A megrázó sólyi gyermekgyilkosság nem csak brutalitása, hanem összetettsége, társadalmi körülményei miatt is rendhagyó. Egy 16 éves, deviáns jegyektől nem mentes kamasz hidegvérrel meggyilkolt egy ártatlan 8 éves kislányt. Naponta felidézhetjük, milyen módszerrel, milyen különleges brutalitással tette, és ecsetelhetjük a szülők fájdalmát, a falu lakosságának megrökönyödését és idézhetjük az utólagos “bölcs” megjegyzéseket: “sejthető volt, hogy hasonló fog történni”, “benne volt a levegőben”. De akkor még mindig messze járunk attól, ami a valós tragédiája ennek a történetnek, attól, amiről már kevesebben mernek beszélni. Az elkövető is szinte gyerek még. Mi minden hiányzik egy gyermek neveléséből, és mennyi mindennek kell történnie egy gyermek életében ahhoz, hogy a legfontosabb, az élet tisztelete ne alakuljon ki benne és képes legyen puszta kézzel, egy kővel agyonverni egy ártatlan kislányt? S ha az alapvető normák hiányát annyian látták, miért nem léptek közbe éveken át? Biztos, hogy csak az elkövetőnek van a felelőssége?
F. Ferenc januárban betöltötte 16. életévét, már előzetesét is börtönben, s nem nevelőintézetben tölti. A hatályos büntető törvény szerint mivel fiatalkorú, maximum 15 év börtönre ítélhető, de a büntetés kiszabásánál várhatóan több enyhítő körülményt is figyelembe vehetnek. Egy biztos, és előre borítékolható: ebben az ügyben nem születhet olyan ítélet, ami a közvélemény számára, mely most halálbüntetésért kiált, elfogadható lenne. Hogy él meg egy ilyen helyzetet egy bíró, hogyan tud érzelmileg érintetlen maradni és milyen jogi keretek között mozoghat egy gyermekgyilkos gyerek tárgyalásakor? Mi vár az elkövetkező hónapokban F. Ferencre – mind ezekről beszélgettünk Laczkó Henriett gyakorlott büntető bíróval, a Veszprémi Törvényszék szóvivőjével.
Laczkó Henriett, a Veszprémi Törvényszék szóvivője maga is gyakorló büntető bíró – Fotó: omegahirek.hu
PestiSrácok: Veszprémi Járásbíróág hétfőn elrendelte F. Ferenc előzetes letartóztatását harminc napra. Nem nevelőintézetbe, hanem a veszprémi börtönbe szállították. Itt milyen könnyítések vonatkoznak az előzetes fogvatartására, mint fiatalkorúra?
Laczkó Henriett: Akkor lenne markánsan más a fogvatartása, ha ezt nevelőintézetben rendelték volna el. Ez esetben felnőttkorúval nem lehet egy zárkában. A fenyítésre vonatkozóan, ha magánelzárást kell vele szemben alkalmazni, az legfeljebb öt nap lehet. Kapcsolattartása – összhangban más FK-s (fiatalkorúakra vonatkozó) jogszabályokkal – a szülőkkel, nevelőkkel, gyámmal elengedhetetlen. Ugyanakkor mivel kiemelt tárgyi súlyú, minősített emberöléssel állunk szemben, jelen esetben a börtön fokozatú elzárása volt az egyetlen, ami egyáltalán számításba jöhetett.
Néhány hónap múlva bíróság elé kerülhet a sólyi gyermekgyilkosság ügye
PS: Az elkövetett bűncselekmény egy 16. életévét betöltött fiatalkorú esetében milyen büntetési tétellel fenyegetett?
L.H.: Egy többszörösen minősített emberölés a megalapozott gyanú. (tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés) Felnőttkorúnál a kiindulópont az életfogytiglan. Fiatalkorú nem ítélhető életfogytig tartó szabadságvesztésre, kiszabható leghosszabb börtönbüntetés a 15 év. Az ügy jelen állása szerint ebből indulhat majd ki a büntetőtanács – de addig persze még sok minden változhat. Néhány nap elteltével nagyon az elején vagyunk, akkor is, ha bizonyítási szempontból viszonylag egyszerűnek tűnik az eljárás és várhatóan akár néhány hónap alatt a bíróság elé is kerülhet.
PS: Az ítélet esetében is előrevetíthető, hogy nem 4 éves nevelőintézeti elzárás, hanem börtönbüntetés vár egy kegyetlen gyermekgyilkosra?
L.H.: Azt gondolom igen. Bár a fő célkitűzés alapvetően a nevelési szándék, hiszen fiatalkorúról beszélünk. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a fiatalkorú idővel visszailleszthető legyen a táradalomba és annak hasznos tagja lehessen. A nevelési hiányosságokat a büntetés időtartama alatt kell pótolni, a személyiségi zavarokat, problémákat kezelni. Ez az elsődleges feladata egy fiatalkorú büntetésének. Akkor is, ha jelen esetben vélhetően nem nevelőintézeti, hanem fiatalkorúak börtönében rá váró elzárásról beszélünk.
A hajmáskéri F. Ferenc kisgyermek kora óta kezelhetetlen – Fotó: Facebook
PS: Jó eséllyel Tökölre kerülhet majd?
L.H.: Ha fiatalkorúak börtönében való elzárásra ítélik, igen. Itt a fiatalkorúak 21 éves korukig maradnak, utána átkerülnek másik intézménybe. De korai volna még ennyire előremenni. Előtte állunk a szakvéleményeknek. Kell egy igazságügyi szakértői vélemény. Van egy beismerő vallomás, de a bizonyítékok köre egy rekonstruált tényállással fog kiegészülni. Mi és hogyan történt valójában, erre kell okirati, objektív bizonyíték, amit értékel majd a bíróság. Egy elmeorvosi szakértői vélemény is nyilván számításba jön. Talán egy pszichológus szakértői vélemény is – de ezekről nyomozati szakban a nyomozóhatóság dönt. Ez azért fontos, mert ha esetleg a beszámíthatóságát érintő kóros elmeállapotot is figyelembe kell venni, akkor alakulhat egész máshogy is az ítélet.
PS: És mi történik abban az esetben, ha kóros elmeállapotot állapítanak meg, vagyis azt, hogy nem beszámítható, nem ismerte fel tettének következményeit?
L.H. : Ilyenkor a fiatalkorút épp úgy, ahogy a felnőtt bűnelkövetőt kényszer gyógykezelésre ítéli a bíróság. Ez az IMEI, azaz Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet. Fontos megjegyezni, hogy az sem csak kórházi kezelést jelentést, az IMEI-nek is van börtön részlege. Egyébként a sólyi gyermekgyilkosság gyanúsítottja esetében az elmúlt napokban a kóros elmeállapot még nem merült fel. Ettől függetlenül az elmeorvos szakértő megállapíthat olyan pszichikai állapotot, amely befolyásoló jelentőségű, de nem zárja ki a beszámíthatóságot, akkor annak nyilván a büntetési tétel kiszabásánál van jelentősége. Gyakorlatilag enyhítő körülmény és lefelé szállítja a kiszabható legmagasabb 15 éves börtönbüntetést.
PS: Egy hasonló bűnténynél általában mit szokott enyhítő körülményként figyelembe venni a bíróság?
L.H.: A feltáró beismerő vallomást és megbánást mindenképpen. Nyilván enyhítő körülmény az is, ha tiszta a múltja, nem volt még büntetve. Továbbá az is, ha valamilyen fokban korlátozottan beszámítható az elkövető. Ha súlyosan traumatizált, akkor az, hogy maga a körülményeinek mennyire áldozata, ha nem is közvetlenül enyhítő körülmény, de ott van a bíró előtt, szintén befolyásolja a büntetési tétel meghatározását.
Ha egy gyermekből kamasz korára gyilkos lesz, akkor ott széleskörű a felelősség
PS: A társadalmi elvárásnak meg tud felelni egy ítélet, ami ezek szerint egy súlyosan traumatizált, kamasz elkövető esetében akár tíz évnél kevesebb is lehet?
L.H.: A közhangulat egy durva, kegyetlen életellenes bűncselekmény esetében rendkívül feszült és elítélő. Egy ártatlan gyermek áldozat esetében még inkább érthetőek azok a megnyilvánulások, amelyek nagyon súlyos büntetést követelnek. Nekik soha nem lesz elég az a büntetés, amelynek a kiszabását a törvények lehetővé teszik. Rendkívül nehéz és komplex az a helyzet, amiben egy bíró van egy ilyen ügyben. Sértetti oldalról nézve nyilván nincs az a büntetés, ami megfelelő elégtétel. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az elkövetői oldalon is egy kamasz, majdnem, hogy gyermek áll. Amikor első indulatból a közvélemény ítéletet mond felette, nem ritkán halálbüntetést emleget, nem ismeri annak a gyermeknek a múltját, az életkörülményeit, mind azt a traumát, amit sok esetben átélnek akár a családjukban, hogy tizenévesen idáig jutnak, hogy kioltanak egy életet. Persze nem hálás feladat, de nekünk bíráknak komplexen kell látnunk az egészet, a bűnügyet, az áldozatot és az elkövetőt is. Ki kell mondani, anélkül, hogy vádaskodnánk, vagy pálcát törnénk bárki felett, de amikor egy gyermek gyilkossá válik, akkor ott az egész gyermekvédelmi rendszernek, annak minden résztvevőjének van felelőssége. Mindez nem enyhíti egy gyilkos tettének a súlyát, egy ilyen borzalmas bűntett ugyan úgy megmagyarázhatatlan marad, de a mi feladatunk az, hogy az érzelmektől elvonatkoztatva, mindent mérlegre téve, a jogrendszernek megfelelő objektív döntést hozzunk.
F. Ferenc a Sóly melletti erdős területen mutatja a rendőröknek, hol és mit tett a 8 éves kislánnyal – Fotó: VMRFK
A bíró sem tud érintetlen maradni, de neki objektív döntés kell hoznia
PS: Ha már érzelmek … A bíró mennyire tud érintetlen maradni, vagyis kívül maradni és objektív ítéletet hozni egy ilyen ügyben, egy kíméletlen gyermekgyilkosságban?
L.H.: Nem tudunk. A bíró is ember. Ezek az ügyek ugyan úgy megérintenek és ugyan úgy felháborítanak bennünket. Vannak kollégák, például kisgyerekes bírák, akik, ha úgy érzik, hogy nem tudnak érintetlenek, kvázi pártatanok maradni, nem is vállalnak gyermekek sérelmére elkövetett ügyet. Korábban az volt a jellemző, hogy egy-két bíró specializálódott az ilyen ügyekre, aki erősebb, edzettebb volt. Hozzászokott az évek során. Most már ez kevésbé jellemző az ügyek feltorlódása miatt, de ha mód van rá, hasonló ügyekben már jártas kollégákra szignálják ki az ilyen büntetőpereket.
A visszaesés oka sokszor az, hogy ugyanabba a környezetbe kerülnek vissza, ahol erőszakossá, deviánssá váltak
PS: Beszéltünk a jelzőrendszer felelősségéről. Mi a helyzet a visszaesőkkel? Most sokan emlegetik, hogy van olyan deviáns bűnelkövető, aki szabadulása után újra erőszakos bűntényt követ el. Ezért is szigorították a BTK-t a három csapás elvével. Nem kell messzire menni. Itt van a szentgáli N. János esete, aki 18 évesen ölt, szabadulása után a saját édesapját akarta megölni, újabb éveket kapott és amikor másodszor is kiszabadult, újra ölt. Ilyenkor ki, vagy mi lehet a felelős?
L.H.: A szentgáli gyilkos este szerencsére a kirívó esetek közé tartozik, de valóban vannak visszaesők. Nagyon komoly feladat vár a BV intézetre, fiatalkorú esetében a nevelő rendszerre. Azt gondolom, hogy kifejezetten pozitív változások történtek az utóbbi időben az intézményekben és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a lelki, pszichikai nevelésre. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy nem lehet elzárni a fogvatartottakat a külső hatástól, és arról sem, hogy a legtöbb esetben ugyan abba a környezetbe mennek vissza, mint amelyikben erőszakossá, akár deviánssá váltak. Emlékszem egyszer az egyik intézményi látogatás során megmutatták nekünk, milyen fotókat kapnak olykor a családtagoktól a fogvatartottak. Hiába nevelik odabenn a megfelelő normákra, értékrendre, ha az otthonról érkező levelekben az ellenkezőjét kapják. Láttunk olyan börtönbe postázott fotót, amin hároméves gyermek szájában ott lógott a cigaretta. És ismétlem, ugyan ebbe a családba, környezetbe térnek vissza a büntetés letelte után. Ha a személyiségük visszaváltozik és elveszik a nevelőmunka eredménye, akkor az kinek a bűne, a rendszeré, vagy a környezeté és a körülményeké?
Vezető kép: Borsonline/Facebook
Facebook
Twitter
YouTube
RSS