Zelenszkij áttörésről beszél, de az amerikaiak ezt még nem vették észre
Zelenszkij mosolya lefagyóban, az ukránok kivégezték önmagukat a vezetésével, a háború nem az ő szabadságukért zajlik.
Fotó: Aaron Schwartz
Ismét furcsa kettősséget vehetünk észre az ukrán kommunikáció és a valóság relációjában, ez azonban már nem meglepetés. Ugyanis míg Zelenszkij szerint áttörésről beszélhetünk a béke tekintetében, addig az amerikaiak szerint ilyesmi nem történt.
Floridában tárgyaltak egymással az ukránok és az amerikaiak, a téma természetesen a sokadszor átdolgozott, ide-oda dobált béketerv volt. Az alaszkai orosz-amerikai tárgyalásokat követően úgy tűnt, hogy amikor szóba kerül a béke, annak alapjait ott fektette le a két nagyhatalom, ám Zelenszkijék és Európa többször is igyekezett az alapokkal nem egyező pontokat belecsempészni a tervezetbe. Éppen olyan pontokról van szó, amelyek a háború kirobbanásának fő okai voltak, mint az ukrán NATO-tagság és az ország területein állomásozó nemzetközi csapatok. Amikor már úgy gondolta az ember, hogy mégis csak közeledhet a béke lehetősége az amerikai és az orosz fél újabb egyeztetését követően, akkor ismét messzire repült a békegalamb, újból beleköptek a levesbe az ukránok és a von der Leyen vezette Európai Unió. Most pedig megint várjuk, hogy vajon mi a csavar a floridai amerikai-ukrán tárgyalásokat követően.
Zelenszkijnek még mindig csak szavakban fontos a béke?
Furcsa nyilatkozatot tett ugyanis az ukrán elnök, aki háborús fordulatról és áttörésről beszél, miközben az amerikai fél éppen visszafogottan számol be arról, hogy áttörésről szó sincs. De miről beszélhetett akkor Zelenszkij? Sima átverésről lehet szó, ami – valljuk be – megtörtént már néhányszor, vagy egészen más a fontos a két félnek. Az ukrán elnök ugyanis azon örömködött ismét, hogy sikerült kicsalni 90 milliárd eurót az európaiaktól, amit örömmel fel is használnak majd, ám azt már korábban kijelentette, hogy mindezt nem fizetik vissza, csak akkor, ha az oroszok kárpótolják őket. Már meg is köszönte von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének, és Antonio Costának, az Európai Tanács elnökének a lehetőséget, most már örömmel röhöghet ismét a világ képébe. Eközben jött a hír, hogy a floridai tárgyalások nem hoztak sikert. Felmerült tehát a kérdés, hogy kinek mi a siker? Egy ország, amely közel négy éve háborúban áll, ahol már alig van bevethető ember, ahol közel az összeroppanás, ott annak kell örülni, hogy újabb pénzcsap nyílt meg az elit számára?
Ahelyett, hogy a floridai tárgyalásokon törekedtek volna arra, hogy lezárják a népük pusztulását egy egyértelműen vesztes háború végén? Mert akkor teljesen fölösleges ukrán részről eredményesnek tekinteni a tárgyalásokat, mert minden marad a régi kerékvágásban. Lehet, hogy pont ez a cél?
