Pesti Srácok

43 év után ítéltek el egy libanoni–kanadai egyetemi tanárt egy párizsi zsinagóga előtti robbantásért

43 év után ítéltek el egy libanoni–kanadai egyetemi tanárt egy párizsi zsinagóga előtti robbantásért

Egy libanoni–kanadai egyetemi tanárt ítéltek el azért az 1980-ban történt párizsi robbantásért, amely több ember halálát okozta egy zsinagóga előtt. A francia bírósági ítélet mintegy 43 évvel a történtek után született és nagy port kavart.

A francia bíróság ma született ítéletében kimondta: a 69 éves Hassan Diab az a fiatal férfi, aki 1980. október 3-án elhelyezte a motoros bombát a párizsi Rue Copernicben. A robbantásban négyen meghaltak és 46-an megsebesültek. Diab nem volt hajlandó részt venni a tárgyaláson, így távollétében hirdették ki az életfogytiglani börtönbüntetést. Az ügyészek azzal érveltek, hogy "kétségtelenül" ő áll a robbantás mögött, míg a férfi támogatói „nyilvánvalóan igazságtalannak” nevezték az ítéletet. Ez a támadás volt az első a második világháború óta, amely a franciaországi zsidókat célozta meg, és a következő években sok más hasonló, közel-keleti fegyveresekkel kapcsolatos támadás mintájává vált. Az évtizedek óta tartó nyomozást elhúzódó bírói zűrzavar követte, majd pedig maroknyi bíró makacs eltökéltsége, hogy az ügyet ne hagyják feledésbe merülni – olvasható a BBC beszámolójában.

A lap arról is ír, hogy a 69 éves, palesztin származású férfi 1993-ban szerzett kanadai állampolgárságot, és közel 20 évvel a gyilkosságok után vonták eljárás alá. Nyolc évvel később a franciák nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, de Kanada csak 2014-ben egyezett bele a kiadatásába. 2018-ban a francia bírók lezárták az ügyet bizonyíték hiányában, így Diab visszatérhetett Kanadába. Végül 2021-ben az ügy lezárása ellen benyújtott fellebbezésnek helyt adott a legfelsőbb bíróság, ami precedensértékű volt, mivel először fordult ilyen elő. Diab kezdettől fogva hangoztatta ártatlanságát és nem tért vissza Franciaországba a távollétében lefolytatott tárgyalásra. Az ítéletre reagálva Justin Trudeau miniszterelnököt arra szólították fel Kanadában, hogy tegye teljesen egyértelművé: nem fogadják el a második kiadatást.

Az új eljárásban a bíróság már nem tudta meghallgatni az eredeti nyomozócsoport tagjait, mivel közülük már senki sincs az élők sorában, és azok a szemtanúk, akik 1980-ban látták a támadót, mind elismerték, hogy több mint 40 év után az emlékeik túl homályosak ahhoz, hogy megbízhatóak legyenek. Bár a bizonyítékokat közvetettnek minősítették, a libanoni–kanadai férfit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Benjamin Chambre ügyész pedig sajnálatának adott hangot, hogy a terrorista csoport többi tagja vádemelés nélkül megszökött.

PestiSracok facebook image

A merénylet elkövetője egy Suzuki motorkerékpár nyeregtáskájában helyezett bombát egy zsinagóga előtt Párizs 16. kerületében. 1980-ban, a nyomozás kezdeti szakaszában elsőként a neonácikra terelődött a gyanú, majd egy ultrajobboldali csoport állításáról kiderült, hogy hamis, és az év végére a figyelem a közel-keleti kapcsolatra fókuszált. A robbantót egy hamis ciprusi útlevél alapján azonosították, ezen Alexander Panadriyu név szerepelt. Feltételezések szerint a merénylő egy másik európai országból érkezett Franciaországba egy nagyobb csoport tagjaként, és a motort egy, a Diadalív közelében lévő üzletben vásárolta. Úgy gondolták, hogy a merénylő a Népi Front a Palesztina Felszabadításáért Különleges Műveletek (PFLP-SO) nevű disszidens palesztin csoporthoz tartozik. Ezen a ponton azonban elakadt a nyomozás, Hassan Diabra pedig csupán 1999-ben terelődött a gyanú, olyan információk alapján, amelyek a volt szovjet blokkból származtak.

Az olasz hatóságok ezután osztották meg azt az információt, ami végül az ügyészség számára döntő jelentőségűnek bizonyult. Az olaszok ugyanis 1981-ben egy Hassan Diab névre szóló útlevelet találtak a római repülőtéren a PFLP-SO egyik vezető tisztviselője birtokában, ami majdnem hajazott is a Diab által tett vallomásra. A történet azonban sántított, mivel Diab 1983-ban jelentette be hivatalosan útlevele elvesztését, amit az olasz hatóságok két évvel korábban, 1981 áprilisában találtak meg. Diab ügyvédei szerint Libanonban tartózkodott a támadás idején, és téves személyazonosság áldozata. A pénteki ítéletet követően Ottawában újságíróknak nyilatkozva Diab csalódottságának adott hangot, és "kafkai"-nak nevezte helyzetét.

– mondta Diab. Yonathan Arfi, a Francia Zsidó Intézmények Képviselőtestületének (CRIF) elnöke elégedettségét fejezte ki az ítélethirdetés után.

– írta Arfi francia nyelvű Twitter-üzenetében. Hozzátette: most mindent meg kell tenni a nemzetközi elfogatóparancs végrehajtása érdekében.

– fogalmazott. Az ítélet nagy port kavart, az ismert hírportálok és napilapok részletes beszámolót tettek közzé az üggyel kapcsolatban.

Forrás: BBC; Fotó: AFP

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.