Tényleg itt a világvége - Gyurcsány visszavonul a politikától
Kemény idők, de mi álljuk – mondta egykor Virág elvtárs, amikor a nemzetközi helyzet fokozódott, ezt azonban még a sokat tapasztalt bolsevik sem láthatta előre jönni: nem elég, hogy a Péter ledobta az atoNboNbát, amin órák óta jókat derül a magyar közélet, még mindig nincs pápánk, erre tessék, Gyurcsány lemond, visszavonul, és különválik Klárától. Kevés reményünk között dédelgetjük, hogy így talán lesz ideje megírni azokat a k@rva jó könyveket a modern baloldalról.
Gyurcsány Ferenc bejelentette azt a döntését, hogy lemond a DK elnöki tisztségéről, lemond frakcióvezetői posztjáról, országgyűlési képviselői mandátumáról, visszavonul a közélettől, a választásokon nem indul
– közölte csütörtöki Facebook-bejegyzésében Gyurcsány Ferencné, aki hamarosan már nem lesz Gyurcsány Ferencné, mert azt is bejelentette, hogy sok-sok vívódás után meghozták a döntést, és elválnak. Mint azt Gyurcsány Ferencné megírta, Ferenc azért is döntött úgy, ahogy mert „végleg véget kíván vetni annak, hogy a magyar jobboldal hazug gyurcsányozással próbáljon kimenekülni minden bűne alól, hazug gyurcsányozással próbáljon elfedni minden bajt, hazug gyurcsányozással próbáljon lehetetlenné tenni embereket, programokat, politikákat”.
Azt, hogy Ferenc bő húsz évet késett a lemondással, az épelméjűek számára nem kérdéses, az időzítés azonban – ezt be kell vallanunk – zseniális. Péter reggel ledobta az atoNboNbáját, de a nagy detonációból csak egy újabb befosás lett, órák óta rajta röhög az egész ország, kivétel a liberális sajtót, amely még mindig hurrikánként szagolgatja a lepkefingot. Magyarországon az a ritka politikatörténeti konstelláció valósult meg csütörtökön, hogy a kormány illendően megköszönhet egy nagy-nagy leleplezést, ha már évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a készletek és a készségek megdézsmálása helyett honvédséget csinál a honvédségből.
De hiába a ritka politikatörténeti konstelláció, Ferenc ezúttal is elvitte a show-t, a kicsi pedig majd megfejti, hogy a Tóni vette rá Ferencet a visszavonulásra, és a válásra. Kevés olyan megosztó figurája van a magyar politikának, mint Gyurcsány, aki a Harmadik Magyar Köztársaság egyetlen olyan vezetője volt aki a tömegbe lövetett, nyíltan és folytatólagosan a határon túli magyarok ellen uszított, nyíltan és folytatólagosan gyalázta, lekezelte az összmagyarságot, ellenzékben pedig lámpavasazással és újabb vörösterrorral riogatta a kormánnyal szimpatizálókat.
Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy az ellenzéki térfélen sokáig egyeduralkodó Gyurcsány Ferenc sok-sok vidám pillanatot is szerzett politikai elkötelezettségtől függetlenül. Soha nem fogjuk elfelejteni küzdelmét a prímszámokkal, a kígyózó kígyókkal, a terépcsecsővel, a rendszeres bérmálkozásával, vagy amikor országjárásán behugyozva térítette a fiatalokat.
Dobrev Klárának nincs igaza, amikor azt írja, hogy távozásával Gyurcsány véget vet a gyurcsányozásnak, mivel a gyurcsányozásért Gyurcsány annyit tett, hogy az évtizedekre a társadalom szövetének része lett. Világnézettől függetlenül velünk marad, mert mindenre alkalmazható. És Klárának abban sincs igaza, hogy innentől a DK megerősödve menetel tovább a dicső európai értékek mentén, mert Gyurcsány nélkül nincs DK. Gyurcsány Ferenc nélkül a DK, mint családi vállalkozás, értelmezhetetlen, így gyorsabban fog eltűnni a süllyesztőben, mint az az MSZP, amely ellen Ferenc egykor öriharit fogadott.
Nézzük ugyanakkor az embert! A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Ferenc most úgy lép le, hogy marad, aztán majd diadalmasan visszatér. Emellett az szól leginkább, hogy valódi távozása a magyarok érdeke lenne, azt meg azért már mégsem. Az utóbbi időkben tett megnyilvánulásai alapján ráfér egy kiadós pihenés és szakértő gondoskodás egy megfelelő helyen. A válás pedig mindig kudarc, de magánügy.
Fotó: PS/Hatlaczki Balázs
