Áder János: 1956 őszén a szabadság hiánya vitte utcára a magyarokat
A magyar embereket 1956 októberében a szabadság hiánya vitte utcára, mert jobban féltek attól, hogy hazugságban éljenek, mint attól, hogy az igazság súlya alatt megroppan a jövőjük - mondta Áder János korábbi köztársasági elnök a XII. kerület ünnepi megemlékezésén hétfőn, Budapesten. Áder János felidézte: 1956-ban az egyetemisták felvonultak, a gyári munkások követeltek, a tüntetők farkasszemet néztek az ávósokkal, a felkelők harcoltak; akkor sokan úgy érezték, nincs vesztenivalójuk.
A forradalom napjaiban magyar emberek kis csoportjai néhány igaz szóval, határozott lépéssel, jogos követeléssel indultak útnak, olykor a mártíromságba
- tette hozzá. Kiemelte, 1956 októberében a magyarok kimondták, hogy az egyetem többet foglalkozik ideológiával, mint a tudás gyarapításával, hogy a norma teljesíthetetlen, az üres padlást már nem lehet többször lesöpörni, az újságban hazugságot írnak, a személyi kultusz ártalmas, a szovjet csapatok jelenléte pedig nemkívánatos, a szabad választás annál inkább.
Kitért arra, a Testnevelési Egyetem Győri úti épületének falán emléktábla hirdeti, hogy 1956 őszén fiatalok egy csoportja elindult, hogy csatlakozzon a Műegyetemnél a forradalmi egyetemi ifjúság megmozdulásához. Ez akkoriban bármikor, bárhol a világon megtörténhetett volna, de mégis történelem lett, mert Magyarországon történt a huszadik század derekán, a kommunista diktatúra nyolcadik évében, amikor az utcán összeverődni, gyülekezni inkább gyanús volt, mint természetes - mondta Áder János. A fiatalok megelégelték, hogy hallgassanak, hiányolták a szabadságot, ezért gyülekeztek és keltek útra - emlékeztetett.
Ők a háború gyermekei voltak és az ötvenes évek Magyarországán váltak felnőtté, egy olyan világban, amely a látszatra épült, egy olyan országban, ahol zsarnokság volt
- emelte ki. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséből idézve Áder János azt mondta: a vers minden szava egy ostorcsapás, az utolsó két sor is: "ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál".
Megfogalmazása szerint akkor egy ország állt "véres emberkísérlet" alatt. A kommunista kísérlet arról szólt, hogy egy társadalomból ki lehet-e irtani a szabadság szeretetét, és a kísérlet a fiatalokból váltotta ki a legnagyobb elégedetlenséget.
A szabadság különös jószág": a jelenléte, megléte természetes, de a hiánya fojtogató
- mondta. A volt államfő felidézte: a zsarnokság lassan lopakodott be az életünkbe, aztán tiltás, megfélemlítés, cenzúra, vagyonelkobzás, koncepciós perek, kitelepítés, börtön lett belőle. 1956 októberében a magyar embereket a szabadság hiánya vitte utcára, elmentek a végsőkig, és megtapasztalhatták, nincsenek egyedül - emelte ki.
A parittyával sem bíró "Dávidok" győzni tudtak a tankokkal felvonuló Góliáttal szemben
- összegezte a történteket, hozzátéve: ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy mi történt november 4-e után. Áder János kitért arra, hogy a Hegyvidéknek, a Budakeszi útnak, a Maros utcának, a Déli pályaudvar környékének, a Széna térnek ma sem csak házai, üzletei, lakói, iskolái vannak, hanem emlékei, áldozatai és hősei is: azok, akik a sortüzekben találatot kaptak, a harcokban elestek vagy akiket a megtorlás idején kivégeztek.
Azt mondta, ha 1956 hőseinek nevét meglátjuk egy emléktáblán, meg kell állni egy pillanatra, és engedni, hogy "egy kicsit égessenek a betűk". Ma már sokszor nem gondolunk a szabadságért fizetett súlyos áldozatra, mert a szabadság olyan természetes, mint hogy levegőt veszünk - jegyezte meg.
Az Alkotás és a Győri úton ma is gyülekeznek fiatalok, és mire érett felnőtté válnak, megértik Deák Ferenc gondolatát: "csak a szabadság képes tiszta és állandó boldogságot nyújtani
- zárta beszédét Áder János. Az ünnepi rendezvény után Áder János, Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere és Fonti Krisztina alpolgármester koszorút helyett el a Gesztenyéskertben az '56-os emlékműnél.
Forrás: MTI; Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos
