Pesti Srácok

Íme, a genderideológia megalkotója

Íme, a genderideológia megalkotója

A Védett Társadalom Alapítvány tényfeltáró cikkében járt utána John Money munkásságának, akinek a nevéhez a genderideológia kitalálása fűződik. A pszichológus, aki kisbabákon végzett kísérleteivel az aljasság egészen elképesztő mélységeibe süllyedt, alanyai mellett a XXI. századra is kegyetlen hatást gyakorolt.

Amint arra a VDTA cikkében rávilágít, ha meg akarjuk érteni a genderideológia alapjait, akkor az 1950-es és ’60-as évekig kell visszamennünk. Egészen pontosan 1955-ben használta először a „gender” kifejezést az új-zélandi születésű, de Amerikában karriert befutó pszichológus, John Money, aki ezzel teljesen külön kategóriát hozott létre a születési nemtől. Az elmélet szerint egyáltalán nem a biológiai markerek határozzák meg egy adott személy nemét, hanem a viselkedési mintázatok. Később ezek kiegészültek olyan, ismerősnek hatható fogalmakkal is, mint „genderidentitás”, amely a szexualitás belső, egyéni élményének leírására törekszik, vagy mint a „genderszerep”, ami a férfiakra és nőkre vonatkozó társadalmi elvárásokat foglalja magában.

Money a Johns Hopkins University-n nyitotta meg az első, genderidentitással foglalkozó intézetét. Látható, hogy a mai kor gendermozgalmát milyen mértékben határozza meg John Money gondolkodása, hiszen például az elv, miszerint nem a biológia határozza meg valaki nemét, hanem a társadalom, a szociális környezet, az egyéni érzések, és a többi, szinte egy az egyben visszavezethető az új-zélandi pszichológusra.

De akkor miért lehet mégis az a benyomásunk, hogy a genderideológia támogatói mintha kerülnék a John Moneyre való hivatkozást? Miért érezhetjük úgy, mintha elfeledkeztek volna róla? Miért nem említik a nevét? A Védett Társadalom Alapítvány ITT olvasható cikkéből kiderül.

PestiSracok facebook image

Forrás/Fotó: VDTA

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)