Hitbéli megújulás a nemzet, a család és az egyház számára is - Ma van a reformáció emléknapja
Ma van a reformáció emléknapja, országszerte ünnepségeket tartanak a protestáns gyülekezetek. A központi ünnepség, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervez, délután lesz a Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál lévő Reformációi emlékparkban.
Az ünnepségen Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője mond beszédet. A reformáció emléknapján, október 31-én világszerte arról emlékeznek meg, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció elindítója a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kiközösítette Luther Mártont, aki a pápai oklevelet nyilvánosan elégette, és kijelentette, hogy szakít a katolikus egyházzal. Az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a Kálvin János vezette irányzat a református felekezet alapja.
Világszerte október 31-én ünneplik a reformáció napját, mivel Luther Márton, a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német Ágoston-rendi szerzetes a hagyomány szerint 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Tette lényegében a protestantizmus kezdetének tekinthető.
Luther Márton (1483–1546) téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Újabb kutatások szerint a tételeket Luther a legvalószínűbben először levél útján juttatta el feletteséhez, a megyéspüspökhöz, nem pedig a templomajtóra szögezte ki. Ez azonban nem változtat azon, hogy Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin, 1509–1564) genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Luther Márton volt tehát az úttörő reformátor, míg Kálvin János a református reformáció atyja.
Sokáig nem sikerült egyetlen olyan napot kijelölni, ami minden felekezet számára elfogadható lett volna
A reformációt eleinte különböző dátumokkal kapcsolatban ünnepelték: volt, hogy Luther születésének vagy halálának évfordulóját, azaz november 10-ét vagy február 18-át vették alapul, de előfordult, hogy az Ágostai hitvallás hivatalos felolvasásának napját, június 25-ét. A 95 tétel nyilvánosságra hozásának 150. évfordulóján, 1667-ben a II. János György szász választófejedelem által vezetett szászországi evangélikus egyházi főtanács elrendelte, hogy ezt a napot, amelyet a „vallásjavítás kezdőpontjának” lehet tekinteni, megünnepeljék. Ettől az időtől fogva lassanként más evangélikus egyházakban is szokásba jött ennek a napnak vagy a rá következő vasárnapnak a megünneplése.
1939 óta tartanak ünnepségsorozatot a magyarországi protestáns egyházak
A reformáció napja megünneplésének Magyarországon is nagy hagyománya van, a legtöbb protestáns gyülekezet ünnepi istentiszteletet tart ezen a napon, 1939 óta pedig október végén rendezik meg az Országos Protestáns Napok ünnepségsorozatot a legnagyobb protestáns egyházak. A reformáció napja hivatalos állami ünnep Szlovéniában, Németország egyes szövetségi államaiban (Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Szász-Anhalt, Szászország, Türingia). Svájcban és egyes német tartományokban a protestáns egyházak az október 31-e utáni vasárnapon ünneplik.
Az ellenreformáció áldozatairól is megemlékeznek
A történelmi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján ünneplik az egyház evangélium szerinti megújítását, valamint megemlékeznek az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak elhurcolt protestáns prédikátorokról. Ide tartozik, hogy a múltra a reformátorokkal és gályarabokkal együtt emlékezni kell, de az egyház valójában Krisztusból él. Ahogyan a reformáció sem merülhet ki a formalitásokban, ahogyan erről a reformátusok hitvallása is tanúskodik. „Ecclesia Reformata Semper Reformanda”, vagyis a református egyházat mindig meg kell reformálni, vagy másképpen: az Evangélium szerint reformált egyházat folyamatosan reformálni kell.
Forrás: MTI, wikipedia
