Pesti Srácok

Terjed a német egyetemeken a saría

Terjed a német egyetemeken a saría
Saría. Fotó: MTI/EPA/Raihal Fajri

Újabb elképesztő innovációval rukkolt ki Németország, ahol sorra jelennek meg az egyetemeken az olyan iszlám diákszervezetek, amelyek vallási szabályokon (saría) alapuló nemi elkülönítést vezetnek be saját rendezvényeiken. A férfiak és nők külön ülnek, gyakran külön bejáraton jutnak be, szalafista gondolkodókat hívnak előadni.

Az Index összeállítása szerint az egyik kirívó eset a berlini Charité orvosi egyetemhez köthető: a világhírű klinika vezetése nemrég betiltotta a MedIslam Collective nevű iszlám diákszervezet minden tevékenységét a campuson, miután előadásaikat a saría előírásai szerint rendezték meg: a férfiak balra ülhettek, a nők csak jobbra. A szervezők tagadják, hogy ez kötelező lett volna, és máris petícióval támadják az egyetemet, szerintük a döntés antimuszlim rasszizmus.

A tudomány temploma nem lehet vallási enklávé 

– mondta Jonas Schmidt-Chanasit virológusprofesszor, aki korábban maga is a Charité hallgatója volt. Szerinte az ilyesfajta nemi elkülönítés már nem csupán vallási, hanem társadalmi kérdés, politikai probléma.

Berlinben, a Freie Universitat falai között működő FURSA nevű muszlim szervezet már az induláskor világossá tette: itt más szabályok érvényesek. Instagram-videóikon külön ülnek a férfiak és a nők, a díjazott hívők között salafista írásokat kapnak ajándékba, és bár női díjazott is akad, a nemi elkülönítés ott van minden képkockán.

Hova vezet ez? Külön uszodákhoz fiúknak és lányoknak? Külön iskolákhoz, mozikhoz, színházakhoz?

– tette fel a kérdést Michael Wolffsohn történész. Szerinte ez nem pusztán hitbéli különutasság, hanem egy civilizációs visszalépés. Egy olyan értékrend betörése az egyetemekre, amely az egyenjogúság és a szekuláris közösségek alapértékeit kérdőjelezi meg.

Távol álljon tőlünk a „mi megmondtuk” – hozzáállás, de amikor 2015-ben Magyarország figyelmeztette a Fényességes Nyugatot, hogy ebbű baj lesz more, akkor a Fényességes Nyugat, kiváltképp Németország válasza erre az volt, hogy Wilkommen. Most kezdenek morgolódni amiatt, amiben legalább egy évtizedig hazug módon sunnyogtak. A kárörömre sincs ok, hiszen ez immár nemcsak a Nyugat problémája, hanem az egész nyugati civilizációé, főképp Európáé. Ezekben a napokban emlékezünk a nándorfehérvári diadalra, mi, magyarok hosszú időn keresztül védtük Nyugat-Európát ettől a veszedelemtől, de be kell látnunk: ezeket a kreténeket megvédeni sem lehet.

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.