XXI. Század Intézet: Veszélyben az európai ipar
A huszonegyedik század nagy kihívása az energiahordozókhoz való hozzáférés lesz, amelynek jelentőségét már a koronavírus-járvánnyal párhuzamosan kialakult gazdasági válság és az orosz–ukrán háború, majd a rá adott elhibázott európai szankciók is megmutatták. A 2020- as évek első két éve elegendő bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy új globális energiarend alakul ki, amelyben az energiaszuverenitás és a diverzifikált hordozókhoz való hozzáférés biztosítása elsődleges kérdés lesz. Az orosz–ukrán háború nyomán felszínre került és eszkalálódott globális energetikai átalakulásról szólt a XXI. Század Intézet Mozgásban Extra adása, amelynek során Hernádi Zsolt, a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója osztotta meg gondolatait Ferkó Dániel történésszel, a műsor házigazdájával.
A beszélgetés elején Hernádi Zsolt úgy vélekedett, hogy Európa nagyon komoly problémákkal küzd az energiabiztonság terén, amit tovább súlyosbít az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek ellen intézett szabotázsakció. Hangsúlyozta, hogy 1945 óta nem akadt arra példa, hogy bármely ország az alapinfrastruktúráját megtámadták volna Európában, és miután az egész kontinens – leszámítva az LNG terminálokat – vezetékeken keresztül kapja a gázt, mindez egy precedens nélküli helyzetet eredményez. A gázvezetékek elleni támadás lényegében véglegesítette az új energiarend megszilárdulását, ami egyben azt is eredményezi, hogy a korábbi „útra már nem lehet visszatérni”.
Az eddigi rend abból a szempontból is felborulni látszik, hogy az elmúlt évtizedekben Európa az orosz nyersanyagra, míg Oroszország az európai technológiákra támaszkodott, ennek a kölcsönösen előnyös együttműködésnek most vége szakadt. Az újonnan kialakult helyzet azzal jár együtt, hogy Európának új nyersanyagforrásokat kell keresnie, és csak reménykedni tudunk abban, hogy enyhe telünk lesz. Ebben az esetben is azonban intenzív versenyfutás várható Ázsiával, az erőforrások szűkössége miatt.
A MOL-csoport elnök-vezérigazgatója szerint miután az államok a gázzal nemcsak fűtenek, és az ipart működtetik, hanem elektromos áramot is termelnek belőle, ezért a magas gázárak következtében az energiaintenzív iparágak áthelyezik majd tevékenységüket Európán kívülre. Példaként említette, hogy az autógyártás átkerülhet Ázsiába, vagy az Egyesült Államokba, ahol nincsenek olyan jellegű strukturális problémák, mint Európában. Ezt tovább súlyosbítja, hogy miután az európai államok vezetői nem tudnak annyi földgázt behozni, mint amennyire a kontinensnek szüksége lenne, ezért gázhiány is sújtja Európát. Ennek következtében pedig például a műtrágyagyártás 70 százaléka már most leállt – emelte ki.
Hernádi Zsolt arra is felhívta a figyelmet, hogy a MOL az elmúlt húsz évben rengeteg országot kötött össze a térségben, például meghosszabbította az adriai kőolajvezetéket Pozsonyig annak érdekében, hogy a Barátság vezetéken keresztül történő szállítás esetleges akadozása esetén Szlovákia se maradjon olaj nélkül. A szankciópolitika következtében kialakult bizonytalanság nehéz helyzetbe hozza a MOL-t is, miután az összes térségbeli olajfinomító (Budapesten, Százhalombattán és Pozsonyban is) az orosz típusú kőolaj feldolgozására van kalibrálva. Hozzátette, hogy ezeknek a finomítóknak az átállítása 500–600 millió dolláros költséggel járna, ráadásul a különböző típusú olajok összekeverését olyan módon kellene megoldani, hogy az minél inkább hasonlítson az orosz olajra. Röviden ez mindössze annyi változással járna együtt a jövőben, hogy rendkívüli többletköltségek árán más szállítóknak lenne kiszolgáltatva Magyarország.
Hernádi Zsolt úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány által bejelentett intézkedéseknek a 60–70 százalékát támogatja a MOL, valamint a benzinárstopot annak ellenére is, hogy ez jelentős bevételkiesést jelent a vállalat számára. Ennek oka, hogy a közteherviselés szellemében elismeri ennek szükségességét ebben a precedens nélküli helyzetben, azonban az energiagazdálkodás szempontjából fontos lenne felismerni azt is, hogy „amihez nagyon olcsón jutnak hozzá az emberek, azon nem is fognak spórolni” – hangsúlyozta.
A fenntarthatósági kérdések kapcsán úgy vélekedett a MOL-csoport elnök-vezérigazgatója, hogy a jelenlegi helyzetben nehéz minden igényt kielégítő megoldást találni. Példaként említette, hogy a dízel égetése fűtőanyagként, vagy a generátorok meghajtása céljából jelenleg olcsóbb, ám egyben természetszennyezőbb alternatíva is. Azt is látni kell azonban, hogy a megújuló energiaforrásokra való átállás terén a jelenlegi feszített ütem nem lesz tartható, ám ettől még törekedni kell ennek az iránynak a megtartására. Németország példája rávilágít arra, hogy noha az elmúlt évtizedekben irgalmatlan mennyiségű pénzt fektettek a megújuló energiahordozókba, 84 százalékról 77 százalékra sikerült csökkenteni a fosszilis energiahordozók arányát az energiamixen belül.
Ezzel a pénzzel, húsz év alatt ennyit lehetett elérni
– fogalmazott. Mindennek ellenére a MOL maga is elkötelezett a fenntarthatósági irányelvek iránt, az olyan szolgáltatások, mint a Bubi, a Lime és a Limo is mind ebbe a sorba illeszkednek, de a MOL székháza is minden tekintetben a legmodernebb környezettudatos sztenderdeknek felel meg. Mindemellett a vállalat már most erős szereplő a körforgásos gazdaságban (ide sorolható például a harmincéves hulladék koncesszió), de folyamatosan zajlik a további alternatívakeresés is. Hernádi Zsolt szerint a következő 20–30 évben még biztosan szükség lesz a fosszilis energiahordozók felhasználására (főképp az üzemanyag, a fűtőanyag, vagy az erőművek terén), azonban a megújuló energiaforrások felhasználása is egyre fontosabbá válik. Jól mutatja ezt, hogy a napelemparkokba való befektetés mellett a MOL már az úgynevezett „zöld hidrogén” technológiáját is elkezdte tanulmányozni, annak érdekében, hogy minél hamarabb lehetséges legyen belekeverni az energiamixbe, amint a szükség úgy hozza. Noha a zöld hidrogén előállítása jelenleg még rettentően drága, ám a benne rejlő potenciál miatt mégis érdemes invesztálni a technológiába.
Forrás, fotó: XXI. Század Intézet
