Magyar Péter ledobta az atombombát – Íme dr. Dávid Dóra, a Meta titokzatos jogtanácsosa, a Tisza párt listavezetője
Francesca Rivafinoli a Mandineren megjelent írásában mutatta be Magyar Péter egyik EP-jelöltjét, Dávid Dórát, aki nem mellesleg a Facebookot üzemeltető Meta jogtanácsosa is. Dávid meglehetősen furcsa jelenség, de az interjúban, amelyben bemutatkozott és amelyet Rivafinoli cikkében idézett, annyit már bizonyított, hogy nem azért választották a pozícióra, mert annyira tisztában lenne Magyarország érdekeivel és politikai helyzetével.
Vége a gyötrelmes várakozásnak, nincs több lerágott köröm: interjút adott a 16 éves kora óta Londonban élő dr. Dávid Dóra, a Tisza párt EP-listájának legtetejére állított titokzatos ismeretlen, a Meta jogtanácsosa. Örömünk azonban mégse lehet teljes – kérdéseink száma ugyanis nemhogy nem csökkent, de talán még nőtt is – olvasható a Mandineren megjelent írásban. Rivafinoli szerint bár szolgált néhány izgalmas és újszerű világmegfejtéssel a Cambridge-ben is végzett jogász –, ideértve azt, hogy a magyar konyha jobb, mint a brit, továbbá hogy tehetséges nép a magyar, hiszen Karikó Katalin és Rubik-kocka, és bár azt is megtudhattuk, hogy ha az EP-képviselőjelölt bárkit a világon meghívhatna ebédre, akkor Ryan Gosling kanadai színészt, a Barbie című amerikai film Kenjét választaná – mindez csak szította az emberben azt a kellemetlen érzést, hogy mintha egy kicsit azért le lennénk nézve.
Lehet, hogy nincs erről szó, nem állítok én semmit, de amikor egy úgynevezett csúcsjelölt két és fél héttel a választások előtt egészen konkrét uniós ügyek megvilágítása és álláspontok megfogalmazása helyett (mégoly őszintén és kedvesen) Ryan Goslinggal és a legfelületesebb bédekkereket idéző gulyásleves–Balaton–Rubik-kocka hármassal akar minket meggyőzni arról, hogy dörzsölt és szuverén módon védené a magyar érdekeket, akkor mégis gyanússá válik, hogy nem vesz minket kellően komolyan a Temze partjáról ideruccant megmondóember (mögött álló agytröszt). Megy a hangos gúnyolódás, hogy milyen mérhetetlenül kínos Győzike, és micsoda buta bulvár a körmös-nyúljás pacal, hogyan árazzák be ezek a szavazóikat, pff, erre jön a kétharmadra (és ezáltal az oly megvetett egyeduralomra) áhítozó állítólagos alternatíva, és a 0,3 százalékos uniós növekedés, a NATO-n belüli háborús pszichózis, az európai demográfiai válság, valamint a mesterséges intelligencia terjedése közepette arról csacsogtatja a lehető legelső vonalba szánt szakemberét (nem a Győzikéjét, hanem a saját Gál Kingáját), hogy milyenek voltak 2008-ban a Cam-parti koleszos mindennapok
– írta publicisztikájában Rivafinoli, hozzátéve: annak őszintén örülhetünk, hogy amikor az idegsebész főorvosként Londonba kerülő édesapja valamikor a kétezres évek elején beíratta őt a helyi középiskolába és ott a harminc diákból hat volt fehér, az „nagyon érdekes” és gazdagító multikulti volt, a releváns kérdés azonban mégis az, hogy amikor legközelebb az illegális migránsok elosztásáról lesz szavazás Strasbourgban, milyen álláspontot tervez képviselni?
Ha (teszem azt) egy keralai informatikus fia abszolút kellemes osztálytárs, az jelenti-e azt, hogy plüssmackóval helyénvaló fogadni a pszichésen sérült afgán analfabétát? Hogy a képviselőjelölt brit–amerikai baráti köreiben értetlenség övezi Orbán Viktor nemzetközi kérdésekben megfogalmazott nézeteit, és ezért magyarázkodni kényszerül, azt rettenetesen sajnáljuk, nehéz kereszt az ilyen, de a közönséget esetleg érdekelné, hogy személy szerint ő, dr. Dávid Dóra ilyenkor mit szokott mondani? Igenis csillogó szemmel nyomná meg az „igen” gombot, valahányszor az a kérdés, hogy küldjünk-e számolatlanul pénzt és fegyvert Ukrajnába, míg akad kényszersorozható férfi, vagy hezitálna netán? Tényleg kellemetlen, hogy az interjúalany mögött a háttérben diszkréten megbúvó kék-sárga labdácskákból próbál kínjában a közönség következtetéseket levonni a választ illetően. Mondhatnánk, persze, hogy nem tehet róla a szegény kezdő, rossz kérdéseket kapott – de ha még a saját politikai közösségének csatornáján sem tudja keresztülvinni a releváns üzeneteit, hanem játssza azt a szerepet, amelyet a rendezők aktuálisan rá osztottak, akkor mire számíthatnánk a brüsszeli és strasbourgi küzdőtéren?
– tette fel a kérdést Rivafinoli.
A teljes írást ITT olvashatják.
Forrás: Mandiner; Fotó: Képernyőfotó
