Georg Spöttle: A négercsókos polgármester

Miként lehet magunkra haragítani városatyaként a liberális sipákolókat? A recept igen egyszerű: mesélj egy podcastban a gyermekkorod kedvenc édességeiről és feltétlenül szerepeljen a nyalánkságok listájában a „négercsók”. Máris jönnek a gyalázkodó kommentek százezrei Facebook-oldaladra és nem győződ majd a szerecsenmosdatást. Jajj, miket mondok, a bocsánatkérést és az önkritikát.

Eckart Würzner, Heidelberg független polgármestere hatalmasat hasított a „Let’s talk Eckart” névre hallgató podcastban. A műsor nevéhez hűen a polgi mesélt kedves történeteket a gyermekkoráról és megemlítette kedvenc édességét is, a „négercsókot”. Kevés cukrászipari termék vált ki olyan indulatokat a balliberális oldal részéről, mint a csokimázzal bevont tojáshab, népies nevén a „négercsók”.

Generációk, így jómagam is azon nőttünk fel, boldogan tömtük a fejünkbe a filléres cukiságot és egyetlen rasszista gondolatunk sem támadt tőle, főleg, hogy bevándorló hátterű osztálytársainkkal is megosztottuk a finomságot. A régi szép időket és a szólásszabadság aranykorát éltük a hetvenesekben. Hol van az már?

Szinte hihetetlen, ám Heidelberg városka rendelkezik egy „Rasszizmus Elleni Hálózat” nevű civil szervezettel (csókolom, Gyuribácsi) és azonnal telekürtölték a médiumokat, hogy rasszista és kirekesztő a polgi. Azonnali bocsánatkérésre és önkritika gyakorlására szólították fel a szegény politikust. Akire a legrosszabb indulattal sem lehetne ráfogni a rasszizmus leghalványabb árnyékát sem. A polgi úgy megszeppent, hogy még a gender nyelvezetet is megtanulta és „liebe Heidelberger:Innen” megszólítással illette a város polgárait. Értve ezen a férfiakat, transzneműeket és a nőket. Pazar dolog. A polgi elmagyarázta, hogy gyermekkorában a habcsókot (mai politikailag korrekt megnevezése) még ilyen rasszista névvel forgalmazták, és mea culpa, mea maxima culpa…

Migrációs hátterű habcsók

Természetesen a podcastot is törölték, hogy eleget tegyünk az új múlt kicsi, de annál hangosabb táborának. A sztori nem egyedülálló. A „cigánypecsenye” már régen nem található a német éttermek kínálatában. Helyette az „egzotikus sült” kerül tányérunkra. Roma barátaim fel is háborodtak ezen, mivel büszkék voltak arra, hogy az egész világ szerette a „cigánypecsenyét”, a „Zigeunerschnitzelt”. A „kameruni” névre hallgató süti is csokikocka lett, nehogy Kamerun 26,5 milliós lakossága sértve érezze magát. Egy kameruni srácot ismertem csak; ő büszke volt arra, hogy országáról nevezték el a finomságot. Egy kis édességgyárat üzemeltető barátom gondolt egy merészet, amikor pár éve betiltották a „négercsók” szót és átnevezte a termékét „migrációs hátterű habcsókra”. Hát nem zseniális? Öt euróért árulja és viszik, mint a négercsókot – elnézést, mint a cukrot, akartam mondani.