Pesti Srácok

Puzsérék megint megfejtették: Petőfi nem a szabadságért harcolt, hanem a polgári társadalomért

Puzsérék megint megfejtették: Petőfi nem a szabadságért harcolt, hanem a polgári társadalomért

Petőfi Sándorról az irodalommal keveset foglalkozók is fejből tudják, hogy a magyar függetlenségért és szabadságért küzdött a Habsburg elnyomással szemben, és az osztrákok által behívott oroszok ellen csatázva esett el a Segesvári ütközet után. Utóbbira Puzsérék is emlékeztek, de hogy mi történt 1848 március 15-én, arra már nem.

Az Inga kávézóban nagyon készültek Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédére: sípot és transzparenseket vettek magukhoz, mert az olyan polgári. Ráadásul aktuális is – gondolták ők –, hiszen a márciusi ifjak polgári társadalmat kívánták megvalósítani. Természetesen a polgári átalakulás fontos része volt a nemzeti követeléseknek, de a fókusz Magyarország szuverenitásának helyreállításán volt, annak nélkülözhetetlen tartozékaival együtt. A polgári társadalom kifejezés valószínűleg el sem hangzott.

Puzséréket nem akadályozta meg a zajongásban, hogy Petőfi a másik oldalon lenne ma, ők a nyugatnak akarják Magyarországot hódoltatni, ahogy a Habsburgok korában a labancok, és az sem izgatta őket különösebben, hogy az oroszok nem maguktól találták ki, hogy leverik a forradalmunkat és szabadságharcunkat. Hanem nyugati kérésre, nyugati hívásra.

A polgári átalakulást a nemzeti függetlenségünkkel együtt a nagybetűs NYUGAT verte le, orosz segítséggel. Ahogy azt általános iskolában is tanították a pici Puzsérnak. És ahogy tanítják ma is.

PestiSracok facebook image
Fotó: Molnár Réka / Telex

Adjunk könyvet ajándékba! Puzséréknek pl. nagyon jól fog jönni az általános 6. osztályos történelem tankönyv, abban részletesen taglalják a reformkort és a 1848-as szabadságharcot. Sosem késő tanulni!

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.