Greta Thunberg, az erkölcsi golyófogó

Kevés nyilvánvalóbb dolog van a világon, mint az, hogy az ember 16 éves korában a legkellemetlenebb embertársai számára. Akkor gondolja magát a legokosabbnak és a világ közepének, amikor a legkevésbé az. A szerencsés emberek ezután elkezdenek okosodni és a harmincas éveik vége felé – különösen ha kénytelenek szembesülni a saját kamaszgyermekeik milyenségével, a felnövés jeleként – rádöbbennek arra, hogy mekkora marhák is voltak tizenhat éves korukban. A legutóbbi időkig ez volt a világ rendje, hogy a felnőttek – mert vannak felnőttek – jelentős társadalmi energiákat fordítanak arra, hogy elmagyarázzák a következő nemzedéknek: a világ nem akaratból és vágykielégítésből tevődik össze.

Szegény Greta Thunberg annak a jelenségnek az áldozata, milliónyi névtelen kortársával együtt, amit a korábban elképzelhetetlen jólét, az egyén jogainak végtelen abszolutizálása és az okoz, hogy ennek a generációnak már a szülei is elfelejtettek felnőni. A svéd társadalom a második világháború után olyan jóléti ugrást hajtott végre, amihez foghatót nem ismerünk. Az átlagos 1940 előtti magyar életszínvonal alatt voltak jóval akkoriban, és másfél-két generáció alatt jutottak el egy olyan átlagos jólétig, amelyet ma Magyarországon joggal nevezhetünk felső-középosztály szintűnek. És mindezt egy baloldali ideológia mentén, de persze nem annak sikeres működése következtében. Közép-Európa népeivel ellentétben „a jóléti rendszerváltás” annyira jól sikerült, hogy a svédek már a következő nemzedéknek elfelejtették átadni a nyolcvanas években, hogy a világ a munkáról és az önfenntartásról szól, és nem az önmegvalósításról. Gretának már a szülei is önmegvalósítók, világmegváltók, akiknek mindaz már az ölébe hullott, aminek a töredékéért még a kilencvenes években is egy bizonytalanságokkal teli környezetben kellett megharcolni nálunk. Magyarország Greta Thunbergjei a momentumosok, párbeszédesek és azok a középosztálybeli jobbikosok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy az előző nemzedékek mekkora teljesítménye az, hogy Magyarország és a hétköznapi életük biztonsága egyáltalán létezik és működik még.

Minden áldozathozatal csapdája az, hogy meg kell vitatni, el kell dönteni, ki fogja meghozni azt a bizonyos áldozatot. Greta és a vele megszólíttatni akart generáció attól van megijedve, hogy neki is áldozatot kell majd hozni; nem élhet abban a gazdagságban és korlátlan szabadságban, amiben eddig létezett. Greta Thunberg felhasználásával a nyugati társadalom a különböző generációkat akarja egymással szembefordítani. Greta követői azt hiszik, hogy a szabadság (és nem mellesleg a gazdagság is) egy magától létező valami, aminek fenntartása nem igényel semmiféle emberi tevékenységet, együttműködést. Ők csak a szabadság és a jólét korlátozását élik át most, amit a gonosz öregek (kapitalizmus, politikai elit, iskola) ármánykodásaiként azonosítanak.

Ez a generáció azt hiszi, hogy a természet törvényei és az ember biológiai adottságai az emberi akarat uralma alatt állnak. Greta és követőinek indulata érthető, de ezen indulat mögött nem az értelem racionalitása, a valóság felmérése, a válság realitásának ismerete áll, hanem a boldogabb időkben a háromévesekre jellemző dackorszak hisztériái.

Mi, akik valódi és reális válaszokat akarunk adni a környezeti és társadalmi kihívásokra, döbbenten figyeljük, hogy lesz a környezetvédelem racionális szükségletéből ideológia, és hogyan próbálnak felépíteni egy olyan tömeghisztériát, amely leginkább a kínai kulturális forradalom még a hadikommunizmusnál is szélsőségesebb, brutális társadalomrombolási igényeire emlékeztet. Az erkölcs és az etika elszakítása a valóságtól nem más, mint radikális össztársadalmi öngyilkosság, és ennek szimbóluma ez a kislány.

Pedig a mai európai fiataloknak kell a legnagyobb „áldozatot” hozni a Földért. Három-négy gyereket kellene vállalniuk és el kellene szakadniuk a mindennél környezetszennyezőbb globalizációtól, a világpiacról, jelentősen csökkentve az anyagi értelemben vett életszínvonalukat. A baj csak az, hogy ezt akarják a legkevésbé.

Greta Thunberg egy mutáns, akinek csak beültetett etikája (amit erkölcsnek akar eladni a mögötte álló gépezet) van. Szülei sem értelmes lények, és abból ítélve, amit a gyermekükkel merészelnek tenni, nekünk semmiféle etikai aspektus nem terheli a létezésüket. Ne tegyünk úgy, mintha egy általános jó cél elérésének követelését nem lehetne teljesen erkölcstelenül, rossz célra használni. Greta Thunberg sokkal, de sokkal többet árt a környezetvédelem ügyének, az emberiség értelmes túlélési programjainak, mint maga a globális felmelegedés. Ez a lány csak egy erkölcsi golyófogó. További sorsa csak fogvatartóit minősíti, nem minket, akik csak az általa okozott kárt akarjuk minimalizálni.