Pesti Srácok

Gyermekvédelmi halálkufárok

Gyermekvédelmi halálkufárok

A gyermekvédelmi törvény parlamenti vitája számos kérdést felvet. Többek között azt, hogy miért nincs egy nemzeti konszenzus, miért nem kerülnek bele az ellenzék meglátásai is a javaslatba. A válaszhoz érdemes megkérdezni például a momentumosokat, akiknek annyit sikerült a diskurzushoz hozzátenniük, hogy Cseh Katalin (orvosi végzettséggel) a botmixerezéshez volt képes hasonlítani az abortuszt, Donáth Anna pedig hiába lett szülő, érzékenysége nem sokat változott: egy, az élet és halál között ingadozó gyermekről is Orbán jut eszébe. Meg a gyűlöletpolitika, amelyet a pedofilok listázásában, valamint a gyermekek szexualizálásának tilalmában látnak. Véletlenül sem a magzatok botmixerezésében.

Mondhatnánk, hogy gyermekvédelmi szempontból az ellenzéki térfélen eddig egy releváns hozzászólás volt: ez váratlan módon Magyar Pétertől érkezett, aki szerint nem kéne a gyerekeket DK-s plakátok közelébe tolni, mert megállnak a fejlődésben Dobrev Klára látványától. És akkor Gréczy Zsolt fotósorozatáról még nem is beszéltünk. Ezzel ki is fújt a történet, hiszen azt nem tudom, mennyivel egészségesebb egy Dobrev-plakát látványánál, ha gyerekünk anyját a biztonsági személyzetnek kell kimenekítenie, mert apa éppen hőzöng, meg autós üldözést játszik...

Ha már szóba került a DK, érdemes felidéznünk, hogy az ő ősbűnük valójában nem(csak) a gyermekvédelmi törvény leszavazásában, vagy az előnytelen plakátok gyártásában rejlik. Valójában a Demokratikus Koalíció alapító-elnökének, Gyurcsány Ferencnek a kormánya volt az, amely gondoskodott a teljes ágazat társadalmi és anyagi megbecsültségének leértékeléséről, az infrastrukturális és jogszabályi környezet teljes lepusztulásáról. Azt a gyermekvédelmi rendszert, ahol a bántalmazott gyermekeknek és szülőknek legfeljebb azt javasolták, hogy béküljenek ki, a mediáció pedig semmibe tartó, a körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyó kényszermediációs eljárásokon alapult, amelyen a mélyen alulfizetett szakemberek akartak a legkevésbé részt venni. Rossz, a mai napig visszatartó erejű emlékként él a magyar társadalomban.

A politikai generációváltás elhozta Magyarországra is a „zöldeket”, akik forradalmi családpolitikával álltak elő: nem kell jogszabályozás, vagy infrastrukturális háttér, ha nincs családod. Minek vállalna egy magyar család egy bolygógyilkos, két lábon járó, üvöltve síró karbonlábnyomot, ha egyszer éppen elég gyerek születik a harmadik világbéli országokban. Családi közösség? Vérség? Ugyan már, avítt eszmék! Darab-darab, majd importálunk teljesen idegen kultúrájú embereket, akiknek a szocializációjuk alapját a kultúránk eltörlése jelenti. Ebben mondjuk hasonlítanak a sötétzöld politikusokra. Mi baj lehet ebből? Rá lehet ülni a szőnyeg alá söpört demográfiai válságra, miközben a homokba dugjuk a fejünket azon problémák elől, amelyek a harmadik világban a népesedési krízis mellékzöngéjeként valóban megtekerik a Föld klímaváltozását.

PestiSracok facebook image

Végezetül a halálkufárok, az átcsomagolt szélkommunisták azok, akik a leghangosabban követelik a gyermekvédelmet. A bőnyi iskolában két kisgyermek között történt késelés után minden jóérzésű embernek az jutna eszébe, hogy jókívánságokkal halmozza el az áldozatot, legfeljebb feltegye a kérdést, miképpen került egy 12 éves gyerekhez az iskolában egy kés. Donáth Anna azonban ehelyett megpróbált politikai tőkét csinálni egy megkéselt gyermekből.

Donáth nemcsak a senki által elő nem hozott „faji kérdést” kezdte egyébként teljesen indokolatlanul boncolgatni, hanem a felelősség kérdését is. Meg is találta, mégpedig a gyűlöletpolitikában, amelyet a kormány képvisel. Donáth Anna szerint tehát ez áll a megdöbbentő eset mögött. A pedofilokat visszaszorító törvénycsomag? A családvédelmi intézkedések, esetleg a bántalmazott gyermekek védelmére létrehozott infrastruktúra fejlesztése? De véletlenül sem az, hogy kolléganője például botmixerezésnek titulálta az abortuszt, az biztosan nem vulgarizálta a közbeszédet, relativizálta a gyermekgyilkosságot. Boldogság ilyen felelős politikusokat hallgatni a gyermekvédelemért tüntetni.

És hogy mi a közös ebben a sok baloldali szereplőben? Hogy amikor ott a lehetőség, hogy nulla munkával, alapvető emberi gerincességből egy igent nyomjanak az Országgyűlésben, csak jönnek az egyrészt-másrésztek, a pedofilok mosdatása, a gyermekgyilkosságok relativizálása. Majd az egésznek a csúcsán a megfejtés, hogy valójában a gyermekvédelem kirekesztő, mert olyan kisebbségeket bánt, mint a pedofilok. Hát nem teljesen világos?

Szörnyek járnak odakint. És az ellenzéki padsorokban ülők közül senki nem akarja eltüntetni őket.

Fotó: MTI/Illyés Tibor

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.