Százharminc éve halott Engels, egy újabb német, aki gyilkos ideológiát szabadított a világra 

A Rajna-vidéki Barmenben (ma Wuppertal város része Észak-Rajna-Vesztfália tartományban) született 1820. november 28-án mérsékelten liberális, protestáns polgárcsaládban, apjának textilgyára volt az angliai Manchesterben és Barmenben (ahol a ház, amelyben Engels felnőtt, ma múzeum). A gimnáziumból ki kellett maradnia, mert apja őt szánta utódjának gyárai élén, s egy brémai exportcéghez küldte tapasztalatokat szerezni. Engels bőséges szabadidejében filozófiát olvasott és álnéven verseket, újságcikkeket írt.

Egyéves katonai szolgálatát 1841-től Berlinben teljesítette, közben bejárt az egyetemi előadásokra, hegeliánus filozófiát hallgatott. Apja 1842-ben Manchesterbe küldte, hogy egy ottani cérnagyárban dolgozzon, Engels útba ejtette Kölnt is, ahol először találkozott a fiatal Karl Marxszal. A világ akkor legfejlettebb országába érve sokkolta a munkások nyomora és jogfosztottsága, felháborodása szülte A munkásosztály helyzete Angliában című művét. Manchesterben lett társa egy életre az ír Mary Burns, de nem házasodtak össze, mert egyikük sem hitt a házasságkötés intézményében. Az asszony 1863-ban bekövetkezett halála után Engels Burns húgával, Lizzie-vel élt tovább, akit 1878-ban, néhány órával a nő halála előtt elvett feleségül. Engels 1844-től Párizsban lakott, és életre szóló barátságot kötött Karl Marxszal, akivel addig csak levelezést folytatott. Pályájuk ettől kezdve egybefonódott, első közös munkájuk 1845-ben jelent meg. Marxot abban az évben kiutasították Párizsból és Brüsszelben telepedett le, ahová hamarosan követte Engels is. Német ideológia című munkájukban az ifjú-hegeliánusokkal és szocialistákkal is vitázva a forradalom szükségessége mellett érveltek, kifejtve: a munkásság nemcsak elnyomott, de önmaga felszabadulásáért harcoló osztály is.  

Második kongresszusuk felkérésére Marx és Engels fogalmazta meg a követendő elveket és célokat a Kommunista Kiáltványban, amely a szállóigévé lett szavakkal kezdődött:  

1848-ban Marx és Engels nem a szabadságért küzdöttek

Az 1848-as német forradalmat, amelynek törekvése a hűbéri, autokrata rendszer helyett egy egységes, alkotmányos, képviseleti kormányzáson alapuló Németország létrehozása volt, Marx és Engels a kommunisták győzelmévé akarta változtatni. A kölni Neue Rheinische Zeitungban ösztönözték híveiket, bírálták a politikusokat, a kormányokat és a pártokat. Engels munkásbrigádokat szervezett az 1849. májusi Rajna-vidéki felkelésben, katonai múltja miatt ő vezette az erődítési munkákat és a tüzérséget. A bukás után Londonban szervezték újjá a Szövetséget. Engels annál a manchesteri vállalatnál kezdett dolgozni, amelyben apjának is részvényei voltak. Később átvette részesedését és egyenrangú társ lett: kommunista hitét el tudta választani a cég hatékony kapitalista irányításától. Jövedelméből támogatta Marxot, és amikor 1869-ben eladta üzletrészét, élete végéig elég pénze maradt. Cikkeiben nemzetiségi, természettudományi és katonai kérdésekkel foglalkozott, megírta történelem-filozófiai munkáit: A család, a magántulajdon és az állam eredete, A természet dialektikája. Marx fő műve, A tőke sokban támaszkodott barátja angliai tapasztalataira és jobb stiláris készségére. Engels lelkesen propagálta a marxista nézeteket, majd Marx 1883-as halála után ő lett a fő marxista szaktekintély. A kézirat alapján befejezte A tőke második és harmadik kötetét, levelezése révén kapcsolatot tartott a világ szociáldemokratáival, valamint szerte a világban élő marxistákkal. Részt vett a nemzetközi munkásszervezetek, az I. és II. Internacionálé létrehozásában és irányításában is. Munkáját rákbetegsége szakította félbe, 1895. augusztus 5-én halt meg Londonban. Urnáját Anglia déli partjainál a tengerbe süllyesztették.  

Az egykori szocialista országokban Engelst - Marxszal együtt - piedesztálra állították, a "létező szocializmus" gyakorlata azonban sokat rontott megítélésükön - mindenesetre Oroszországban még ma is van egy Engels nevű város. Engels kellemes, angolos modorú úr volt, bár olykor gorombán vágott vissza a támadásokra. Jó zenei érzékkel rendelkezett, remekül rajzolt, húsz nyelven olvasott és beszélt, enciklopédikus tudása, nagy munkabírása volt.