Meghalt Diane Keaton Oscar-díjas amerikai színésznő
A 79 éves Diane Keaton olyan filmekben szerepelt, mint az Annie Hall, A Keresztapa trilógia, az Elvált nők klubja vagy az Örömapa. Keaton haláláról a család egyelőre nem osztott meg részleteket.
79 éves korában, Kaliforniában elhunyt Diane Keaton, az amerikai film egyik legsajátosabb hangú, legsokoldalúbb színésznője – adta hírül a People. A család szóvivője rövid közleményben tudatta, hogy Keaton szerettei nyugalmat és magánéletük tiszteletben tartását kérik ebben a nehéz időszakban
Diane Keaton útja az Oscar-díjig
Keaton 1946-ban, Los Angelesben született Diane Hall néven. Édesapja mérnök, édesanyja félhivatásos fényképész és korábbi Mrs. Los Angeles volt. Már gyermekkorában a templomi kórus szólistájaként lépett fel, s bár konzervatív neveltetésben részesült, különc stílusa korán megmutatkozott: fekete neccharisnyájával, fehér rúzsával és extravagáns öltözékével rendre meghökkentette környezetét.
Színjátszást Kaliforniában tanult, majd New Yorkban kezdte színházi karrierjét, ahol – mivel a színészcéhnél már volt egy Diane Hall – anyja leánykori nevét vette fel.
A hatvanas évek végén a Broadway-n, a Hair című musicalben tűnt fel, majd Woody Allen darabjában, a Játszd újra, Sam!-ben aratta első komoly sikerét, amelyért Tony-díjra is jelölték. Ezzel párhuzamosan reklámfilmekben is szerepelt, de az igazi áttörést az 1972-es év hozta el: Francis Ford Coppola A Keresztapa című filmjében ő alakította Kay Adamst, Michael Corleone (Al Pacino) barátnőjét. A film Oscar-díjat nyert, Keaton pedig egycsapásra világsztár lett. Később mindkét folytatásban visszatért a szerephez.
Keaton karrierjét ugyanakkor leginkább Woody Allennel való együttműködése határozta meg. A Játszd újra, Sam!, a Hétalvó és a Szerelem és halál után 1977-ben jött az Annie Hall, ami meghozta neki az Oscar-díjat, és örökre beírta nevét felejthetetlen filmklasszisok sorába. Az Annie Hallban továbbá az öltözködése – férfias mellények, nyakkendők, laza nadrágok – Diane Keaton saját stílusát tükrözte, és egy generáció női számára vált inspirációvá. Az Annie Hall sikere után Allen és Keaton még több filmen dolgoztak együtt, melyek közül leginkább az 1978-as Belső terek és az 1979-es Manhattan érdemel említést.
A nyolcvanas években Warren Beatty oldalán tűnt fel a Vörösök című filmben, amelyért ismét Oscar-jelölést kapott. A következő években vígjátékok és drámák között egyensúlyozott: szerepelt az Örömapa mindkét részében, az Elvált feleségek klubjában, valamint a Marvin szobája című filmben, amely újabb Oscar-jelölést hozott számára.
A kamera másik oldalán is kipróbálta magát: 1986-ban megrendezte a Mennyország című dokumentumfilmet, később epizódot rendezett a Twin Peaks sorozatban és több zenei videót is készített. Első játékfilmje, az Álmok hősei 1995-ben készült el, majd a Női vonalak című filmdrámát is ő jegyezte.
A 2000-es évekre Keaton Hollywood egyik legnépszerűbb 50-es színésznője lett, ez rajta kívül csak nagyon keveseknek sikerül Hollywoodban. A Minden végzet nehéz című romantikus filmben Jack Nicholson partnereként negyedszer jelölték Oscarra, és a produkció hatalmas közönségsikert aratott.
Ezután olyan könnyed filmekben láthattuk, mint a Férjhez mész, mert azt mondtam, vagy az Ébredj velünk, de ebből az időszakból szintén kiemelkedik a Kőkemény család című családi dráma. Az utóbbi években Keaton karrierje azzal kapott új lendületet, hogy energikus, szellemes nagymamák és excentrikus nők szerepeiben tért vissza a nagyvászonra. A Könyvklub és annak folytatása világszerte óriási kasszasikert aratott, ami után sorozatban kezdte el gyártani a hasonló szellemben készült, de hullámzó színvonalú vígjátékokat: Pompon Klub, Hirtelen 70, Barátnők újratöltve, legutóbb pedig a Mindörökké nyár című filmet.
Diane Keaton soha nem ment férjhez, habár több kollégájával is romantikus kapcsolatot ápolt, köztük Woody Allennel és Al Pacinóval. Ötvenévesen két gyermeket fogadott örökbe, akik életének legfontosabb részévé váltak. Saját bevallása szerint a szerelemről mindig idealizált elképzelései voltak, és sosem vágyott hagyományos családi életre.
Az én szerelmi koncepcióm nagyon gyerekes volt, soha nem képzeltem el magamat valaki mellett. Úgy néztem magamra, mint valakire, akit szerethetnek. De ez sem működött.
– mondta egyszer önironikusan.
Életművét Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjak, valamint számos életmű-elismerés fémjelzik. 2017-ben, amikor átvehette az Amerikai Filmintézet életműdíját, így fogalmazott: „Ez az én esküvőm, amely sohasem volt, és a nyugdíjazási bulim, amelyet soha nem akartam.“ A színészet és a rendezés mellett érdekelte a fotózás és díszlettervezés. Öltözködésének fiatal kora óta nagy figyelmet szentelt, ruházatának elmaradhatatlan kelléke volt – évszaktól függetlenül – a kesztyű és a kalap, s akárcsak Marlene Dietrich és Katharine Hepburn, rendszeresen hordott nadrágkosztümöt.
