Pesti Srácok

Orbán Viktor: A NATO alapértékeivel megy szembe a végtelen háborúskodás

Orbán Viktor: A NATO alapértékeivel megy szembe a végtelen háborúskodás

A magyar miniszterelnök a Newsweeken megjelent véleménycikkében jelentette ki, hogy az Észak-Atlanti Szövetség alapvető értékeivel ütközik a háborúk folyamatos fenntartása, hiszen a NATO a békéért és a tagok védelmére jött létre, Orbán Viktor szerint vissza kell térni erre az útra.

Mi magyarok egy olyan katonai szövetséghez csatlakoztunk, amely nem a háborúban és a terjeszkedésben, hanem a békében és a védelemben volt érdekelt – emlékeztetett terjedelmes véleménycikkében a miniszterelnök, amely a Newsweek felületén jelent meg. Orbán Viktor írásában figyelmeztet: ma a védekezés helyett a támadás van fókuszban, ami szembemegy a szövetség alapértékeivel, s ezzel eljött a NATO vízválasztó pillanata – idézte a cikket a Mandiner. – fogalmazott a kormányfő, kiemelve, hazánk évszázadok óta először csatlakozott önként egy katonai szövetséghez, amikor NATO-tag lett. Kitért a magyar történelem zivataraira is: a huszadik század vesztes háborúira, amelyeket különféle szövetségi rendszerekben kényszerültünk megvívni, „amelyeknek eredetileg nem akartunk a részesei lenni”. – emeli ki. Így jött el 1945 után a szovjet blokk és a Varsói Szerződés, amelynek bukásáért minden lehetőt megtettünk, 1956-ban forradalmunk „beütötte az első szöget a kommunizmus koporsójába”, és a magyar miniszterelnök (Antall József) közölte Moszkvában, hogy a Varsói Szerződést fel kell bontani – sorolja. Huszonöt éve a NATO-ban nem csak az volt a vonzó, teszi hozzá, hogy ezzel a Nyugathoz is csatlakoztunk, hanem hogy „csatlakoztunk egy olyan katonai szövetséghez, amely nem a háború, hanem a béke fenntartása” és a szövetségesek védelme volt a célja, ebben láttuk a béke és a védelem garanciáját. Orbán Harry S. Truman elnök beszédét is említi a NATO alapítása kapcsán, miszerint a NATO „pajzs az agresszió és az agressziótól való félelem ellen”, s emlékeztet, a magyar történelem törekvése sem más, mint béke. Hozzáteszi: a kölcsönös védelmi szövetség nem csak biztonsági garancia, hanem versenyelőny is, hiszen így a tagállamok erőforrásaikat a katonai fenyegetések elhárítása helyett a gazdasági fejlődésre tudták fordítani – a NATO pedig, idézi Trumant, „nemcsak védelmet és elrettentést biztosít, hanem a külső szereplőket is megnyugtatja”.

– summázza Orbán, jelezve: huszonöt éve, 1999. szeptember 16-án miniszterelnökként látta, amikor felvonták a magyar zászlót a NATO brüsszeli központjában, és ő is beszédet mondott, melyben kitért arra, „Magyarország számára a NATO-hoz való csatlakozás egyben békét is jelent”, egy háború megvívásához csak ellenség kell, a tartós béke megteremtéséhez viszont szövetségesek. A miniszterelnök megállapíttottaa:

Felsorolja a NATO-missziókat is, amelyekben hazánk részt vett – az ISAF afganisztáni misszióját, a koszovói KFOR békefenntartó misszióját, s hogy hazánk a szlovák, a szlovén, s rotációs alapon a balti államok légvédelmét is biztosítja; nálunk van a Közép-Európai Parancsnokság Többnemzetiségű Hadosztályközpontja is.

– fogalmazott Orbán kiemelve: „ma a NATO messze a legerősebb katonai szövetség a világon”, hazánk pedig súlyán felül vállal ebben részt. Azonban a szövetség jövője kapcsán nem ért egyet a tagországok többségével, mert „ma egyre többen érvelnek amellett, hogy össze kell csapni a világ más geopolitikai hatalmi központjaival”, márpedig az elkerülhetetlen háborúkról szóló jövendölések valósággá válnak, önbeteljesítővé.
Úgy látja, ez vonatkozik arra is, amikor esetleges ukrajnai NATO-művelet előkészületeiről érkeznek hírek, s hogy a csapatok már az ukrán határon vannak. „Szerencsére azonban Magyarország fontos megállapodást kötött a NATO-val, amely elismerte a szövetségben betöltött alapvető szerepünket, ugyanakkor mentesít bennünket Ukrajnában tett közvetlen támogatási erőfeszítései alól”.
– mutatott rá a kormányfő, aki nem külső vereségtől félti a világ legnagyobb katonai szövetségét, hiszen akinek van esze, nem támad rá a NATO-tagállamokra. De fontos szem előtt tartani, hogy a NATO létrehozásának célja a béke biztosítása volt a stabil gazdasági, politikai és kulturális fejlődés érdekében. A NATO akkor teljesíti célját, ha békét nyer, nem háborút. Ha a konfliktust választja az együttműködés helyett, és a háborút a béke helyett, akkor annak öngyilkosság a vége. A miniszterelnök hozzátette: minden tagállamnak saját meglátásokat kell bevinnie a tárgyalásokba, de mindez az eltérő tapasztalatokon alapul. A nyugatiaké egységes: a győztes háborúké, „amikor a háború vagy a béke kérdéséről van szó, nem csoda, hogy kevésbé óvatosak”. Ellenben a magyar történelmi tapasztalat az, „hogy amikor egy katonai szövetség a védekezésről a támadásra, a konfliktuskerülésről a konfliktuskeresésre vált, akkor jegyet vesz magának a vereségre”. Ezért, emeli ki, az a feladatunk, hogy a NATO-t megőrizzük olyannak, amilyennek létrehozták: békeprojektnek.

Forrás: Mandiner; Fotó: Facebook

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

Vasárnapi autóbusz-szerencsétlenség: voltak már problémák a szervezőkhöz köthető utak körül

Exkluzív 2021 augusztus 17.
Nem először került a sajtóhírekbe és a figyelem középpontjába az az utazásszervező cég, amelynek bérelt autóbusza vasárnap hajnalban 8 ember halálát okozó balesetet szenvedett az M7-es autópályán – tudta meg a PestiSrácok.hu. 2019-ben több sajtóorgánum is beszámolt róla, hogy magyar egyetemisták franciaországi síútja vált tortúrává, miután a magyar utazásszervezők hibás műszaki állapotú, román buszokkal vágtak neki a több ezer kilométeres útnak, végül az utasok egy része saját költségére, önállóan utazott haza. Majd még kártérítést sem kaptak. A "Suli Sí" szervezőcsapat és a hétvégi szerencsétlenségben érintett Rolitúra gyakorlatilag azonos céges hátteret mutat. Az Index és az Origo korábbi cikkei szerint az utakat szervező vállalkozók korábbi utazási irodáit többször megbüntették; volt olyan iroda, amely éveken át engedélyek nélkül hirdetett utakat.

Jelenés helyett, avagy a szív diadala Međugorjéban

Exkluzív 2023 augusztus 30.
Van egy hely a világon, ahol a hit a mindennapi élet természetes, magától értetődő része. Ahol Isten és a Szűzanya jelenléte annyira élő, hogy szinte tapintani lehet a tűző napon, a 40 fokos rezonáló levegőben, a kövekben, az áhítattól ragyogó és könyörgő arcokon. Međugorje kicsinyke település Bosznia-Hercegovinában, alig néhány kilométerre a horvát határtól, amelynek a nevét 1981 után ismerte meg a világ. Hívek tömegei zarándokolnak azóta ide az év minden napján, hogy találkozzanak az élő Istennel és a Szűzanyával, választ kapjanak legsúlyosabb kérdéseikre, hogy megérintse őket is a Béke Királynője. Soha nem volt még akkora szüksége a világnak egy óvó, intő anyai szívre, mint napjainkban, és talán soha nem áhítottuk még így a békét, mint ma, amikor ártatlan emberek veszítik életüket számlálatlanul és értelmetlenül a közvetlen szomszédságunkban, és nem létező igazságokat latolgatva attól rettegünk, legalább ne égjen holnap az egész világ. Međugorjéban mégis valami megmagyarázhatatlan nyugalom árad minden épületből, minden szegletből. Szent Jakab temploma előtt betölti a teret a halk hozsanna. Az emberek csak jönnek és jönnek, énekelnek. Odabent a templomban egymás után borulnak térdre, pár száz méterre a feltámadt Krisztus térdéről törlik a kicsorduló könnyeket és mosollyal az arcukon indulnak tovább. A hitük az, ami mosollyá változtatja a könnyeket és reménnyé az elveszettséget, békévé a békétlenséget.