Brutálisan erős csoportban kell kivívni az újabb bennmaradást

Három a magyar igazság, egy a ráadás – tartja a jól ismert mondás. Az elsőt teljesítette már a magyar jégkorong-válogatott, miután sorrendben másodjára is bent maradt a világelitben, s ezzel jogot szerzett arra, hogy jövőre is a legjobbak között szerepelhessen. Ha már kétszer sikerült megragadni az A-csoportban, nyilvánvaló, hogy mi lehet a célja Majoross Gergely csapatának: állandósítani a tagságot, vagyis jövőre is kivívni a bent maradást. Ez azonban talán minden korábbinál nehezebbnek ígérkezik.

A Nemzetközi Jégkorong Szövetség ugyanis megtartotta a következő évi világbajnokság csoportbeosztásának sorsolását, amely bizony számunkra rendkívül kedvezőtlenül alakult. Együttesünk az idei divízió I-es vb két feljutója (Kazahsztán és Ukrajna) közül a nehezebb ellenfelet (Kazahsztánt) kapta, a velünk együtt bent maradó válogatottak közül pedig gyakorlatilag csak sztárcsapat került a csoportunkba.

Eddig azért minden évben akadt olyan ellenfelünk, amely a „verhető”, az „elkapható” kategóriába tartozott. Jó példa erre az idei vb, ahol a friss feljutó Nagy-Britannia ellen volt meg a leginkább az esélyünk a tagságmegőrző győzelemre. Ezt a győzelmet – az újkori A-csoportos világbajnokságok első magyar shotoutjával – be is húztuk, s mivel a többi meccsen érvényre jutott a papírforma, vagyis a britek nem voltak képesek pontokat szerezni, ez már elég is volt a bent maradáshoz.

A jövő évi „magyar csoport”, amely Düsseldorfban játssza majd a meccseit, a következőképpen néz ki: Kanada, Egyesült Államok, Csehország, Szlovákia, Norvégia, Dánia, a már említett Kazahsztán és Magyarország. Első ránézésre is bombaerős, de ezt még fokozottabban érezzük, ha alaposabban szemügyre vesszük az ellenfeleket.

Kanadát, mint a sportág őshazáját, senkinek nem kell bemutatni, miként az Egyesült Államokat sem, amely az olimpiai címvédő, és tavaly vb-győztes is volt. Csehország az a válogatott, amelyet a legtöbb tornán a favoritok között emlegetnek, s bár ez a legtöbbször nem realizálódik, egyértelműen topcsapatról van szó az esetükben. Szlovákia is a régi „nagy hetes”, vagyis a hét legerősebb válogatott egyike volt, ám az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy most már „nagy tízes” vagy „nagy tucat” lehetne ez a megjelölés, ugyanis Svájc, Németország, Lettország, Dánia és Norvégia is felzárkózott a korábbi élcsapatok közé, miközben nem feledhetjük, hogy Oroszország és Fehéroroszország az ismert okok miatt évek óta nem indulhat a vébéken.

Visszatérve a csoportunkra, látható tehát, hogy extra bravúr és szerencsés együttállás egyszerre lesz szükséges ahhoz, hogy sikerüljön ismét, sorrendben harmadjára is bent maradni. Az erőviszonyok ismeretében egyértelműnek tűnik, hogy elsősorban Kazahsztán lehet az a válogatott, amely ellen lehetnek győzelmi esélyeink, igaz, a kazahok mindig sötét lónak számítanak, mert sosem tudni, milyen erősségű válogatottal érkeznek az adott tornára. Legjobbjaik kivétel nélkül az orosz bázisú bajnokságban (KHL) játszanak, de előfordul, hogy néhányan közülük nem tudnak eljönni az aktuális vébére, mert a KHL-rájátszásban érdekelt csapatok éppúgy nem engedik el játékosaikat, mint ahogyan az NHL-csapatok sem.

Ennek ellenére sokatmondó, hogy a lengyelországi divízió I-es vb-t megnyerő csapatban tizenhét KHL-es szerepelt, nem véletlen, hogy ki is emelkedtek a csoportból. Ők ütötték a legtöbb és kapták a legkevesebb gólt, három pontot vertek a másik feljutó ukránokra. Nem volt kérdés, hogy visszakerülnek a legjobbak közé, ahonnan – minő érdekesség – éppen mi ütöttük ki őket, hiszen tavaly legyőztük őket az elitben.

Jövőre ezt, vagyis a Kazahsztán elleni bravúrt kellene megismételni ahhoz, hogy ne csak a magyar igazság, de a ráadás, a sorrendben negyedik A-csoportos szereplésünk is meglegyen.

Vezető kép: a Nemzetközi Jégkorong Szövetség hivatalos oldala (iihf.com)