Pesti Srácok

Északi Áramlat: hol van a felelősségre vonás?

Az Északi Áramlat - 1 gázvezeték építése a Balti tengeren
Ha nem ellenőriznék a GIUK-átjárót, akár az Északi Áramlat felrobbantásához hasonló szabotázsakciók valósulnának meg az Atlanti-óceánon vagy akár a Földközi-tengeren. Fotó: MTI

Újabb felmérést készített a Századvég. A közvéleménykutatásból kiderült, hogy az európaiak kétharmadát felháborítja, hogy nem vonják felelősségre az Északi Áramlat robbantásának elkövetőjét.

Amint arra a Századvég legújabb kutatásában rámutat, az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatos közvélemény az uniós polgárok között erősen megosztott. A véleménnyel rendelkezők fele az oroszokat teszi felelőssé a támadásért, különösen Lengyelországban, valamint a balti és skandináv országokban dominál ez az álláspont. Ugyanakkor öt tagállamban legalább relatív többség az Egyesült Államokat valószínűsíti, míg az ukrán szerep lehetősége, amelyet több elemzés és cikk is felvetett, a vélemények szerint jelentős figyelmet kap. Egyetlen országban sem alakult ki konszenzus az ukrán érintettség kérdésében, azonban az adatok szerint a lakosság közel ötöde őket teszi felelőssé a robbantásért, így az ukrán felelősség lehetősége továbbra is élénk vitát vált ki az EU-ban.

Felmérés az Északi Áramlat felrobbantásáról
Felmérés az Északi Áramlat felrobbantásáról

Az európaiakat különösen aggasztja, hogy az EU kritikus infrastruktúrája elleni történelmi léptékű terrorakciónak még mindig nincs hivatalos felelőse: a kutatás szerint az uniós polgárok közel kétharmada tartja elfogadhatatlannak a nyomozás elhúzódását.

A hosszú vizsgálati idő lehetővé tette, hogy számos, gyakran politikailag motivált elmélet terjedjen, így az európaiak véleménye az elkövetőről megosztottá vált. A véleménnyel rendelkezők fele az oroszokat, 21 százalékuk az amerikaiakat, míg 19 százalék az ukránokat teszi felelőssé a robbantásért, ami rámutat: az ukrán érintettség lehetősége a közvéleményben jelentős figyelmet kap, és az EU-ban továbbra is élénk vita tárgyát képezi.

Konteók és álhírek az Északi Áramlat körül

Az információhiány és a hivatalos magyarázat elmaradása teret engedett alternatív narratíváknak, amelyek a politikai érdekek mentén torzíthatják a közvélemény percepcióját. Az első időszakban a nyilvánosság az orosz felelősséget hangsúlyozó cikkekkel találkozott, majd az amerikai adminisztráció egyes nyilatkozatai az Egyesült Államokra irányították a gyanút. Ugyanakkor több cikk és elemzés felvetette, hogy ukrán civilekből és katonákból álló csapat hajthatta végre a robbantást, és az ukrán vezetés részvétele sem zárható ki teljesen.

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.