Pesti Srácok

Fremond Árpád: fontos emlékezni azokra, akik azért haltak meg, mert magyarok voltak

Fremond Árpád: fontos emlékezni azokra, akik azért haltak meg, mert magyarok voltak

A vajdasági magyarok számára fontos, hogy megemlékezzenek az ártatlan áldozatokról, azokról a kivégzettekről és elüldözöttekről, akik nem vettek részt harcokban, fegyvertelenek voltak, és csupán azért haltak meg, mert magyarok voltak – hangsúlyozta Fremond Árpád, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke vasárnap Csúrogon, ahol az 1944–1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek.

Hozzátette: nem szabad elfeledkezni az ártatlan áldozatokról, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a második világháborús eseményekhez hasonlók ne ismétlődhessenek meg.

Teleki Júlia túlélő kiemelte: sokáig emlékezni sem volt szabad arra, ami Csúrogon történt. Hozzátette: azt szeretné, ha a fiatalok is megismernék az itt történteket, és együtt emlékeznének azokkal, akik évtizedek óta őrzik az áldozatok emlékét.

Az áldozatok emlékművét Csúrogon 2013-ban állították, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolic akkori szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt. Fremond Árpád rámutatott: ez fontos lépcsője, fontos lépése volt a két ország közötti megbékélés folyamatának, és utána már úgy tudott fontos ügyekről tárgyalni a két ország, hogy azokat nem terhelte a múlt. Hozzátette, hogy a tíz éve történt történelmi megbékélés után mára Szerbia és Magyarország eljutott oda, hogy stratégiai partnerséget tudott kialakítani.

PestiSracok facebook image

A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3–4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint legalább 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. A túlélőket gyalogmenetben a járeki gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több ezren belehaltak, a túlélők soha nem térhettek vissza otthonaikba. A történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/Rosta Tibor

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.