Pesti Srácok

Ausztráliai terrortámadás: közzétették a harmadik magyar származású áldozat nevét

Ausztráliai terrortámadás: közzétették a harmadik magyar származású áldozat nevét

Izraelben közzétették a sydney-i antiszemita tömeggyilkosság harmadik magyar származású áldozatának nevét. Edith Brutman az elsők között hagyta el a Szovjetuniót, és családjával Ausztráliába költözött ottani rokonokhoz.

Edith Brutman, lánykori nevén Markovics Edit a kárpátaljai Nagyszőlősön született 1946-ban. Ausztráliában a Bné Brit zsidó szervezet helyi csoportjában az előítélet- és diszkriminációellenes bizottság alelnöke volt.

magyar, zsidó
A magyar származású Edith Brutman is az ausztráliai terrortámadás egyik áldozata. 

A magyar származású Edith az elsők között hagyta el a Szovjetuniót

Izraeli barátja szülővárosából az MTI tudósítójának elmondta, hogy 1965-ben Nagyszőlősről az elsők között hagyta el a Szovjetuniót, családjával Ausztráliába költözött ottani rokonokhoz.

Szeretett Editünk olyan nő volt, aki minden egyes nap az emberséget választotta. Előítéletekre elvekkel, megosztottságra szolgálattal válaszolt. Családunk mély gyászban van, de azt kérjük, hogy az élete maradjon meg emlékezetünkben, s ne az értelmetlen erőszak, amely elvette tőlünk 

- áll családja közleményében.

Már korábban nyilvánosságra hozták a szintén kárpátaljai, 1947-ben Ungváron született Weitzen Tibor nevét, aki 1972-ben vándorolt ki Izraelbe a Szovjetunióból. Ő Leningrádban (Szentpéterváron) végzett vasútmérnök volt, s 1988-ben áttelepedett Ausztráliába.

A harmadik magyar-zsidó halálos áldozat a nyolcvankét éves Pogány Mária volt, aki a Felvidékről, Komáromból vándorolt ki Ausztráliába.

 

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.