Georg Spöttle: Moszkva új Afrika-politikája

Szergej Lavrov, az Orosz Föderáció külügyminisztere afrikai körúton van, hogy „régi-új” szövetségesekkel tárgyaljon a fekete kontinensen. Egyrészt felújítja a biztonsági együttműködést a térségben, másrészt Kína mintájára fontos ásványi anyagok bányászati jogai iránt érdeklődik. Afrika több országa már a hidegháború alatt is Oroszországra, illetve akkor még a Szovjetunióra építette külgazdasági kapcsolatait.

Georg Spöttle írása

Egy fontos üzenetet is vitt magával a politikus: az Afrikában és a Közel-Keleten kialakult gabonahiányért az USA, Nyugat-Európa és Ukrajna felelősek. A szankciók, a fegyverszállítások és a tengeri aknák telepítése ukrán részről lehetetlenné tette az Azovi- és a Fekete-tengeri kikötők használatát.

Oroszország egyik legfontosabb partnere Egyiptom, hiszen az arab–izraeli háborúk alatt a Szovjetuniótól vásárolták fegyverzetüket és orosz mérnökök segítették az Asszuáni-gát építését, amelyet Nyikita Hruscsov avatott fel Nasszer elnökkel. Egyiptom, amelyik a kontinens egyik legnagyobb országa, Gamal Abden-Nasszer szocialista forradalma óta fontos stratégiai és gazdasági partnere Moszkvának. Mivel Egyiptom több mint 90 százaléka sivatag, így nagyban függ az orosz és ukrán gabonától. Hadifelszerelésének jelentős hányada is orosz gyárakból származik.

Hasonló a helyzet az évtizedes polgárháború sújtotta, majd kettészakadt Etiópiával is. Hailé Szelasszié császárt 1975-ben meggyilkolták a kommunista felkelők és Mengisztu Hailé Mariam kikiáltotta az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot. Addisz-Abeba új kormánya szorosan együttműködött a Szovjetunióval és így Moszkvának komoly befolyása lett Dzsibutitól és Szomáliától északra a Vörös-tenger partvidékén. A térség brit és francia befolyásoltsága ezzel megtört. Oroszország a volt gyarmatosítókkal ellentétben politikai és gazdasági partnerként kezelte az afrikai államokat és ezzel megalapozta a hosszútávú együttműködést. A gépjármű- és fegyverexport komoly gazdasági siker volt a hetvenes és nyolcvanas években.

Az újrarajzolódó politikai és gazdasági világrend ismét fontossá tette Afrikát. Ezt talán Kína ismerte fel elsőként, és több országgal kötött halászati és bányászati jogokat. A kínai techóriások főleg a ritkaföldfémek iránt érdeklődnek, amelyek nélkülözhetetlenek a számítógépek és mobiltelefonok gyártásához. Értelemszerű, hogy Oroszország nem akar lemaradni, hiszen saját iparának – például az új típusú, intelligens cirkálórakéták és drónok fejlesztéséhez – szintén szüksége van ezekre a nyersanyagokra. A Vörös-tenger és az Indiai-óceán kikötői stratégiai előnyt jelentenek minden olyan országnak, amelyek hadihajói ezekben kiköthetnek, tankolhatnak vagy akár állandó támaszpontot bérelhetnek. Oroszország szövetsége pedig ezzel egyidőben biztonsági garanciát is nyújt ezeknek az államoknak. Erre a legjobb példa Szíria volt az elmúlt időkben.

Oroszország uralja az afrikai fegyverpiac 50 százalékát, ezen felül privát biztonsági cégei stabilizálnak országokat, mint például Mali, ahol akut problémát jelentenek a dzsihádista lázadók. Moszkva kulturális téren is terjeszkedik: az afrikai iskolákban orosz nyelvtanárok dolgoznak és felkészítik a diákokat egy későbbi orosz egyetemen való képzésre. Orosz nyelvű rádióadók teszik szimpatikussá a messzi országot a fekete kontinensen. Oroszország szponzorál sporteseményeket és csapatokat, ezzel megnyerve a lakosság szívét. Kongóban még sosem járt ilyen magas rangú orosz politikus, mint Szergej Lavrov, még a szovjet időkben sem. Kongói kollégája, Jean-Claude Gakosso már a repülőgép lépcsőjénél üdvözölte Moszkva miniszterét. A fő témák itt is az élelmezés, a bányászat és a fegyvereladás voltak. Demokráciaexport és LMBTQ-jogok szóba sem kerülnek, és pont ezért örülnek jobban Lavrovnak, mint egy nyugati külügyminiszternek, aki az afrikaiak számára szürreális témákat teregetne a tárgyalóasztalra.

Afrika másképpen működik és Moszkva ezt régóta érti. Lavrov Ugandában Yoweri Museveni elnökkel tárgyal, aki 1986 óta tölti be az elnöki posztot. A 77 éves politikus most fiának akarja átadni a hatalmat. Egy nyugati politikus már jogállamiságról és demokratikus választásokról duruzsolna a találkozón. Lavrov nem ezt fogja tenni; szövetséget köt, olyat, amely Oroszország érdekeit szolgálja. Museveni egy öreg róka a politikában: két diktátort győzött le katonailag, a hírhedt Idi Amin Dadát és Milton Obotét. A volt brit gyarmati országban még elég erős London és Washington befolyása, ám az elnök nyilván már fia érdekeit tartja szem előtt és jól jön egy új, erős szövetséges. Afrika geopolitikai térképének újrarajzolása megkezdődött.

Vezető kép: Az orosz külügyminisztérium által közreadott képen Yoweri Museveni ugandai elnök (j) Szergej Lavrov orosz külügyminisztert fogadja Entebbében 2022. július 26-án. Fotó: MTI/EPA/Orosz külügyminisztérium