Megijedt egy orosz rendezőtől a Színházi Olimpiára nevező ukrán társulat
Nem lép fel egy ukrán színtársulat a Budapesten megrendezendő X. Színházi Olimpián. A döntést azzal indokolták, hogy nem kívánnak olyan versenyen részt venni, ahol oroszok is indulnak. A baj csak az, hogy ebből semmi sem igaz, orosz társulat ugyanis nem vesz részt a rendezvényen, mindössze egy orosz származású rendező van a szervezők között, ráadásul éppen ő javasolta, hogy a konfliktusok elkerülése végett honfitársai ne mérettessék meg magukat.
A kijevi Ivan Franko Színház közleményben jelentette ki, hogy nem kívánnak fellépni a Budapesten megrendezett X. Színházi Olimpián. Az ukrán nemzeti színház társulata két darabot játszott volna az esemény keretein belül: az egyik Bertolt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! című műve, a másik a Caligula lett volna. A társulat januárban levelet írt a Színházi Olimpia szervezőinek, amelyben közölték: nem kívánnak közösséget vállalni orosz előadókkal, és minden olyan felszólítást elfogadhatatlannak tartanak, amely „politika nélküli párbeszédet” vagy „hídépítést” vár tőlük.
Színházunk őszintén szeretett volna csatlakozni ehhez a nagy színházi világeseményhez, sokat dolgoztunk az ukrán előadások budapesti bemutatójának előkészítésén, ám nem értünk egyet a Színházi Olimpia programjában szereplő »kétes szomszédsággal«. Az Ivan Franko Színház tisztában van az ukrán kultúra külföldi bemutatásának fontosságával és folyamatosan azon dolgozik, hogy a világ minden táján nemzetközi együttműködéseket alakítson ki a kollégákkal, ugyanakkor megingathatatlan az álláspontja, miszerint nem vesz részt olyan nemzetközi eseményeken, amelyekre egy terrorista ország képviselőit és Oroszország agresszióját igazoló embereket hívnak meg
– olvasható most a közösségi oldalukon. Indoklásuk szerint tehát korábban biztosítékot kaptak a szervezőktől, hogy orosz fellépőket nem hívnak meg a találkozóra, ami – véleményük szerint – nem valósult meg. Csakhogy ez nem igaz. A Mandiner megkérdezte Vidnyánszky Attilát az orosz társulatokkal kapcsolatban, a Nemzeti Színház egyébként kárpátaljai származású főigazgatója pedig azt válaszolta:
Sajnos oroszok nincsenek, csak a szervezőbizottság egyik tagja, Valerij Fokin, akinek itt volt bemutatója. A Nemzetibe el fog jönni, filmvetítése is lesz az Uránia Filmszínházban egy beszélgetéssel egybekötve. Többek között az ő józan gondolkodása, gondolatai mentén és instrukciója alapján döntöttünk úgy, hogy hagyjuk ezt most, ne jöjjenek orosz társulatok, és ne tegyük kockára az olimpia megrendezését, mert rendkívül fontos, hogy ez az esemény most megtörténjék. Így most orosz színházakat annak ellenére sem hívtunk, hogy még mindig az orosz színházi élet az egyik leggazdagabb vagy a legerősebb a világon, ha nem a legerősebb.
Ugyanebben az interjúban Vidnyánszky Attila méltatta is az ukrán színházi társulatokat, akik a háború miatt lelassult kulturális élet ellenére is állják a sarat.
Igazából nem állt meg a színházi élet, mert ahol tehetik, ott próbálnak és játszanak, sőt, még bemutatókat is hoznak létre. Még a mi kis beregszászi társulatunkkal is megcsináltuk itt Gogoltól a Háztűznézőt. Fantasztikus telt házak előtt játsszák, kabátokban, sapkában ülnek az emberek a hideg termekben és nézik az előadást, egyszerre megrázó és szívmelengető. Az Ukrán Nemzeti Színház két előadással és egy koncerttel érkezik. Az Olimpia első etapjának lezárásaként június 24-én a Margitszigeten egy ifjú ukrán rendező titán, Ivan Urickij viszi színpadra a Szentivánéji álmot. Ennek is nagyon-nagyon örülök. Ez is túlmutat magán a színházi eseményen, ennek is szimbolikus és nagyon komoly gesztusértéke van
– nyilatkozta a lapnak reményekkel telve korábban a főigazgató. A váratlan fordulat után a Magyar Nemzetnek pedig azt nyilatkozta Vidnyánszky: sajnálatos dolognak tartja az ukrán társulat döntését, nagyon várták őket, örültek volna, ha jönnek, hiszen a társulat nem először játszik a Nemzeti Színházban.
A kijevi társulat által emlegetett Rex című előadás a Nemzeti Színház produkciója, Valerij Fokin rendezte Kirill Fokin szövegéből, Valerij Fokin pedig a Nemzetközi Színházi Olimpiát szervező bizottság oszlopos tagja. Semmi olyan új fejlemény nem volt az elmúlt hetekben, amiről az ukrán fél ne tudhatott volna akkor, amikor aláírta a szerződést.
Hangsúlyozta: azt az ígéretet tette, hogy nem lesz orosz társulat a színházi olimpián, mint ahogy nincs is. Társulat nem jött, csak egy orosz rendező vesz részt az eseményen.
A márciusi sajtótájékoztatón én valóban hidakról, kapcsolatteremtésről és kommunikációról beszéltem, akkor ők valóban írtak egy levelet, hogy számukra ez elfogadhatatlan, mire én visszaválaszoltam, hogy meg kell érteniük, hogy mi így építjük fel az egész színházi olimpiát, és ebben a helyzetben sokszorosan fontosnak tartom azt, hogy kapaszkodjunk egymásba és ne engedjük el egymást. Ami lerombolódik, azt mi, a kultúra emberei próbáljuk valahogy visszaépíteni, és ne szakítsunk meg minden kapcsolódási pontot. Ők azután írták alá a szerződést, hogy olvasták a válaszomat
– mondta a lapnak. Egyébként tavaly a németek rendeztek hasonló hisztit a MITEM kapcsán. A Berliner Ensemble akkor az SZFE körüli adok-kapokra hivatkozva mondta le szereplést a Nemzeti Színház által szervezett fesztiválon, majd a társulat vezetői nyílt levélben üzengettek Vidnyánszky Attilának. A főigazgató akkor így jellemezte a német hisztériát a Mandinernek:
Nézze, a német színházak egészen különleges ideológiai nyomás alatt vannak. Fájdalmas lesz, amit mondok: ezek a színházak egyáltalán nem szabadok. Meghatározott gondolkodásmód és ideológia mentén működnek. Lázasan igyekszünk partnert keresni Németországból, olyat, aki egy kicsit árnyaltabban látja a minket körülvevő valóságot. Egyszerűen nem találunk. Mégis hogyan lúgozódhat ki ennyire egy teljes kulturális élet? Ez nincs így rendjén. Persze lehet, hogy vannak másként gondolkodók, csak ők nem mernek megszólalni. Hát micsoda rettegés és félelem lehet ott?
Forrás: Mandiner, Magyar Nemzet; Fotó: Kárpáthír
