Pesti Srácok

Orbán Viktor: A NATO alapértékeivel megy szembe a végtelen háborúskodás

Orbán Viktor: A NATO alapértékeivel megy szembe a végtelen háborúskodás

A magyar miniszterelnök a Newsweeken megjelent véleménycikkében jelentette ki, hogy az Észak-Atlanti Szövetség alapvető értékeivel ütközik a háborúk folyamatos fenntartása, hiszen a NATO a békéért és a tagok védelmére jött létre, Orbán Viktor szerint vissza kell térni erre az útra.

Mi magyarok egy olyan katonai szövetséghez csatlakoztunk, amely nem a háborúban és a terjeszkedésben, hanem a békében és a védelemben volt érdekelt – emlékeztetett terjedelmes véleménycikkében a miniszterelnök, amely a Newsweek felületén jelent meg. Orbán Viktor írásában figyelmeztet: ma a védekezés helyett a támadás van fókuszban, ami szembemegy a szövetség alapértékeivel, s ezzel eljött a NATO vízválasztó pillanata – idézte a cikket a Mandiner. – fogalmazott a kormányfő, kiemelve, hazánk évszázadok óta először csatlakozott önként egy katonai szövetséghez, amikor NATO-tag lett. Kitért a magyar történelem zivataraira is: a huszadik század vesztes háborúira, amelyeket különféle szövetségi rendszerekben kényszerültünk megvívni, „amelyeknek eredetileg nem akartunk a részesei lenni”. – emeli ki. Így jött el 1945 után a szovjet blokk és a Varsói Szerződés, amelynek bukásáért minden lehetőt megtettünk, 1956-ban forradalmunk „beütötte az első szöget a kommunizmus koporsójába”, és a magyar miniszterelnök (Antall József) közölte Moszkvában, hogy a Varsói Szerződést fel kell bontani – sorolja. Huszonöt éve a NATO-ban nem csak az volt a vonzó, teszi hozzá, hogy ezzel a Nyugathoz is csatlakoztunk, hanem hogy „csatlakoztunk egy olyan katonai szövetséghez, amely nem a háború, hanem a béke fenntartása” és a szövetségesek védelme volt a célja, ebben láttuk a béke és a védelem garanciáját. Orbán Harry S. Truman elnök beszédét is említi a NATO alapítása kapcsán, miszerint a NATO „pajzs az agresszió és az agressziótól való félelem ellen”, s emlékeztet, a magyar történelem törekvése sem más, mint béke. Hozzáteszi: a kölcsönös védelmi szövetség nem csak biztonsági garancia, hanem versenyelőny is, hiszen így a tagállamok erőforrásaikat a katonai fenyegetések elhárítása helyett a gazdasági fejlődésre tudták fordítani – a NATO pedig, idézi Trumant, „nemcsak védelmet és elrettentést biztosít, hanem a külső szereplőket is megnyugtatja”.

– summázza Orbán, jelezve: huszonöt éve, 1999. szeptember 16-án miniszterelnökként látta, amikor felvonták a magyar zászlót a NATO brüsszeli központjában, és ő is beszédet mondott, melyben kitért arra, „Magyarország számára a NATO-hoz való csatlakozás egyben békét is jelent”, egy háború megvívásához csak ellenség kell, a tartós béke megteremtéséhez viszont szövetségesek. A miniszterelnök megállapíttottaa:

Felsorolja a NATO-missziókat is, amelyekben hazánk részt vett – az ISAF afganisztáni misszióját, a koszovói KFOR békefenntartó misszióját, s hogy hazánk a szlovák, a szlovén, s rotációs alapon a balti államok légvédelmét is biztosítja; nálunk van a Közép-Európai Parancsnokság Többnemzetiségű Hadosztályközpontja is.

– fogalmazott Orbán kiemelve: „ma a NATO messze a legerősebb katonai szövetség a világon”, hazánk pedig súlyán felül vállal ebben részt. Azonban a szövetség jövője kapcsán nem ért egyet a tagországok többségével, mert „ma egyre többen érvelnek amellett, hogy össze kell csapni a világ más geopolitikai hatalmi központjaival”, márpedig az elkerülhetetlen háborúkról szóló jövendölések valósággá válnak, önbeteljesítővé.
Úgy látja, ez vonatkozik arra is, amikor esetleges ukrajnai NATO-művelet előkészületeiről érkeznek hírek, s hogy a csapatok már az ukrán határon vannak. „Szerencsére azonban Magyarország fontos megállapodást kötött a NATO-val, amely elismerte a szövetségben betöltött alapvető szerepünket, ugyanakkor mentesít bennünket Ukrajnában tett közvetlen támogatási erőfeszítései alól”.
– mutatott rá a kormányfő, aki nem külső vereségtől félti a világ legnagyobb katonai szövetségét, hiszen akinek van esze, nem támad rá a NATO-tagállamokra. De fontos szem előtt tartani, hogy a NATO létrehozásának célja a béke biztosítása volt a stabil gazdasági, politikai és kulturális fejlődés érdekében. A NATO akkor teljesíti célját, ha békét nyer, nem háborút. Ha a konfliktust választja az együttműködés helyett, és a háborút a béke helyett, akkor annak öngyilkosság a vége. A miniszterelnök hozzátette: minden tagállamnak saját meglátásokat kell bevinnie a tárgyalásokba, de mindez az eltérő tapasztalatokon alapul. A nyugatiaké egységes: a győztes háborúké, „amikor a háború vagy a béke kérdéséről van szó, nem csoda, hogy kevésbé óvatosak”. Ellenben a magyar történelmi tapasztalat az, „hogy amikor egy katonai szövetség a védekezésről a támadásra, a konfliktuskerülésről a konfliktuskeresésre vált, akkor jegyet vesz magának a vereségre”. Ezért, emeli ki, az a feladatunk, hogy a NATO-t megőrizzük olyannak, amilyennek létrehozták: békeprojektnek.

Forrás: Mandiner; Fotó: Facebook

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.