Levélben reagált Gyárfás Tamás producer, a Magyar Úszó Szövetség volt elnöke a sportriporteri pályafutásának kezdeteit boncolgató, a PestiSrácok.hu-n megjelent riportra, amelyben szerinte hamis következtetéseket vontunk le a nyolcvanas évek eleji, Los Angeles-i tudósításainak hátteréről. Állításainkat fenntartjuk, a cikksorozat következő részében a Gyárfás Tamás által sérelmezett részeket még részletesebben kifejtjük, ugyanakkor a sportmenedzser kifogását csonkítatlanul leközöljük.
“Tisztelt Huth Gergely főszerkesztő! Reggeli telefonbeszélgetésünknek megfelelően írásban is közlöm, hogy Mező Gábornak a PestiSrácok.hu március 4-én közzétett írása megalapozatlan.
1972-tól 1988-ig voltan a Népsport újságírója. Az évek során a vízilabda mellett az olimpia tartozott hozzám, Schmitt Pál támogatását élvezve. Ennek révén készíthettem többek között nem egyszer interjút Samaranch NOB elnökkel is, mint ahogy erről a fent említett írás mintegy elmarasztalóan említést tesz. A cikk úgy állít be engem, mintha az olimpia bojkottjának híve lennék, egyben pedig Mátsik György partnere.
A magyar vízilabda válogatott 1981-ben Los Angelesben nemzetközi tornán vett részt. Mint a Nemzetközi Újságíró Szövetség vízilabda bizottságának elnöke, és egyben a Népsort újságírója ott lehettem az eseményen. Tőlem függetlenül a vízilabda küldöttség vezetője, Mátsik György is ott volt, aki a szövetség alelnöki tisztét töltötte be. (Magam 1993 áprilisától lettem a MÚSZ elnöke). Los Angelesben a csapat mellé csapódott Zoltán Szilárd, egykor magyar úszó bajnok, akik 1956-ban hagyta el országot. Repülő oktatóként dolgozott Los Angelesben. Az valóban tény, hogy megmutatta nekünk – felülről – a várost.
1981-ben még az olimpiai bojkott gondolata sem merült fel. Mint ahogy az egykor Samaranch interjúk időszakában sem. 1984-ben, már mint a Népsport főmunkatársa bekerültem a lap hat főre tervezett olimpiai tudósító csapatába (1980-ban a Moszkvaiban is benne voltam). A Sport Illustrated magazin meghívására a játékok kezdete előtt három hónappal utazhattam ki. Nekem kellett bemutatnom a magazin olimpiai promóciós kiadványában a szocialista országok sportolóit. Röviddel az olimpia kezdete előtt derült ki, hogy többek között a magyar sportolók nem vehetnek részt az ötkarikás játékon. Azzal az indokkal, hogy már ott vagyok, egyike lehettem a Népsport kéttagúra zsugorodott olimpiai tudósító „csapatának”. Varga József akkori főszerkesztő utazott ki Los Angelesbe az esemény kezdetére.
Hazatértem után szerkesztésemben AMERIKA Los Angelesben, OLIMPIA Amerikában címmel könyv készült az olimpiáról. Ki is nyomtatták 30 ezer példányban, de MSZMP KB döntésére bezúzták. A könyv lektora, dr. Békesi László súlyos elmarasztalásban részesült, én ún. második fokozatú pártfegyelmit kaptam, főmunkatársból visszaminősítettek munkatársnak. Az indoklás szerint az volt a vétkünk, hogy az olimpiát annak ellenére szépnek mutattuk be, hogy számos szocialista ország távol maradt tőle. Minderről akkor, de később is több cikk, kiadvány jelent meg.
A fentieket soha nem tekintettem egyfajta elismerésre méltó kiállásnak. Azt azonban minden szempontból méltánytalannak tartom, hogy több, mint három évtizeddel később bármely összefüggésben úgy tűnjek fel, mint aki 1984-ben az olimpiai bojkott híve lett volna. Ugyancsak érthetetlen számomra, hogy az írásnak mintegy trambulinjaként, egy húsz perces véletlenszerű közös repülőútból milyen sejtetéseknek lehet teret adni.
Gyárfás Tamás”
“Az ifjú Gyárfás és Mansfeld Péter vérügyésze Los Angeles felett – a bojkottált olimpia sajtótörténete” című riportunkban ezt írtuk: “Oktató-repülőgépen térképezte fel fel Los Angelest a fiatal Gyárfás Tamás 1981-ben, két magyar kísérte el, egyikük az úszószövetség akkori elnökhelyettese, Mansfeld Péterék vérügyésze, a pályafutását a rendőrségnél kezdő Mátsik György volt. A cikk szerint az olimpia épülő, felépült létesítményeit nézték meg, és ezt mégiscsak jobb a magasból. Gyárfás a Népsport utazó újságírójaként több cikket írt a végül bojkottált 1984-es olimpiáról, megszólaltatta a „világbékéről” papoló Samaranch NOB-elnököt és több, az amerikai vezetést hibáztató, a szovjet propagandát ismételő ismert sportpolitikust. A visszalépés után két dolgot kellett hangsúlyozni: egy, ez nem bojkott, kettő, mindez az amerikaiak hibája, komoly veszélyben lettek volna Nyugaton a szocialista sportolók. Klasszisaink számára újabb arculcsapást jelentett, hogy a sportvezetők és az újságírók, tudósítók kimentek Los Angelesbe. Köztük volt Gyárfás is.” Sporttörténeti riportunk állításait fenntartjuk, a cikksorozat második részében pedig részletesen ismertetjük Gyárfás Tamás pártfegyelmijének hátterét – PestiSrácok.hu.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
zsoti
2017-03-04 at 18:58
“A történet valójában 1984-ben, a Los Angeles-i olimpián kezdődik. A politikai indíttatású bojkott miatt sportolók nem, csak sporttisztségviselők és újságírók képviselhették Magyarországot. Köztük Gyárfás Tamás is, a Nemzeti Sport főmunkatársa. A magyar delegáció környezetében feltűnt egy magyar származású üzletember, Bodnár György. Nem volt szűkmarkú: fizette a delegáció tagjainak az állami büdzsé kereteit meghaladó fogyasztását, kedves volt, szemmel láthatóan kereste honfitársai kegyeit. Nem eredménytelenül. A Los Angeles-i kapcsolat nyomai a később privatizálódó magyar szórakoztató-, média-, sport és reklámipar kialakulásában pontosan kimutathatók, nem utolsó sorban Bodnárnak Békesi Lászlóval, Vitray Tamással, vagy éppen Gyárfás Tamással ott kialakult ismeretségén keresztül. A Los Angeles-i vonal egyébként is ihletően hatott a kapitalizálódó magyar gazdaságra, gondoljunk csak Bodnáron kívül a szintén onnan hazatérő Várszegi Gáborra, Jávor Györgyre, Fenyő Jánosra. Ezek az urak abban különböztek későbbi magyar üzlettársaiktól, hogy nemcsak kívánták a pénzt, de már volt is gyakorlatuk – a börtönviselt Bodnár esetében tudható, hogy nem is mindig szalonképes – megszerzésében. S hajlandók voltak ezeket a pénzeket, esetenként nem is pénzeket, csupán pénzszerzési know how-kat, gondolkodásmódokat magyar vállalkozásokba fektetni.
Például a Nap TV-be. Melynek eredete 1989-re nyúlik vissza, arra az időre, amikor még szocialista módszerekkel, de már magánvagyonra startolhatott az ügyes, kellőképpen rámenős és előrelátó állampolgár, aki érezte és tudta, itt az idő, most vagy soha szerzi meg magának a nagy közösből a kis sajátot. Ez volt az az időszak, amikor elég volt egy jó ötlet, vagy egy jó kapcsolat, és az ember máris költözhetett a óbudai panelből a testőrökkel őrzött rózsadombi, vagy az akkoriban még divatos szentendrei villába.”
http://strassertibordr.hu/index.php/component/content/article/7-archivum/archivum/620-napkelte
zsoti
2017-03-04 at 18:51
Válaszolhatna ilyen gyorsan Gyárfás úr Rohác kérdéseire is a bíróság előtt!!!
A Fenyő tárgyaláson csak bedugta – késve – a buksiját az ajtón és már menekült is.
Gyorsan írjon már arról is milyen kapcsolatban áll Portik Tamással és annak élettársával Halmos-Riskó Almával, aki mostanság már Winner Hanna Rose.
Lenne egy pár téma, amihez hamar-hamar hozzászólhatna!
Ideje elővenni ezt az alakot…talán már a szolgálatok is leveszik róla a kezüket…talán. majd kiderül.
Közeledik a Fenyő tárgyalás másodfoka, hívják már meg, könyörgöm:)))
etruszkszumirszittya
2017-03-04 at 18:19
ki az öreg?
khm
2017-03-04 at 13:57
Jaj lelkem.
Hát nem tetszik felfogni,hogy vége van? Pont,mint a szovjetúniónak. Alighanem kend,még így is sokat élt túl . Meglepően sokat. A tudásához mérve,alighanem kend egy régészeti lelet.