Pesti Srácok

A francia pedagógusoknak kétszer is meg kell gondolniuk, mit mondhatnak és mit nem

A francia pedagógusoknak kétszer is meg kell gondolniuk, mit mondhatnak és mit nem

Philippe Barbaud, egy franciaországi középiskola tanára a Híradó.hu-nak adott interjújában számolt be arról, hogy milyen a pedagógusok élete Franciaországban. Barbaud lesújtó képet festett a szólásszabadság franciaországi helyzetéről, ahol a tanárok öncenzúrára kényszerülnek, ha nem akarnak bajba keveredni, és amint a tanárgyilkosságok példája mutatja, akár az életük is múlhat azon, hogy miről mernek beszélni.

Dominique Bernard meggyilkolása újraélesztette a Samuel Paty-gyilkosság által kiváltott érzelmeket. Közben a woke-ista doktrínák hatására még egyes tanárok is a nyugati országokat és az európai származású lakosságot teszik felelőssé minden bajért – többek között erről beszélt a hirado.hu-nak Philippe Barbaud, egy franciaországi középiskola tanára. Amint Barbaud kifejtette, a tanárok közül sokan érzik úgy, hogy jobb, ha bizonyos témákban öncenzúrát alkalmaznak, sőt, a woke-ista doktrínák behatolása az akadémiai világba egyes tanárok körében is oda vezetett, hogy a nyugati országokat és az európai származású lakosságot teszik felelőssé minden bajért. A pedagógusi karban pedig túlnyomó többségben vannak a szélsőbaloldali ideológiát képviselői, akik pedig velük ellentétes álláspontot képviselnek, gyakran bíróság elé kerülnek, és a tudományos munkáik, tanulmányaik is támadásoknak vannak kitéve. Ez a szólásszabadság és a vitakultúra terjedésének gátjára – hívja fel a figyelmet.

A teljes interjút ITT olvashatják.

Forrás: Híradó.hu; Fotó: MTI/EPA/AP/Francois Mori

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.