Fabiny Tamás: aki betakar egy fázó embert, a kis Jézust takarja be
Aki betakar egy fázó gyermeket Kárpátalján, aki segít megmelegedni egy kihűlt otthonában fagyoskodó embernek vagy egy plédet terít egy alvó hajléktalanra, az a betlehemi jászolban fekvő kis Jézust takarja be – erről beszélt Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az MTI-nek karácsony alkalmából.
Fabiny Tamás emlékeztetett, hogy József és Mária megtapasztalták mindazt a bajt, ami a mai embert körülveszi: a kiszolgáltatottságot, a menekült létet, az úton levést és a nélkülözést. A betlehemi történetből nekünk pedig meg kell tanulnunk, hogy ne legyünk olyanok, mint az ajtajukat a szent család előtt bezáró betlehemiek. Az evangélikus püspök szólt arról is: az elmúlt időszakban újabb és újabb nehéz évet kellett "legyűrni", a világjárvánnyal majd válságokkal terhelt évek pedig megpróbálják az embert. Ilyenkor nagy szükség van a lelki ellenállóképességre is. Ha az ünnep nemcsak egyszeri fellobbanás, hanem tartós kapcsolat következik belőle Istennel, az komoly erőforrás lehet.
Kitért arra: a karácsonyi történetet Máté evangéliuma meséli el József szemszögéből. József Isten színe előtt vívja meg nagyon is emberi harcát, szembesülve azzal, hogy jegyese gyermeket vár, és lehet, hogy a gyermek sem az övé. József emberileg keresi a megoldást, majd váratlanul, álmában odalép hozzá az angyal, és azt mondja neki: "Ne félj!" Története pedig biztatás lehet: ha keressük gondjainkra megoldást, ha igyekszünk rendezni emberi kapcsolatainkat, eleget teszünk kötelezettségeinknek, minket is meglephet az angyal, hogy megajándékozzon az isteni megoldással. És ez megtörténhet azokkal is, akik nem hisznek, hiszen Isten bárkihez odaléphet, hogy párbeszédet kezdjen vele.
Ne csak általában a békéért imádkozzunk
Az ukrajnai háborúról szólva Fabiny Tamás kiemelte, hogy az egyháznak három feladata van: imádkozni a szenvedőkért, felemelni a szavát mellettük és cselekedni értük. Fontosnak nevezte, hogy az imák minél konkrétabbak legyenek, hogy ne csak általában a békéért imádkozzunk, hanem – ha tudjuk, akár – néven is nevezve azt, aki elvesztette otthonát. Nem azért, mert Istennek, hanem mert nekünk van szükségünk erre a személyességre.
Nincs szent háború
Az egyház második feladata, hogy felemelje a szavát a háború ellen. Ez a nyilvános kiállás fontos gesztus, és az egyházak többször megtették a háború során. Fabiny Tamás elmondta: a németországi Erlangenben működő Martin Luther Bund – amelynek több mint egy éve ő az elnöke – egy egész Európára kiterjedő, úgynevezett diaszpóraszervezet; feladata, hogy a kisebbségi sorsban levő evangélikusokat segítse. A szervezet kapcsolatot tart az ukrajnai és az oroszországi evangélikusokkal is. Kiemelte azt is: egy háborút soha nem lehet teológiailag igazolni, nincs szent háború.
Minden egyház számára kísértés lehet, hogy legitimáljon egy adott politikai hatalmat. Ez a kísértés annak idején elérte a hitleri Németországban az evangélikusokat is
– mondta, hozzátéve: csak később vált mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy a Német Keresztények birodalmi ideológiát kiszolgáló csoportja helyett a náci befolyásnak nem engedő, Hitvalló Egyház járt a helyes úton. Felhívta a figyelmet a vallás és az etnikum összekeverésének veszélyére is, kijelentve: éppúgy helytelen egy vallás nacionalizálása, vagyis nemzeti vallássá kikiáltása, mint a nemzet szakralizálása.
Cselekednie kell az egyháznak
A harmadik feladata az egyháznak, hogy cselekedjen a háború miatt szenvedőkért. A legkézenfekvőbb, legközelebbi feladat erre ma a háború elől Magyarországra érkezők befogadása, illetve a Kárpátalján élők vagy oda menekülők segítése. Megemlítette az evangélikus egyház karácsonyi adománygyűjtő akcióját, amelynek keretében takarókat, paplanokat és világítóeszközöket vittek Kárpátaljara, hozzátéve: a fontos segítség mellett szép karácsonyi szimbólum is fényt és meleget vinni oda, ahol erre nagyon nagy szükség van. Az evangélikus püspök elmondta: kárpátaljai útján ellátogatott a nagydobronyi cigányokhoz, akiknek viskóiban jó esetben egy vacak kályha van, amiben szemetet égetnek, egy másik településen pedig – ahova szintén vittek dunnákat és lámpákat – egy volt tsz-irodában alakítottak ki anyaotthont Harkivból és Kijevből menekülő édesanyáknak.
Az épületet, ahol 27 anyuka és 30–40 gyerek él, nem lehet fűteni, ha nincs áramszolgáltatás, a gyerekek pedig sötétedés után csak fejlámpával tudnak olvasni, tanulni, játszani. A dunnák és lámpák ezeken a helyeken különösen nagy segítséget jelentenek
– mondta. Példaértékű összefogás eredményének nevezte a Dévai Fogadó néven működő menekültügyi központot Budapesten, az Újlipótvárosban, amelyet az önkormányzat, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, az evangélikus egyház és cégek közös adományaiból és munkájával alakítottak ki.
A korábban a Józsefvárosban működő központ körül az elmúlt hónapokban több száz tagú önkéntes hálózat alakult ki
– mondta, megjegyezve: a menekültek segítésében részt vesznek a Deák téri Evangélikus Gimnázium tanulói is.
Az evangélikus holdudvart meg kell szólítani
Az ősszel megtartott népszámlálást értékelve Fabiny Tamás elmondta: arra kérték az evangélikus közösségeket, tudatosítsák magukban, hogy mit jelent evangélikusnak lenni, és térképezzék fel, hogy vannak-e a közösség holdudvarában olyanok, akik bár nem rendszeres templomjárók, evangélikus hátterűek, például mert evangélikus iskolába jártak vagy evangélikusnak keresztelték őket, esetleg valamelyik hozzátartozójuk egy evangélikus diakóniai otthonban van. Hozzátette: az evangélikus "keménymagot" nem kellett megszólítani, de ezt a holdudvart igen. Azt is mondta: nem ismerve még az eredményeket, a legnagyobb félelme nem az ateisták, hanem a közömbösek számának növekedése.
Ha ebből a rétegből néhányakat "visszavezethettünk magunkhoz, akkor már nem volt hiába" a népszámlálás előtti mozgósítás
– tette hozzá Fabiny Tamás.
Forrás: MTI; Fotó: Mandiner
