GEOrgPOLITIKA – Friedrich Merz véget akar vetni az illegális migrációnak

A CDU/CSU-frakció indítványa szerint „a Német Bundestag felszólítja a szövetségi kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre az alábbi intézkedéseket”. Ezt követően öt pont következik, többek között: „állandó határellenőrzés, visszafordítás, kitoloncolásig tartó őrizet”. A pontok jelenleg nem konkrét törvények, amelyeket a Bundestagnak módosítania vagy elfogadnia kellene. Ha a Bundestagban többségben lenne a konzervatív CDU/CSU, akkor ez kezdetben csak egy kérés maradna a szövetségi kormány felé. Ezután a kormánynak kellene eldöntenie, hogy ezeket végrehajtja-e. Időközben azonban ismertté vált, hogy a CDU/CSU további indítványokat kíván benyújtani a menekültügyi törvény és a tartózkodási törvény konkrét megfogalmazásainak módosítására. A menekültügyi törvényben például a „a külfölditől a belépést meg kell tagadni” szövegrészt ki akarják egészíteni a „határon történő belépés megtagadásával” kifejezéssel. Ezek a törvénymódosítások azután érvényesek lennének, ha a többség megszavazza őket.

Szakértők szerint nem feltétlenül, mert Németország már évekkel ezelőtt aláírta a Schengeni határellenőrzési kódexet. Az alapszabály egyértelmű: a schengeni térség országai között nincs határellenőrzés. Schengen az EU egyik sarokkövének számít, ami például a gazdaság és a turizmus szempontjából is fontos. A Schengeni határellenőrzési kódex maga is rendelkezik a határellenőrzési tilalom alóli kivételekről. Azonban csak akkor, ha az ellenőrzésekre feltétlenül szükség van különösen veszélyes helyzetekben. És még akkor is csak korlátozott ideig. A határellenőrzések teljes időtartama legfeljebb két évre hosszabbítható meg. A Faeser szövetségi belügyminiszter által elrendelt jelenlegi határellenőrzések, amelyeket a solingeni bűncselekmény után meghosszabbítottak, már most is valószínűleg sértik a Schengeni határellenőrzési kódexet. A CDU/CSU javaslatai a kivételt szabállyá tennék a határellenőrzések tekintetében. Állandó, határozatlan idejű határellenőrzésről a schengeni szabályok nem rendelkeznek.

Az uniós jog, amely mellett Németország elkötelezte magát, ebben a kérdésben is meghatározó. Az uniós szabályok nagymértékben felülírják a nemzeti jogot. Az úgynevezett Dublin III rendelet többek között előírja, hogy miként kell eljárni a Németország határaira érkező, menedékjogot kérő emberekkel. A tagállamok nem kényszeríthetik őket egyszerűen arra, hogy a határon visszaforduljanak, hanem ellenőrizniük kell, hogy az EU-ban ki a felelős a menekültügyi eljárásért. Az eljárás után a menekülteket át kell szállítani az illetékes országba. A menedékkérőket tehát összehangoltan kell visszaküldeni, nem pedig Európában bolyongani és egyik országból a másikba küldeni. A menekültügyi eljárásokért általában nem Németország szomszédos országai, hanem az EU külső határainál lévő tagállamok felelősek. A szakértők túlnyomó többsége ezért úgy véli, hogy a dublini szabályok nem teszik lehetővé a menedékkérők visszaküldését a szomszédos országokba. Vannak azonban olyan egyes jogi szakértők is, akik másként látják a dolgokat. Mindenesetre a menekültügyi törvény vagy a tartózkodási törvény módosítása nem változtatja meg az európai szabályokat, amelyek elsőbbséget élveznek.

A CDU indítványai szerint Németországnak kötelessége, hogy most a nemzeti jogot helyezze előtérbe, mert az európai szabályok nem működnek. Ennek az érvelésnek az alapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikke. Ez tulajdonképpen megengedi a tagállamoknak, hogy ezekben a menekültügyi és migrációs kérdésekben kivételesen figyelmen kívül hagyják az európai jogot, ha a „közrend fenntartása” és a „belső biztonság védelme” veszélyben van.