Sulyok Tamás: a múlt felidézése elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel
Az Országházban is megemlékeztek a holokauszt magyarországi áldozatairól. Sulyok Tamás köztársasági elnök beszédében kiemelte, hogy a múlt felidézése elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel, ugyanakkor hangsúlyozta a remény fontosságát, mivel úgy gondolja, hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés megteremtése.
Sulyok Tamás köztársasági elnök a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján tartott beszédét azzal kezdte, hogy elmondta: nehéz a múlt felidézése, mert „elevenen szembesít ma is a régi bűnökkel”. A köztársasági elnök hangsúlyozta: hisz abban, hogy az ember alapvetően jóra, bizalomra és elfogadásra született, és hogy az emberiség feladata a békés egymás mellett élés.
Hogy mégis miért kell az emberiségnek újra és újra tragédiákkal, esztelen és eszetlen egymás ellen fordulással szembesülnie? Én magam a választ nem tudom. Talán csak azt, hogy az egymás iránti tisztelet és mások igazságának elfogadása nélkül folyamatosan kísért minket utunkon a jóra való restség sötét árnya
– fejtette ki Sulyok Tamás. Elmondta, hogy április 16-án arra a több százezer zsidó honfitársunkra emlékezünk, „akiket kiszakítottak közülünk”. Megjegyezte, hogy értük, saját magunk és a jövő nemzedékek miatt meg kell fogadnunk, hogy „soha többé nem engedjük az embertelenség eszméit hazánkban még csak kicsírázni sem”.
Szent Istvánra és Deák Ferencre tekintve, emberszeretettel, istenhittel a szívünkben megőrizzük, megújítjuk és növeljük az emberiességet, az embertársaink iránti tiszteletet
– folytatta. Sulyok Tamás hozzátette, hogy a remény még a legnehezebb időkben is ott van az emberben, majd Radnóti Miklós Majális című versének utolsó strófáját idézte, amely egyrészt szól a reményről, de a szörnyű valósággal történő szembenézésről is. A köztársasági elnök megjegyezte, hogy az emberséghez méltó értelem mondatja velünk: nem reménytelen hinnünk abban, hogy a múlthoz hasonló bűnök nem ismétlődhetnek meg a jövőben. Elmondta, hogy az emlékezéssel a jövőért érzett felelősségünket is kinyilvánítjuk, „azt a közösségi felelősséget, amelynek alapján vállaljuk a nemzethez való tartozást”.
Az ember mint olyan, szent. Ez a szentség azt jelenti, hogy semmilyen, se vallási, se származási, se világnézeti meggyőződése miatt nem ítélkezhet egyik ember a másik ember élete felett, egyik közösség a másik közösség élete fölött
– emelte ki, majd elmondta, hogy a sérthetetlen emberi méltóságba vetett meggyőződéssel, felelősséggel és elhatározással tekintünk az emléknapon egyszerre a múltra és a jövőre. Ezután a köztársasági elnök elmondta, hogy megrendítette, amiket az elmúlt hetekben a nyilvánosságban az apja múltjáról olvasott. Megjegyezte, hogy apja már negyven éve halott, és nem tudta őt kikérdezni, így abból tud ítélni, ahogyan őt korábban megismerte.
A múltat, saját személyes múltamat is vállalva hajtok most fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt
– zárta beszédét Sulyok Tamás.
Forrás: Index; Fotó: MTI/Máthé Zoltán
