítani kell a cégek számára a profitot. Azok kritizálják most a kormányt, akik még pár hete is a rezsicsökkentés visszavonásával kampányoltak, és azzal, hogy nem lehet megállítani az árakat a határon. Így hát egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy csak a kormánypártok képviselik most az energiaár-korlátozás politikáját. Ez forintosítható politika: átlagosan 181 ezres támogatást jelent havonta minden magyar családnak.
A baloldal nyíltan kampányol azért, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat. Mi erről a véleménye?
Kilóg a pártpolitikai haszonlesés lólába. Dobrev Klára egészen nyíltan beszélt arról, hogy a források megvonása „végre egy olyan következmény, amely igazán fájni fog Orbánnak”. Csak hát, ha ez a politika kiteljesedne, nem a miniszterelnöknek fájna, hanem az országnak. Én egyébként optimista vagyok, az európai baloldalra is kiterjedő gáncsoskodások ellenére is elérhető a megállapodás a forrásokról, nyáron is folyamatosak az ezt célzó tárgyalások. Ez azért is fontos, mert az uniós források egy részét pedagógus-béremelésekre is lehet fordítani, mint ahogy az energetikai függőség mérséklésére, így például további napelem-telepítésekre.
A baloldal összesen 3200 milliárd forint értékű adóemelési javaslatot nyújtott be a jövő évi költségvetéshez. Miért ez a baloldal logikája?
Érdemes megnézni, hogy pontosan mit is takarnak ezek a javaslatok. Többek között azt, hogy bevezetnék a karbonadót, bevezetnék a vagyonadót, és miközben a kata-módosítás ellen tüntetnek, megemelnék a társasági adót is. Aki nem hiszi, nézze csak meg a hivatalosan benyújtott módosítókat! Korábbi állásfoglalásaik alapján ismerjük az szja-terveiket is. Többkulcsos rendszerben gondolkoznak a mostani egységes 15 százalékos kulcs helyett. Ez akár 40 százalékos szja-terhet is jelentene egyes csoportoknak. Ha ez nem lenne elég, az ingatlanadó és a dugódíj bevezetését is támogatták. Ilyen körülmények között az alacsonyan tartott adóknak is a kormánypártok a garanciái. Ez nem egy elvont adófilozófiai kérdés, mert több tízezer forintos jövedelmi különbséget jelent. Amíg ez a kormány van hivatalban, a baloldali szavazók is jelentősen kevesebb adót fizetnek.
A főváros minden nyugdíjasnak évi 20 ezer forintos fűtési támogatást ígért, amiből végül nem lett semmi sem. Eközben a kormány az évközi nyugdíjemelés mellé egy összegben kifizette a féléves korrekciót. Mi a különbség a két nézőpont között?
Leginkább az, hogy a kormány betartja a vállalásait, míg a baloldali ígéretek jól elvannak a kampányidőszakban, de nem sarjadnak intézkedéssé. A végén meg szépen rákenik ezt a kormányra. Bárhogy is legyen, a mostani nehéz időszak még látványosabbá teszi a jobb- és baloldal közötti cselekvésképességbeli különbséget. Ebben a többszörös válságok sújtotta időszakban azok is számíthatnak a kormányra, akik bármilyen okból nem minket tüntetnek ki bizalmukkal.
Forrás: origo.hu; Fotó: Dömötör Csaba Facebook-oldala
