Rétvári Bence: az egyetlen helyes és erkölcsileg is vállalható magatartás a fegyverszünet és a béke követelése
Sohasem az lett a háborúk vége, ahogy azokba belementek, ezért az egyetlen helyes és erkölcsileg is vállalható magatartás a fegyverszünet és a béke követelése – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a málenkij robotra elhurcolt áldozatok tiszteletére rendezett zebegényi megemlékezésen vasárnap. Rétvári Bence – aki a térség KDNP-s országgyűlési képviselője is – hangsúlyozta: ez az egyetlen helyes válasz.
És mindezt akkor tehetjük meg, ha szuverének vagyunk, ha a saját országunk saját érdekében és az emberiség egyetemes értékei – mint az élet és a béke – érdekében egy ország meg tud és meg mer szólalni
– fogalmazott. Az államtitkár emlékeztetett: 1939 nyarán abban állapodott meg "az akkori vörös és barna diktatúra" vezetője, hogy összefognak, egymást soha nem támadják meg és így osztják fel egymás között Lengyelországot.
Örök barátságban, szívélyes jó hangulatban tette ezt Hitler és Sztálin, és robbantották ki a második világháborút. Azután fordult a világ sora, a két diktátor egymással szembekerült
– fűzte hozzá.
Sohasem tudhatjuk, hogy egy konfliktus, egy háború elején az akkori viszonyok milyen eredményeket hoznak
– hangsúlyozta.
Akkor ők összefogtak, utána pedig a szovjetek minden 18 és 30 év közötti német nőt, és 17 és 44 év közötti német férfit a szovjetek által megszállt területeken deportálni rendeltek el
– emlékeztetett.
Nem önhatalmúlag, nem hirtelen jött ötlettől vezérelve tette ezt Sztálin, hiszen korábban, 1943-ban, Teheránban már közölte Churchill-lel és Roosevelttel, hogy 4–5 millió embert fog elhurcolni ezekről a területekről, és a nyugati civilizált országok vezetői 1943-ban egy bólintással hagyták ezt jóvá
– mutatott rá a KDNP-s politikus.
De nemcsak a németeket vitték el, hanem azokat is, akik a megszálló szovjetek és az őket kiszolgáló akkori kommunista vezetők útjában álltak, egy rendőrségi határozattal málenkij robotra, "kis munkára" küldték őket a Gulágra
– idézte fel. Rétvári Bence úgy fogalmazott: a nácik kegyetlenkedése éppen, hogy véget ért Magyarországon, és máris jöttek az új elnyomók, a szovjetek, akik ugyanúgy marhavagonokban szállították a magyarokat, csak éppen nem a koncentrációs táborok, hanem a szovjet kényszermunkatáborok, a Gulag felé.
Mindezt a nagyhatalmak tekintetüket elfordítva nézték
– jegyezte meg, hozzátéve: nem volt meg akkor a szuverenitásunk, nem volt meg az önállóságunk, hogy ezekkel szemben fel tudjunk lépni.
Ezért nagy kincs minden országnak a saját önállósága, ezért fontos minden országnak a szuverenitása, hogy a nagyhatalmak ilyesfajta kísérleteivel szemben meg tudja védeni magát
– figyelmeztetett.
Ma is háborús világot élünk, ma is indult egy háború, és nem fogjuk tudni, hogy a végén pontosan mi lesz, ki hol áll, és ki milyen veszteségeket szenved el, de a jó válasz ott van a szentmisében, és ott van a történelem tapasztalatában is: békesség nektek
– összegzett.
A szentmisét és a megemlékezést követően koszorúkat helyeztek el a zebegényi Havas Boldogasszony-templom előtt, ahol Ritter Imre, az Országgyűlés német nemzetiségi képviselője egyebek mellett arról beszélt: ahhoz, hogy a magyarországi németség fennmaradhasson, előre kell nézni és tudni kell, hogy sok történelmi léptékű feladat áll még előttük.
Mindeközben azért kell dolgoznunk, hogy a mostani háborús hangulattal terhelt hétköznapokban az eddig elért eredményeinket meg tudjuk óvni, és biztosítani tudjuk nemzetiségi köznevelési és kulturális intézményeink, nemzetiségi egyesületeink tervezhető működését, hogy a törvény adta autonómiajogainkkal élni tudjunk, azokat teljes egészében meg tudjuk élni
– fogalmazott.
Ferenczy Ernő alpolgármester a többi között arról beszélt, hogy 1945. január 5. szomorú emlékeket felidéző dátum Zebegényben és a környékbeli falvakban. Ezen a napon hurcoltak el több száz embert településeikről csak azért, mert német származásúak voltak – mondta. Sokan voltak, akik nem élték túl a véget nem érő szenvedéseket, ismeretlen és jeltelen sírokban nyugszanak idegen földben. Akik túlélték, csak azért élték túl, mert mertek bízni abban, hogy egyszer majd hazaérnek, segítette őket Istenbe vetett hitük és az élni akarás. Az a kötelességünk, hogy soha ne felejtsük el a sorsukat, szenvedésüket, és hogy településeink szomorú és közös sorsát megismertessük a fiatal generációkkal – fogalmazott az alpolgármester.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Máthé Zoltán
