A kastélytörvény ügyében Novák Katalinnak adott igazat az Alkotmánybíróság
Novák Katalin államfőnek adott igazat az Alkotmánybíróság a kastély-törvény ügyében. Mint ismert az államfő élt a vétójogával és nem írta alá a törvényt, melynek lényege, hogy az állami tulajdonú, részben felújított kastélyvagyon egy részét magyar nagyvállalatok fogadják örökbe, s találjanak a műemlék épületeknek széles közönség által igénybe vehető, presztízsnövelő funkciót. Lázár János közlekedési miniszter emiatt az államfő jogászait bírálta, de a döntés értelmében most a kastélytörvényt újra kell tárgyalnia az Országgyűlésnek.
Lázár János építési és közlekedési miniszter nyújtotta be 2023. június 8-án a kastély-törvényt, amely azt takarja, hogy az állami tulajdonú kastélyok, kúriák és a hozzájuk tartozó ingóságok tulajdonjogának átruházását vagy vagyonkezelésbe adását szabályozza. A törvényen sok vitát generált az Országgyűlésben, de fennakadt Novák Katalin rostáján is. Az államfő normakontrollra küldte a törvényt és nem írta alá, amire Lázár Jánosnak is volt reakciója. A közösségi oldalán azt írta:
A magántőkét nem megdönteni kell, hanem bevonni: az épített örökség megóvásába, értékes kastélyaink felújításába és fenntartható működtetésébe
-írta a miniszter hozzátéve, hogyha rosszhiszeműen akarja értelmezni a visszaküldést akkor
gyávaság és régi kommunista reflexek vannak mögötte. Remélem tévedek, és az elnök jogászai csupán nem olvasták a törvényt, vagy nem értik annak lényegét.
Novák indoklása
Az államfő az Alkotmánybíróságnak elküldött indítványában kifejtette, hogy hogy a jogszabály sérti az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét, és különösen az abból fakadó normavilágosság követelményét azzal, hogy nem egyértelmű a törvény és egyes, a szabályozás tárgya alapján releváns háttérjogszabályok viszonya. Emellett a jogszabály a kiemelten védett vagyon egy részét lényegesen enyhébb szabályozási rezsim alá helyezi, amely enyhébb feltételek tartalmilag nem tekinthetők az Alaptörvény 38. cikk (2) bekezdése által megkívánt korlátokat és feltételeket érdemben kitöltő szabályoknak.
Újra kell tárgyalni a kastélytörvényt
Az Alkotmánybíróság most kimondta, hogy Novák Katalinnak van igaza az ügyben és az Országgyűlésnek újra kell tárgyalnia a törvényt.
Az alkotmányvédő testület megállapította, hogy az Alaptörvény és a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény garanciális rendelkezéseire tekintettel a jogalkotónak figyelemmel kell lennie a nemzeti vagyon védelmével kapcsolatos állami érdekekre, valamint ezzel összefüggésben a nemzeti vagyonnal való felelős és átlátható gazdálkodás követelményeire is.
A határozat indoklása szerint a nemzeti vagyon átruházása körében az Alaptörvény 38. cikke nemcsak a törvényi cél megjelölését és a kivételességet írja elő, de az értékarányosság követelményét is. Ez a rendelkezés a biztosítéka annak, hogy a nemzeti vagyon ne mindenfajta korlátozás nélkül legyen elidegeníthető, hanem csak törvényben meghatározott célból, fő szabályként az értékarányosság követelményét érvényesítve. Mint megjegyezték, az értékarányosság követelményének figyelembevétele alól a törvény kivételt tehet, de ilyen esetben igazolásra szorul, hogy a tulajdon átruházása annak a nemzeti vagyonban való megtartásával és hasznosításával összemérhető közérdeket szolgálja-e.
Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlés figyelmét, hogy a jogalkotás során:
- egyértelművé kell tennie, hogy tételesen mely vagyontárgy eshet a szabályozás hatálya alá, és hogy ki szerezhet jogosultságot a megszerzésére;
- meg kell határoznia, hogy a jogviszony alatt milyen jogok illetik, és milyen kötelezettségek terhelik a jogviszonyban szereplő jogalanyokat, és a jogviszony megszűnését követően mi a nemzeti vagyon tárgyának sorsa; továbbá
- alkotmányos elvárás, hogy a tulajdonszerzéssel kapcsolatos pályázatok nyilvánosak legyenek.
Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált törvény ezekre az alaptörvényi követelményekre – ahogy azt a köztársasági elnök indítványa is kifejtette – nincs tekintettel. A törvény a nemzeti vagyonról szóló törvényhez képest a kiemelten védett vagyonelemek tekintetében enyhébb szabályozási rezsimet határoz meg,
- egyrészt az elidegeníthetővé tétellel,
- másrészt az ingyenességgel,
- harmadrészt pedig a potenciálisan bármely jogi személyre és természetes személyre kiterjedő tulajdonszerzői kör meghatározásával.
A határozathoz Márki Zoltán különvéleményt, míg Handó Tünde, Horváth Attila, Juhász Imre, Patyi András és Salamon László párhuzamos indokolást fűzött.
Az alkotmánybírák döntése egyben azt is jelenti, hogy a kastélytörvény nem hirdethető ki, azt az Országgyűlésnek az Alaptörvény-ellenesség megszüntetése érdekében újra kell tárgyalnia.
Forrás: Index, fotó: MTI
